Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-30 / 13. szám
219 végére mehetetlen végzéséből magához hivta a halál által dunántúli ev. ref. egyházkerületünk szeretve tisztelt buzgó főgondnokát, Tisza Kálmán ur ő nagyméltóságát, akinek liült tetemeinek megáldatása Budapesten f. hó 25-én, eltemetése pedig Geszten, f, hó 26 áu fog történui. Főgonduok urunk ő riagyméltóságáuak gyászos elhunyta nagy veszteség hazánkra, ev. ref. egyházunkra, különösen e mi dunántúli ev. ref. egyházkerületünkre, amely benne bölcs vezérét, közjavának biztos és áldozatkész előmozdítóját veszítette el. Az egész egyházkerület érzi a nagy veszteséget, amely mély fájdalommal tölti el ev. ref. egyházaink összes híveinek szivét. Hogy ezen igaz fájdalomnak és bánatunknak addig is, míg ezt egyházkerületi közgyűlésünkön tehetnénk, azon általános szeretethez és tisztelethez illően, melylyel felejthetetlen főgondnokunk iránt viseltettünk, külső gyászban is kifejezést adjunk, egyszersmind ev. ref. egyházunk minden liivének a bölcs Mózesünk elhalálozásából egyházunkra háruló nagy veszteségünket tudomására hozzuk, a következő intézkedésekre hívom fel Nagytiszteletüséged figyelmét: 1. Méltóztassék a gyászlohogót a toronyra vagy templomra kitüzetni és f. hó 26 áu délig ott hagyni. 2. Folyó hó 24-én, 25 én délben, 25 én délután 3 érakor és 26 án délelőtt 10 órakor az egyház összes harangjai meghuzandók félóráig. 3. Folyó hó 28-án a templomban istentisztelet végeztével a gyászeset a gyülekezetnek tudomására hozandó.“ Béke és áldás lengjen a haza nagy fia, az egyház hitbuzgó vezére porai fölött, emlékezete maradjon mindenkorra áldásban közöttünk. Komárom, 1902. március hó 23-án. Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök. A budapesti gyászszertartás. Budapesten a Sándor-utcai Degen féld palotában volt felállítva Tisza Kálmán ravatala. A ravatalon — ezüstdiszes baldachin alatt nyugvó egyszerű fekete -érckoporsón — egyetlen, babérlevelekből készült, fehérszalagos koszorú feküdt : az özvegy koszorúja. A mellék termekben s a lépcsőházban volt elhelyezve a többi koszorú, melyek megszámlálhatlan mennyiségben érkeztek két álló napon át a gyászházhoz. Minden babérlevele, minden virágszála a koszorúknak hirdette az •örökké maradandó, hatalmas érdemeket, melyeket Tisza Kálmán szerzett a haza és egyház körül. A m. kir. kormány, a miniszterelnökség, a pénzügyministerium, a belügyministerium, a szabadelvüpárt, a dunántúli és a dunamelléki ref. egyházkerületek, a Baldácsy alap igazgatósága, a budapesti ref. egyház, a pápai ref. főiskola, az 1848—49. honvédegyesület, Széli Kálmán, báró Fejérváry Géza, Darányi Ignác, gróf Szapáry István és Gyula, gróf Jankovich László, báró Majthényi Sándor, Abrudbánya stb. stb. magánosok, testületek, egyletek városok, vármegyék küldöttek koszorúkat. Megható egyszerűséggel ment végbe kedden délután Tisza Kálmán temetése. Semmi előkészített disz, semmi sallang a komor érckoporsó körül, melyben Magyarország egy nagy fia tér örök nyugvóra. Igaz, a nagy halottnak a hült teteme a családé; ámde egész Magyarország közönsége ott volt lélekben a temetésen. A Sándor-utcában és az odavezető összes utakon hul-220 lámzott a nép ; férfiak, asszonyok javarészt fekete ruhában, hogy megadják a végső tisztességet Tisza Kálmánnak. A Sándor-utcai gyászház előtt ember ember mellett állt; az összes házak ablakai benépesültek, minden szem a Degenfeld palota kapuja felé tekint, melyen keresztül még az előkelőségek is csak nagynehezen tudnak bejutni. A kapualjtól fel a második emeletig minden talpalatnyi helynek megvan a maga gazdája és három órakor, a mikor a gyászszertartás megkezdődik, már lehetetlenség a gyászházba bejutni- Tisza Kálmán megyéjének, Bihar vármegye küldöttségének is már csak az utcán jut hely. Ott állanak fedetlen fővel, számszerűit mintegy százan, úr, paraszt felváltva, egymás mellett, szivükben igaz fájdalommal. Es az Ő csoportjukba kerülnek azok az előkelő fővárosi polgárok, főrendek és képviselők, a kik már nem férnek el a palotában. A ravatalos teremben félhomály dereng. A fekete drapériás baldachin alatt elhelyezett koporsónál áll ő felsége a király képviselője: Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy, fekete diszmagyarban. Jobbra tőle Széli Kálmán miniszterelnök, Csáky Albin gróf a főrendiház, Apponyi Albert gróf a képviselőház elnöke és Lobkowitz herceg hadtestparancsnok. Továbbá azok a miniszterek, akik bejuthattak a ravatal mellé: Fejérváry Géza báró, Darányi Ignác, Horánszky Nándor, Cseh Ervin, továbbá Gulner Gyula és Széli Ignác államtitkárok. A református egyházkerületek küldöttei: Szász Károly, dr. Bartók György püspökök, Baksay Sándor, Szilády Áron, Szilassy Aladár, báró Bánffy Dezső, báró Kemény Kálmán, gróf Bánffy György stb. szintén ott áltak az érckoporsó körül. Pontban három óra volt, mikor Antal Gábor püspök megkezdte gyászbeszédét. Mellette állott Tisza Kálmán özvegye, Degenfeld Ilona grófnő, jobbjánál Tisza István gróf, Radvánszky Béláné bárónő, Tisza Kálmán és Lajos grófok. Püspökünk remek ékesszólással elmondott gyönyörű beszédjét itt közöljük egész terjedelmében: Mély gyászra hivott és résztvevő t:sztelt gyülekezet! Szom.ru meghatottság ül az arcokon e gyászkoporsó mellett, a fájdalom érzése remegteti meg széles e hazában milliók szivét, akik ma lélekben ide, az elválhatlan szeretet által templommá alakított családi szentélyben felállított ravatalra gondolnak, a csendes sóhajokban ép úgy, mint a fájdalom éláukebb megnyilatkozásában hallani lehet a nagy veszteségen kesergő próféta szavait: megszűnt a mi szivünk vidámsága, siralomra fordult a mi szivünk vidámsága, siralomra fordult a mi örömünk, leesett a mi fejünk koronája, óh jaj nekünk ! A nemzeti közélet széles rétegeiben a mély fájdalom és bánat ez őszinte megnyilatkozása azt jelzi, hogy bevégződött egy magas czélokért, kitartó munkában, szigorú kötelességérzettel Isten dicsőségére, a haza javára áldásosán folytatott, a nemzetnek, a királynak, az egyháznak, családnak egyaránt drága és becses élet. Hosszasabb betegség után, amelynek tartama alatt annyi szív remegett és imádkozott a drága élet meg-DUNANTULI PR OTESTANS LAP.
