Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-10 / 10. szám

163 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 164 vünk köré egy nagy csoport, melyben a zsidók lakta földnek minden része képviselve van és melyből nem szabad kifelednünk a törvényhű farizeusokat és a törvény magyarázatából élő Írástudókat. Jézus maga is különös előkészületeket tesz, előkelő helyet szemel ki magának, közelebb szólítja tanítványait: minden jel arra mutat, hogy most fontos nyilatkozatokra van kilátás. A nép figyel és vár, várja ennek a kiváló Mesternek ajkairól azon újabb felfogásról tanúskodó, valami más világra irányuló magasztos igazságokat, melyeknek épen meg­hallgatása végett jött ide a messze földről. A farizeu­sok hívei ? Ezek csak az imént nyugtalankodtak ellene a közéletet szabályozó törvények be nem tartása miatt. Jézus ismerte a maga népét, tudta hallgatósága gondolkozásmódját. Szinte látta az arcokon : mind szép, mind isteni dolgok ezek, de olyan újaknak tetszik a mi füleinknek; hogy is leszünk már ezután, ha követünk téged, nagy Mesterünk? Vessük el már a Tórát is, a prófétákat is ? hiszen ezekre talán szükségünk sem lesz már, hiszen ezek s a belőlük levont életszabályok ed­dig is csak teherként nehezedtek reánk, mely alatt a lélek nem nyughat oly szabadon, mint a hogy te ta­nítod, jó Mesterünk ! Jézus tehát eljöttnek látta az időt arra, hogy ebben a hallgatói előtt oly fontos kérdésben állást foglaljon, védekezzék a farizeusok gya­núsítása s rágalmai ellen és megnyilatkozzék az ő meg­győződése. És meg is nyilatkozik oly megnyugtatóan, hogy az eddig szentnek vallott isteni törvényekre örök .érvényesség pecsété üttetik, de az ahoz kötött magya­rázatok lidércnyomása alól felszabadul, megnemesül s önállóságban magasztosul fel a lélek. A vissza-vissza­­csengő: „Hallottátok, hogy megmondatott a régiek­nek — én pedig ezt mondom néktek!“ még sokkal ma­gasabbra emeli a törvényt a nép lelkében s annak igazi értelmét megismerve, most már lelkesedni is tud érette és — a mi nem kisebb dolog — elhallgat a gyanú, mely Jézus törvényszegéséről suttogott, belátják, hogy Ő a törvény igazi beltöltője, sőt éppen rágalmazóira, a fa­rizeusokra pattan vissza a kilőtt nyil, a mennyiben ők áthágói a törvény valódi szellemének (V. 20.). Ám ha ez csakugyan igy történt, mi lehet az oka mégis annak, hogy Lukács elhagyja Idvezitőnknek a törvényről adott magyarázatait és intéseit ? A dolog egészen világos; a pogány világ előtt, a melynek ő szánta az evangéliumot, a törvény maga is ismeretlen, ahoz semmiféle üdvszerző gondolatot nem köt és igy teljesen érthetetlen volna előtte a törvény szellemének megvédelmezésére célzó törekvés. Egészen öntudatosan jár el Lukács, az orvos, mikor elhagyja a Hegyi be­szédnek a törvényről s általában az ó szövetségi élet­szabályokról szóló részletét. Sőt az ó szövetségi tör­vényt maga az evangélista sem nézi valami sokra, an­nak érvényét örökkévalónak nem hiszi, egészen a Pál apostol álláspontjára lépve *). x) Pál apostol nem tulajdonit a törvénynek üdvszerző ér­téket a kegyelem országában, csak vezérlő mester az a Krisz­tusra (Gal. III. 24), kiben az véget ért (Rom. X. 4.) V. ö. Rém. III. 20, VI. 14, VIII. 3, IX. 31; II. Kor. III. 6; Gal. IV. 9. — Lukács Csak egy mozzanatot nem hagy elesni Jézus be szédéből és ez az, mely az ellenséggel szemben való magunktartására vonatkozik (Luk. VI. 27—36. v. ö. Máté V. 38—48.) Ez annyira uj a világ előtt, annyira szól az összes emberiség szivéhez, hogy azt a maga olvasóközönségére is üdvösnek látta Lukács evangé­lista, ezen oknál fogva ő is beilleszti az evangéliumba, némi csekély eltéréssel egyik-másik kifejezésben. A házassági elválásról adott Jézusi Ítéletet is fel­jegyzi más helyen Lukács (XVI. 18. v. ö. Mt. V. 32.), de az a szaggatottság, a mely az illető helyen az ő előadását jellemzi, már maga elárulja, hogy az Idvezi­­tőnek egy más összefüggésben mondott szavai szakad­tak ide, már akár az evangélista, akár valamelyik ol­vasója legyen is benne részes. A szavak feltétlenül Jézus szavai, de kiszakítva eredeti helyükről. (Folyt, köv.) Lie. Rácz Kálmán. jegyes l^nzlEményEÍ;. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Lclkészbeiktatás. Lapunk felelős szerkesztőjét e hó 17-én fogja Szekeres Mihály esperes úr pápai lel­kész! hivatalába beiktatni. — Seniorválasztás. Főiskolánk tanári kara a Csoniasz Dezső távozása folytán megüresedett seniori ál­lást e hó 5-én tartott gyűlésében töltötte be, megválaszt­ván seniorrá a tanév hátralevő részére Jezernicky Jenő IV. é. papnövendéket. — Gyászhil*. Haidu András lipótvári fegyintézeti ev. ref. lelkész e hó 1-én, 34-ik életévében meghalt. Te­metése nagy részvét mellett 3-án volt. Legyen áldott a hű és igaz munkás emlékezete ! — Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek Nagy-Enyeden felállítandó szobor alapja javára, országos gyűjtés utján, 1901. február hó 15-ig 28383 kor. 87 fillér gyűlt össze. A jó ügyet ajánljuk olvasóink munkás sze­retőiébe. Adományokat a nemes célra mi is elfogadunk és nyugtázunk. — A közvizsgák rendjét főiskolánk tanári kara következőleg állapította meg: május 13 — 14-én a VIII. o. vizsgálata; május 17, 18, 20, 21, 22-ik napjain írásbeli érettségi vizsgálat; junius 16-án évzáró öröm-ünnepély; junius 17—20 napjain az I—VII. o. vizsgálatai; junius 21—22-én magánvizsgák; junius 24—27. napjain szóbeli érettségi vizsgálatok. A papnövendékek párbeszédes vizs­gálatai junius 13 -26. napjain lesznek. — Kérelem. „Kérem ismerősimet, barátimat arra, hogy Nagy Lajos urnák egyoldalú közleménye után, íté­letüket mindaddig visszatartani szíveskedjenek, mig elle-Jézusnak ilyen nyilatkozatáról is tud: „A törvény és a próféták Jánosig vannak; ettől fogva az Istennek országa hirdettetik és min­denki abba törekszik“ (Luk. XVI. 17.), a mivel semmiképen sem lehet összeegyeztetni a következő verset, mely a törvény örök érvényéről szól, úgy hogy az utóbbit egy judaistikus olvasó kri­­tai interpolál.injának lehet tartani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom