Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-10 / 10. szám

Tizenkettedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1901. március 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A. lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czí­­mére küldendőid. Az egyház és iskola köréből. Ä iiinintiíli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. #­Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijait (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetéseit, reclamatióli Faragó János főmunkatárs ozimére küldendőit. $ Elmélkedés egy főpásztori levél felett. Ilyen magunkfajta vastag nyakú eretnek e merész szavakat intézte egy alkalommal egy bizonyos helyre nagy parádéval érkező érsek­hez: «Mit mondanának az apostolok, ha látnák, hogy Krisztus szolgái négy lovas hintón járnak?» Az érsek ur gyorsan megfelelt; s még pedig talpraesetten. «Hát azt mondanák: ugyan csak megváltozott ám a világfolyása.» Bizony, a vi­lág sok változáson ment keresztül az apostolok kora óta. S ki tudhatja, mennyi változáson fog még keresztül menni? Sajnos azonban az egy­házi fejedelmekre nézve, hogy nem minden vál­tozásra mutathatnak rá oly boldog megelége­déssel. Lám a nagytudományu és tekintélyű egri érsek nem tartóztathatta magát tovább. Böjti pásztor-levelében lelkének fájdalmát, szi­vének keserűségét az elfajult világ fölött kiön­tötte — hitben engedelmes gyermekei előtt. Bár, a hazai viszonyokat tekintve majd­nem érthetetlen előttünk a főpap kesergése. De mégis el kell fogadnunk, hogy panaszolkodása — az ő szempontjából — nem egészen indoko­latlan. Nem szabad azt képzelnünk, mintha csu­pán a vatikáni fogolynak nevezett egyházfőt, mesterét akarná utánozni, a kinek panaszairól allocutioi révén időnként tudomást vesz a világ. Még kevésbbé, mintha'mi tőlünk kivánta volna meg. S nem akarná tűrni, hogy e hazában csak az eretnekek panaszolkodjanak. Sőt inkább ké­szek vagyunk elismerni, hogy nem oknélkül kesereg. Mert bele tudjuk magunkat képzelni abba a szempontba, melyből ő a világfolyását szemléli. Az igazat megvallva, a kérdéses pásztor-le­velet nem olvastuk egész terjedelmében, csak a napilapok kivonatos közlése utáu ismerjük. De ez is elég adalékot nyújt az elmélkedésre. S un­tig elég arra, hogy bajainkat össze hasonlítsuk. A részünkről elhangzó panaszok a hazai vallá­sosság állapotára vonatkoznak. Azt fájlaljuk — már t. i. a kik fájlaljuk — hogy Krisztus evangéliéma nem hatja át az egyéneket, a tár­sadalmat úgy a mint át kellene hatnia. S ha valami panaszunk lehet, vagy van az állam ellen, — az csak abból áll, hogy az állam nem méltányolja eléggé önzetlen és önfeláldozó mun­kánkat. Az elismerésnek csak morzsalékaival fizet azokért a nagy szolgálatokért, miket a nem­zet fentartására tettünk a múltban, teszünk a jelenben. A katholicismus magyarországi tekin­télyes képviselőjét, a tudós egri érseket egészeu más valami aggasztja. Aggasztja és fájdalommal tölti el a (római) egyház tekintélyének, hatalmának csökkenése. A gonosz emberek szövetkeztek s mindent el­követnek az egyház hatalmának gyöngitésére, tekintélyének alászállitására. Nyilvánul pedig ez összeesküvés abban, hogy az álszabadság elvét, az állami főhatalmat merik hirdetni. A nem katholikus felekezeteknek kedveznek. Gyűlölködő haragot szítanak a szerzetes rendek ellen. Az egyház méltóságáért küzdő kath. férfiakat ultra­­montánaknak, jezsuitáknak merik gúnyolni. A climaxot pedig azzal a kijelentésével, hogy a hazafiság, egyenlőség eszméi csak színes tirügyök a kath. egyház üdvös hatásának megbéntására: még fokozza. Tehát a «régi idők» feljáró szelleme kisért a pásztor levélben. Szerzője szeretné vissza­idézni azokat az időket, midőn az egyház (a rom. egyház) férfiai voltak «minden mindenben.« Egyébiránt a r. kath. egyháznak Magyar­­országon nincs oka hatalma és tekintélye meg­fogyatkozásáról panaszolkodni. Dacára a tör­vénybe is foglalt «színes ürügyeknek», minden tekintetben megmaradt régi kiváltságos helyze­tében. Közéletnek nincs olyan nyilvánulása, mely­ben ne dominálna. S a melyben mi mellőzte­­tést ne szenvednénk. Hol és ki kedvez nekünk a kath. egyház rovására? Azok a morzsák, a melyek az államháztartás gazdagon terített asztaláról 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom