Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-18 / 33. szám

561 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LÁP 562 megirt részleteket talál a protestáns gyermek, mint a hitjavitásról (világtörténeti szempontból), melyben csak­nem ngy vannak hitjavitó apostolaink feltüntetve, mint felsőbbség ellen rugódozó szerzetesek. Á természetrajzban mig bő leírást lel a gyermek a lajtárról, a strucról, egész lapokat a cserebogárról és vándor-sáskáról, mig bőven tárgyaltaik a narancsfa, kávé stb., — addig a kecske, galamb, kacsa, továbbá a barackfa, meggyfa, akáczfa alig jönnek szóba. Mészáros József lelkész ur e bajok orvoslását cé­lozza, midőn indítványában arra hívja fel az egyház­megye utján a kerületet, hogy alakítson egy irodalmi társaságot, melynek célja legyen a szellemi erők össze­vonásával oly irodalmi kör alakítása, mely a dunántúli egyházkerület tantervének megfelelő tankönyveket ké­szítene, azokat kiadná — s más, a közművelődés szel­lemében forgó, magasabb színvonalon álló művek ki­adatását elősegítené; egyszóval az igazi kálvinista szel­lemű vallásos oktatás és nevelés legerősebb eszköze lenne nálunk. Ennek keretében valósulna meg e lapok nagyér­demű szerkesztőjének a múlt évben a tankönyvek ki­adására vonatkozólag tett figyelemre méltó indítványa is. Ilyen irodalmi kör áll fenn Sárospatakon, a fön­tebb érintett célt szolgálja a tiszáninneni egyházkerü­letben. Tegyék ez indítványt az illető körök megfontolás tárgyává, mert — szerény nézetem szerint, — ennek megvalósitásával nagy szellemi és anyagi tőkét nyerne az egyházkerület. Negyed. Kovács Alajos. Hírek Spanyolországból. Spanyolország egyházi zavarairól a Revista Chris­tiana a következő szomorú képet rajzolja : Úgy látszik, hogy nemzetünket az utolsó húsz év alatt nagy visszaesés jellemzi. E hanyatlás jelei : a Ró­mába és más vidékekre való botrányos zarándoklások, a hitetlen vagy fanatikus és képmutató társadalom, az isteni és emberi törvényeknek lábbal tiportatása, a szü­lék öléből gyermekeiknek elraboltatása s «zárdákba vi­tele, a bikaviadaloknak hallatlan mérvben s pompában felűjulása, mig az iskolák gyérek, tanítóik éhen halnak, a nép többsége sem írni, sem olvasni nem tud; a ba­rátok, országunk romlásának ezen főokai, szabad kezet nyertek és buján tenyésznek városainkban, mindenfelé zárdák emelkednek, a türelem napról-napra fogy és ha­tárai mindinkább Összezsugorodnak. Ezzel egyidejűleg egy másik egyházi lap, a La Luz is kesereg az országban úrrá lett retrográd szel­lemi irány miatt. A haza békéjét — úgymond — újból kezdi háborgatni a reactió, őrült fanatismus kezd lábra kapni. De nem csoda, hogy a reactio él és terjed, hi­szen annak bajnokait maga az állam támogatja. A re­actio megrohant, a kiérikálizmus minden hatalom urává lett és a nemzet közönyös, tűri azok intézkedését, a kik minden körülményt a saját érdekük szempontjából mérlegelnek. Az u. n. liberálisok maguk nyújtanak ne­kik segédkezet. Ezek szilárdlelküséget fitogtatva jezsui­ták kollégiumaiban neveltetik gyermekeiket, megenge­dik családuk tagjainak a gyóntató székben ájtatosko­­dást, törvényeink pedig megengedik a szabadság elleni erőszakot. Az erőszak szelleme a hitcikkelyekbe is kezd be­hatolni. A jezsuiták által szerkesztett katekhismus pél­dául egyenesen átkot mond a szabadelvűekre. És ezt oly mérvben hangsúlyozták, hogy a közoktatásügyi mi­nister kénytelen volt rendeletet adni ki az egyetem rektorainak, melyben elrendeli a tényleges kormány elleni lázitás meggátlását és az alkotmánynak tisztelet­ben tartását. E rendelet ellen több püspök tiltakozott, mintha bizony ők nem lennének alávetve a törvények­nek és az alkotmánynak, De a pampelunai egyház­­megye püspöke a maga felelőségére nem régen egy neki nem tetsző lapot, az EF Provenir NaVarro-t is el tu­dott tiltani. Vájjon meddig fokozódik még az efféle tényekben nyilatkozó erőszak ? ! A parlament azonban nem késett felemelni tilta­kozó szavát. Kiváló szónokok vették védelmükbe a sza­badságot, feltüntetve egész nagyságában a veszélyt s kimutatva az ellenséget. Régóta nem hangzottak oly erélyes vádak a klerikálizmus és a jezsuita tanok el­len. Ezen utóbbiakra vonatkozólag egy szónok azt nyil­vánította, hogy polgárháborúnak, vallásháborúnak mag­vait hintegetik, a melyben mint ellenség áll szembe egymással a spanyol ifjúság; egyik oldalon a türel­metlenség és fanatismus szelleme, mindenféle előítélettel és a középkor törekvéseivel telítve, hátat fordítva a haladásnak; a másik oldalon a szabadelvű, haladni vágyó, a század szellemében növekedett ifjúság, érzék­kel a jog, szeretettel a haza és a demokratikus elvek iránt. Egy másik politikus a szerzetrendek fészkelődé­­seinek eredménye által elkeserítve igy kiált fel : Ne engedjük felnevelkedni a saját lelkiismeretünk és Isten közé ezeket a közbenjárókat, a kik uralkodnak a népen s azt erkölcstelenségre tanítják, bűnbe sülyesztik. A kormánynak kötelessége arra figyelni, a mit az igazság és az állam érdeke követel és útját kell állania a kle­­rikálismus és a reactio szellemének, mely a hova elhat, mindenütt visszavonást szül. — Ezek a szónokok jelez­ték tehát már, hogy a törvény kezd észretérni és látja a haza helyzetét. Most jött aztán az Uboa kisasszony esete. Ez a lány egy nagyon buzgó katholikus család sarja volt, a ki lelkiismerete igazgatójának, egy jezsuita atyának befolyására egy szép napon megszökött az ősi házból, hogy zárdába vétesse fel magát; családja azonban til­takozott ez ellen és az ügy törvényszék elé került, a hol a család ügyvédje által kifejtett érvelésre a legfőbb bíróság ítélete is a családnak adott igazságot. Élesz­tette a tüzet a Pérez Galdos drámája (az Elektra), melyben a nézők igazi történetet ismertek és a jeles írónak a fanatizmus és a jezsuiták ellen irányuló ne­hány kárhoztató szava olajat öntött a tűzre. A tűzbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom