Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-06 / 14. szám
Tizenharmadik évfolyam.14. szám. Pápa, 1902. április 6. *--------------------------* Az egyház és iskola köréből. ♦---------~~—~----* A lap szellemi részét -Az előfizetési dijaid | Mii ev. reí. esyházterolet hivatalos közlönye. Kis József ^|J ,J Faragó János felelős szerkeszt ő ezl—§— tómunltatárs ezimére g m**e haaendSh- a megjelenik minden vasárnap. * küldendők.____^ Ivét vezércikkről. Április 1. számában az Alkotmány «A katliolicismus mérlege» c. vezércikkében igen elkeseredett hangon szól azok ellen, a kik a római kath. vallásu népeknek minden téren való nagy elmaradottságáért a római kath. vallást teszik felelőssé. E védekezésre az adott alkalmat, hogy Íves Guyot, a ki előbb közmunka-ministere volt Franciaországnak, egy könyvet adott ki, mely «a katholikus egyház mérlege» kíván lenni. E művében azt állítja, hogy Európa és Amerika katholikus nemzeteinek népessége az utolsó száz év alatt 96 millióról 178 millióra emelkedett; a nemkatholikus nemzeteké ellenben 92 millióról 285 millióra. Hogy a katholikus nemzetek népessége nem gyarapodott oly mértékben, mint a, nemkatholikusoké, ez Guyot szerint a katholikus egyház bűne. Valamint a kath. egyház az oka annak is, hogy a «protestáns nemzetek» kereskedelmi forgalma és ingó értéke» néhány milliárddal többre rúgnak, mint a katholikus nemzetekéi. íves Guyot szemrehányására az „Alkotmány“ ezt mondja: «Nem esztelenség-e a kath* egyház rovására Írni azt, hogy némely latin nemzetek gyengén szaporodnak? Valamely nép gazdasági haladása, szaporasága, kultúrája nem csak vallásától függ csupán, hanem igen sok egyéb tényezőtől.» No most jön az Alkotmány április 2. száma! Ez «Vörös magyarok» címmel a szociálisták kongresszusáról vezércikkez. Azzal a dühvei szól a szocialistákról, a mely elszokta ragadni azokat, a kik valamely más irányzatban az ő legveszedelmesebb ellenségüket ismerik föl. Magukat, a pápista néppártot méri össze a szociálistákkai. Tudvalevő, hogy ők is a tömeget szervezgetik már jó ideje, és hogy ugyanezt teszik a szocialisták is. Miután a szocialistákkal együtt jól leszólta a szabadelvüséget is, édes megelégedéssel konstatálja, hogy «a hol a néppárt ebben az országban gyökeret vert, ott nincs szociáldemokrácia, mert a legegyszerűbb falusi gazda vagy kisiparos, ha megérti, átérti és átérzi a néppárt elveit, rögtön tisztában van azzal, hogy az emberi jogokat kivívni, a szabadelvöség ütötte súlyos társadalmi sebeket gyógyítani a keresztény (értsd: szigorú pápista!) hit éo a hazafis ág nyilt vallása és gyakorlása nélkül nem lehet. / Es ezzel elérkeztem egy kérdéshez, a melyet, a mióta itt a szocializmus terjed, még nem méltattak kellő figyelemre. Nem az a kérdés, hogy mi a magyarországi szociáldemokrácia, hanem, hogy kik itt a szociáldemokraták. Vezéreik zsidók. Hát a tömeg? Ez honnan kerül ki?. . . A nyelvi és faji jelleg kevéssé tud eílenállani a nemzetközi szocializmusnak. Hát a vallás. Azok a helyek, a honnan szociálista képviselők jöttek, három osztályba sorozhatok. Ha túlnyomó többségben vannak ott a katholikusok, akkor ott, sajnos, sok kívánni valót hagy hátra a hitélet. A másik két kategória összefoglalható: ezek azok a helyek, a hol a protestánsok dominálnak és a hol velük a zsidók osztozkodnak a számbeli, társadalmi és politikai hatalomban. Az olvasó könnyen levezetheti magának, a választ erre a kérdésre: kik Magyarországon szociáldemokraták? Es: hol vau a szociáldemokrácia talaja?... Nézzétek csak a patentirozott 14
