Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-18 / 33. szám
561 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LÁP 562 megirt részleteket talál a protestáns gyermek, mint a hitjavitásról (világtörténeti szempontból), melyben csaknem ngy vannak hitjavitó apostolaink feltüntetve, mint felsőbbség ellen rugódozó szerzetesek. Á természetrajzban mig bő leírást lel a gyermek a lajtárról, a strucról, egész lapokat a cserebogárról és vándor-sáskáról, mig bőven tárgyaltaik a narancsfa, kávé stb., — addig a kecske, galamb, kacsa, továbbá a barackfa, meggyfa, akáczfa alig jönnek szóba. Mészáros József lelkész ur e bajok orvoslását célozza, midőn indítványában arra hívja fel az egyházmegye utján a kerületet, hogy alakítson egy irodalmi társaságot, melynek célja legyen a szellemi erők összevonásával oly irodalmi kör alakítása, mely a dunántúli egyházkerület tantervének megfelelő tankönyveket készítene, azokat kiadná — s más, a közművelődés szellemében forgó, magasabb színvonalon álló művek kiadatását elősegítené; egyszóval az igazi kálvinista szellemű vallásos oktatás és nevelés legerősebb eszköze lenne nálunk. Ennek keretében valósulna meg e lapok nagyérdemű szerkesztőjének a múlt évben a tankönyvek kiadására vonatkozólag tett figyelemre méltó indítványa is. Ilyen irodalmi kör áll fenn Sárospatakon, a föntebb érintett célt szolgálja a tiszáninneni egyházkerületben. Tegyék ez indítványt az illető körök megfontolás tárgyává, mert — szerény nézetem szerint, — ennek megvalósitásával nagy szellemi és anyagi tőkét nyerne az egyházkerület. Negyed. Kovács Alajos. Hírek Spanyolországból. Spanyolország egyházi zavarairól a Revista Christiana a következő szomorú képet rajzolja : Úgy látszik, hogy nemzetünket az utolsó húsz év alatt nagy visszaesés jellemzi. E hanyatlás jelei : a Rómába és más vidékekre való botrányos zarándoklások, a hitetlen vagy fanatikus és képmutató társadalom, az isteni és emberi törvényeknek lábbal tiportatása, a szülék öléből gyermekeiknek elraboltatása s «zárdákba vitele, a bikaviadaloknak hallatlan mérvben s pompában felűjulása, mig az iskolák gyérek, tanítóik éhen halnak, a nép többsége sem írni, sem olvasni nem tud; a barátok, országunk romlásának ezen főokai, szabad kezet nyertek és buján tenyésznek városainkban, mindenfelé zárdák emelkednek, a türelem napról-napra fogy és határai mindinkább Összezsugorodnak. Ezzel egyidejűleg egy másik egyházi lap, a La Luz is kesereg az országban úrrá lett retrográd szellemi irány miatt. A haza békéjét — úgymond — újból kezdi háborgatni a reactió, őrült fanatismus kezd lábra kapni. De nem csoda, hogy a reactio él és terjed, hiszen annak bajnokait maga az állam támogatja. A reactio megrohant, a kiérikálizmus minden hatalom urává lett és a nemzet közönyös, tűri azok intézkedését, a kik minden körülményt a saját érdekük szempontjából mérlegelnek. Az u. n. liberálisok maguk nyújtanak nekik segédkezet. Ezek szilárdlelküséget fitogtatva jezsuiták kollégiumaiban neveltetik gyermekeiket, megengedik családuk tagjainak a gyóntató székben ájtatoskodást, törvényeink pedig megengedik a szabadság elleni erőszakot. Az erőszak szelleme a hitcikkelyekbe is kezd behatolni. A jezsuiták által szerkesztett katekhismus például egyenesen átkot mond a szabadelvűekre. És ezt oly mérvben hangsúlyozták, hogy a közoktatásügyi minister kénytelen volt rendeletet adni ki az egyetem rektorainak, melyben elrendeli a tényleges kormány elleni lázitás meggátlását és az alkotmánynak tiszteletben tartását. E rendelet ellen több püspök tiltakozott, mintha bizony ők nem lennének alávetve a törvényeknek és az alkotmánynak, De a pampelunai egyházmegye püspöke a maga felelőségére nem régen egy neki nem tetsző lapot, az EF Provenir NaVarro-t is el tudott tiltani. Vájjon meddig fokozódik még az efféle tényekben nyilatkozó erőszak ? ! A parlament azonban nem késett felemelni tiltakozó szavát. Kiváló szónokok vették védelmükbe a szabadságot, feltüntetve egész nagyságában a veszélyt s kimutatva az ellenséget. Régóta nem hangzottak oly erélyes vádak a klerikálizmus és a jezsuita tanok ellen. Ezen utóbbiakra vonatkozólag egy szónok azt nyilvánította, hogy polgárháborúnak, vallásháborúnak magvait hintegetik, a melyben mint ellenség áll szembe egymással a spanyol ifjúság; egyik oldalon a türelmetlenség és fanatismus szelleme, mindenféle előítélettel és a középkor törekvéseivel telítve, hátat fordítva a haladásnak; a másik oldalon a szabadelvű, haladni vágyó, a század szellemében növekedett ifjúság, érzékkel a jog, szeretettel a haza és a demokratikus elvek iránt. Egy másik politikus a szerzetrendek fészkelődéseinek eredménye által elkeserítve igy kiált fel : Ne engedjük felnevelkedni a saját lelkiismeretünk és Isten közé ezeket a közbenjárókat, a kik uralkodnak a népen s azt erkölcstelenségre tanítják, bűnbe sülyesztik. A kormánynak kötelessége arra figyelni, a mit az igazság és az állam érdeke követel és útját kell állania a klerikálismus és a reactio szellemének, mely a hova elhat, mindenütt visszavonást szül. — Ezek a szónokok jelezték tehát már, hogy a törvény kezd észretérni és látja a haza helyzetét. Most jött aztán az Uboa kisasszony esete. Ez a lány egy nagyon buzgó katholikus család sarja volt, a ki lelkiismerete igazgatójának, egy jezsuita atyának befolyására egy szép napon megszökött az ősi házból, hogy zárdába vétesse fel magát; családja azonban tiltakozott ez ellen és az ügy törvényszék elé került, a hol a család ügyvédje által kifejtett érvelésre a legfőbb bíróság ítélete is a családnak adott igazságot. Élesztette a tüzet a Pérez Galdos drámája (az Elektra), melyben a nézők igazi történetet ismertek és a jeles írónak a fanatizmus és a jezsuiták ellen irányuló nehány kárhoztató szava olajat öntött a tűzre. A tűzbe
