Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

223 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 224 Mélyen vérzi szivünket a fájdalom, hogy nem tisz­telhetjük többé egyházi tanácskozásainkon az elnöki szék­ben az ő közszeretettel környezett alakját, hogy nélkü­lözni fogjuk egyházi ügyeink vezetésénél az ő minden nehézségeket legyőző világos értelmét, a legnehezebb hely­zetekben is mindig helyes irányt mutató tapasztalatát, messze jövőbe belátó céltudatosságát. Mérhetetlen fájdalmunkban mégis hálára nyitjuk aj­kainkat a mindenható isteni gondviselés iránt, még itt a gyászkoporsó mellett is azon kimondhatatlan kegyelméért, hogy őt, ev. rét. egj’házuukban hosszú korszakon át a legkiválóbbat, legnagyobbat, legérdemesebbet, ami leg­kisebb és testvérei között leggyengébb egyházkerületünk­nek lőgondnoki székébe elhívta, vezérünkül állította és ott harmincnégy éven keresztül megtartotta s midőn a boldogulttól a legmélyebb hála és köszönet érzetével bú­csút veszünk, kérjük a nagy Istent, hogy adjon az elköl­tözött nemes léleknek az egyház ügyeiben való buzgó fá­radozásáért a földinél tökéletesebb, mennyei jutalmat és hallgassa nmg őt, midőn azt kéri a prófétával: Én Is­tenem, emlékeztél meg énnekem jómra mindazokról, ame­lyeket cselekedtem a te házaddal és azok rendtartásaival. Aki ily nagy és kiváló vala az állami és egyházi közélet teréü, aki nemes céljait és szándékait vaskövet­kezetességgel vitte keresztül, le nem térve az általa he­tesnek ismert útról, annak egész lelki élete a tiszta er­­kölcsiségen nyugodott, amelynek alapját a családi élet képezi. Nagy erényeknek szülőanyja, nevelője, de egyszer­smind gyakorlási tere a boldog családi élet. Nagy áldo­zatokat, az önzés teljes legyőzésén kívánja a családi bol­dogság azoktól, akik abban részesülni akarnak, de nagy jutalmat is nynjt viszonzásul, minden áldozatot visszatérít a kölcsönös szeretetten. Tisza Kálmánnak családi élete a boldog csa’ádi életi nek mintaképe volt, mintha abban akarta volna kiszolgál­tatni a jó Isten az ő gondviseléséből az 6 nemes szivéhez leginkább illő igazi jutalmat, ami az élet sok küzdelmei és előfordult csalódásai között neki kárpótlást és vigasz­talást is nyújtott. Oh az a yégnélküli, az idő haladtával mindig csak erősödő teljes önfeláldozásig menő szeretet, amely Tisza Kálmán családjában a hitestársakat, szülőket és gyerme­keket, nagyszüléket és unokákat összekötötte, örömüket, bánatukat közössé tette, mennyi boldogságnak, mennyi tiszta örömnek lett szülőanyja mindazokra nézve, akik a köztiszteletben álló családhoz tartoznak. 0 maga Isten jóságában elérhette az igaz embernek legfőbb jutalmát, mely az Írás szerint abban van : hogy meglátod gyermekeidet asztalod körül, rendben, mint olajveszszőt, kikben szi­ved örül. Fájdalom, hogy még ebben a megmérhetetlen per­cekben sincs földi életen sem fentartó erő, ime el kelle szakadni a legédesebb köteléknek is, amely a boldogultat e földi élethez fűzve. Hiába fohászkodott a kétségbeejtő pillanatban a drága életért aggódó szeretet: hallgasd meg óh Isten az ón kiáltásomat: figyelmezzél az én könyör­gésemre, a föld határáról kiáltok hozzád az én szivem keserűségében; az Úr az ő végére mehetlen tanácsában másként hatázozott, az ő hű szolgáját a földi szenvedé­sektől megváltotta, de az ő szeretteit mély gyászba bo­rította. Oh de higyjetek, szomorodott felek, az Ur Jézus azon Ígéretének, hogy az Isten jó és nem kisért bennün­ket feljebb, mint elszenvedhetjük, a fájó sziveknél megje­lenik az ő mennyei vigasztalásával. Ti nektek is nyújtja az ő vigasztalását az ő szent igéjében, hogy ne kesereg­jetek felettébb, mint akiknek reménységük nincsen, mert biztat az Ur szrnt igéjében, hogy ha a mi földi házunk­nak hajléka elromol, épületünk leszen Istentől, menny­ben. Nem tudnátok-e bár megtört és fájó szívvel meg­nyugodni az Ur akaratán, amelyen az elköltözött mély vallásos lelkületű, immár megdicsőült férfiú mindig meg­nyugodott. Hisz, aki, úgy mint a ti elköltözött kedvesetek mindig tisztábau vau istenével és saját lelkiismeretével, aki az ő törvényét és akaratát tiszteletben tartva tűzi ki nagy nemzetekre és nemzedékekre kiható céljait, aki nagv sikereit nem magának, hanem az isteni kegyelemnek tu­lajdonit, otta, annak nemes példája a nagy keserűségben is igaz vigasztalásokra szolgálhat nektek, mert ez azt tanítja, ha élünk, az Uraak élünk, ha meghalunk az Urban ha­lunk meg, akár éljünk azért, akár meghalunk, miudenkor az Űréi vagyunk. 0 elköltözött a földről, de ti nem veszítettétek el őt örökre, ama jobb hazában, ahova ő költözött, ahová az Ur Jézus érdemiben bízva, mindnyájau eljutni reményiünk4 ismét látni, ismét ölelni fogjátok őt, sőt ha az az Ö szeretett gyermekeiben és unokáiban és maradókaiban az az erős hazaszeretet, az a törhetlen magyar fajszeretet, az az elfogulatlau vallásosság fog élni, ami 0 benne élt és őt sok mások felett nagygyá tette, akkor ő szellemileg is igy fög élni az általa annyira szeretett családban. Ezért szűnjék sziveink fájdalma, bocsás-árok el a kedves halottat áldás kívánással nagy útjára, mondjátok áldás hnnvaira és az Ur végzésén megnyugodva egyesítsétek fájdalmltokat a család ősi erényét képező mély vallásos­sággal e szavakban : Az Ur adta, az Ur el is vette, ál­dott legyen szent neve érette. Amen. Indulj nagy utadra megdicsőült nagy halottunk, akinek a csalárd földi dicsőség helyett Islen kegyelmé­ből és a Jézus érdeméért mennyei dicsőség jutott már osztályrészül. Nagy érdemeid, melyeket a haza és egyház ügyei körül lelkiismeretes kötelességteljesitéseddel szerez­tél, nem lesznek az enyészet martalékai, sírod felett a nemzet, az egyház tisztelete, Kegyelete és az elfogyhatat. lan családi szeretet fog állandóan virrasztani. Amit a föld elismerést, méltánylást és kegyeletei nagy érdemeidért nyújthat, azt megadja az igazságos történelem és kedve­seid szeretető, de teljessé teszi azt megdicsőült telkednek az igazságos és könyörülő Isten az örök élet és boldog­ság hervadatlan koronájával. Amen. A magas szárnyalása, hatalmas beszéd, mely tö­mör jellemzésben tárja fel Tisza Kálmán egész fényes pályáját s mely a vallás szivhez szóló szavaival igyeke­zett enyhíteni a nagy fájdalmat, melyet Tisza Kálmán elvesztése felett az egész nemzet, de első sorban a csa­lád érez, mély hatással volt a gyászoló közönségre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom