Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

473 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 474 A belyettesités kérdése még mindig megoldásra várakozik a felekezeti iskolában. Rombauer Emil (Brassó) főigazgató nem járul hozzá az indítványhoz, nehogy odiózus dologba menjenek bele. A nyugdijbajok csak néhány iskolában, például a szer­zeteseknél vannak meg, a többi felekezeti tanárok az országos nyugdíjintézetbe léplek be. A mi a fegyelmi eljárást illeti,* azt irigyli, mert ott három fórum ítél, mig az államnál csak egy kiküldött bizottság van, mely­nek ítéletét senki sem bírálja felül. E tekintetben a fe­lekezetek eljárása messze fölötte áll az államinak. A három fórum Ítéletét még a miniszter is felülbírálja a ki sokszor bizony nem hagyja jóvá az Ítéletet. Búza János (Sárospatak) : Nem tud azokról a pa­naszokról, a miket Makay István fölhozott, azok csak helyenkint való bajok lehetnek. Sárospatakon még a rangsort is sutba dobták, a mint azt a tanáregyesület már oly régen sürgette. Nyugdíjazási rémeseteket sem tud. Az autonóm iskolákban ez nem uzus. Általában tiltakozik Makay felolvasása ellen. Nagy Zsigmondi dr. (Debrecen) szintén tiltakozik Makay ellen. Semmiféle tanárnak olyan jó dolga nincs, mint a ref. tanárnak, hiszen még a püspököt és fő­gondnokot is ők választják. Mikor kérdezték meg az állami tanártól, hogy ki legyen a miniszter ? Olyan be­cses autonóm jogokat tesz a felolvasó kockára, hogy ezt a szóló meg nem engedheti. Kéri tehát a fölolvasó témája fölött a napirendre térést. Az előadónak esetek­kel való védekezése után Négyessy László hangsúlyozza, hogy az országos tanáregyesület épp úgy az államhoz, mint más iskolaföntartóhoz is fordulhat kéréssel. Ebben az esetben az illetékes hozzászólók nem tartják oly sö­tétnek az állapotokat, azért csak tudomásul vételt kér. — Miért nem kell a klérusnak az autonó­mia? A kamocsai ref. lelkészhez szakadatlan és szinte megdöbbentő kéréssel állított be folyó hó 3-án egy gutái róm. kath. vallásu atyánkfia. Nem kisebbet kért, mint hogy 10 hetes leánykáját, ki szintén róm. kath. vallásu temesse el református szertartással mert az ő esperes plébánosuk kemény kifejezések kíséretében megtagadta a leányka eltemetését. B. K. lelkész igyekezett szándékáról lebeszélni a kettős fájdalommal sújtott édes atyát; kér­vén őt, hogy saját lelkészével egyenlítsék el ezen visszás ügyet, vagy ha épen nem akarná eltemetni, menjen a keszeg-falusi p'ebánáshoz kérésével. De az atyafi kereken kijelentette, hogy mivel több Ízben megkérte esperesüket és semmi reménye nincs, hogy bármelyik szomszédos plé­bános elmerne hozzájuk menni temetni : fentartja kérését, hogy a kamocsai ref. pap temesse el. Erre B. K. levelet irt az esperes plébános urnák, kérvén őt, hogy saját hit­­sorsosainak békessége, nyugalma érdekében, tekintsen el a személyes nehezteléstől, mint a mely egyedüli oka a kérés — hogy ne mondjam hivatalos kötelesség — megta­gadásának, — mentse fel a kamocsai ref. lelkészt azon kényszerhelyzetből, melybe ezen szomorodott szivü édes *Erről is panaszlólag, talán mondhatnám vádolóan szólt az értekező. atya kérése juttatta, mert ha nem temeti el a kis leányt, ő átmegy és humánus érzületének, lelke sugallatának ele­get fog tenni, mert nem viselné el szivén, hogy papi ha­talmaskodás miatt az az ártatlan kisded, oktalan állat­kölyök módjára, vallásos szertartás nélkül legyen elte­metve. De bizony az esperes ur a levél elolvasása után se lágyult meg; röviden azt mondta : tegyetek, a mit akar­tok ! Az atyafinak mit volt mit tenni, kocsival átment Kamocsára, vitte a ref. papot és rektort, kikhez még egy kocsi éneklő férfi önként csatlakozott. Délután 4 órakor eltemették az egyedül üdvezitő egyház ártatlan kis ha­lottját a szülék lelkinyugalmára és a néppárt nagyobb di­csőségére. Hát azért nem kell a klérusnak az autonómia, mert tudják, hogy kálvinista pap ilyet nem merne meg­tenni azokkal, kiknek gondját az Isten ő reá bízta. — A Gusztáv Adolf-egyesiilct négyszázezer márkát szavazott meg evangélikus templomok építésére Csehországban. — A pápai m. kir. állami tanitóképezdében az elmúlt isk. esztendő végén 8 ev. ref. vallásu ifjú tett képesítőt. Reméljük, hogy az intézet csökkenteni fogja iskoláinkban a tanitóhiáuyt s igy az egyházkerület se­gélye meg fogja teremni a maga gyümölcseit. — Minden árfelemelés nélkül csekély havi részletfizetésre szállítja a magyar protestáns egyháziro­dalom összes termékeit. Kimerítő árjegyzéket kívánatra ingyen. László Albert, a tiszántúli evang. ref. egyházkerület kizárólagos bizományosa, könyvkereske­dése Debrecenben. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. Ijivatalos rész. Pályázat. A kétyi Il-od tanítói állásra pályázat hirdettetik. fizetése: államsegélylyel 800 kor. készpénz, megfelelő korpótlékkal ; lakás: szoba, konyha, kamrával. Kötelessége'. I—III alsó osztály tanterv szerinti vezetése. Az állás szept. 15-én elfoglalandó. A pályázati kérvények aug. 15-ig az esperesi hivatalhoz Nagysallóba küldendők. Kéty, 1901. julius 9. Molnár Dénes, ref. lelkész. Pályázat. A líálmancsai ev. ref. kántortanitói állásra pályá­zat hirdettetik. A készpénzben, tearaényekben és 1/á pol­gári telek használatában kiszolgáltatandó évi fizetésnek értéke (3 szobás lakáson kívül) a közigazg. hatóság által 1893. évben eszközölt fölszámitás szerint 1095 kor. Az okmányokkal fölszerelt pályázati kérvények augusztus 5-ig alulírotthoz Kálmáncsára (Somogymegye) küldendők. Kálmáncsa, 1901. julius 2. Kovács Bertalan, e. m. tanügyi elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom