Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-24 / 8. szám
121 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 122 Theologus conferentia. A magyarhoni protestáns theologiai akadémiák ifjúsága ez évben Budapesten tartotta meg folyó hó 11 és 12-dik napjain szokásos évi conferentiáját. Testvéri szeretettel ölelkezett itt össze a két protestáns felekezet. Kálvinisták úgy mint lutheránusok nagy számmal özönlöttek fel az ország fővárosába, hogy a közös munkában egymástól tanuljanak, önképzésükre vonatkozólag eszméket cseréljenek. De nemcsak beszélgettek, nemcsak tanácskoztak, hanem fogadást is tettek, hogy a conferentia határozatait munkáikkal, munkáik eredményeivel fogják majd megpecsételni, hogy mikor a következő évben ismét összegyűlnek, fényes példákkal bizonyítsák majd be, — mit tettek egy év leforgása alatt a vallásos élet fejlesztésére, emelésére. Nem annyira a gyülekezetről van itt szó, hanem inkább a studens osztályról, a tanulóifjúságról, a kikre nézve a megalakítandó evangéliumi ifjúsági egyesületek, a megvalósítandó vasárnapi iskolák és a többi más efféle ideák, — uj életet, friss és erős keresztyénséget, boldogságot, örömöt, szabadságot és világosságot fognak majd feltárni; a szépnek, jónak és igaznak ősforrásához fogják majd elvezetni a fogékony ifjúi sziveket. Nem pietismust akarnak ezek, hanem csupán erős és mély vallásos meggyőződést, ezzel együtt uj életet a szunnyadó ifjúi szívbe. Szép eszmék, nemes célok, tiszta törekvések! Vajha talajra találnának! Röviden akarjuk azonban ismertetni a conferentia lefolyását, térjünk át ezért a programmra. Február 10-én d. e. 10 órakor a Kálvintéri templomban nt. Hamar István ur prédikációja után a conferentia tagjai hozzá csatlakozva a nagy közönséghez a ref. főgymnasium nagytermébe mentek, a hol a budapesti ref. ifj. egylet studens osztálya tartotta közgyűlését. A XCVIII. zsoltár 1. versének eléneklése után Lovas« Aladár kolozsvári theologus imádkozott. Ezután Szilassy Aladár közigazgatási biró, mint elnök megnyitotta a közgyűlést rövid beszéddel, a melyben a felsőbb iskolai tanulók körében működő ilyen egyesületek fontosságáról, ezzel együtt a vezetés nehézségéről emlékezett meg. Majd áttért a fennálló budapesti studens egyletre és abban a reményben, hogy a vidéki jelenlevők érezve az ifjúsági evang. egyesületek hasznos voltát, iparkodnak majd ők is működésük színhelyén minél több egyletet alakítani — a gyűlést megnyitotta. Rövid jelentések következtek ezután az evangéliumi studens egyletekről, melyekben Forgács Gyula a társulat titkára a budapesti studens egylet működését, egy évi munkásságát, majd külmissióját körvonalozta, hogy annál érthetőbb legyen dr. Szabó Aladár jelentése, ki az eperjesi és kolozsvári hasonló célú egyesületek munkáiról számolván be, felolvasta a genfi, sweici, svédországi világszövetség titkárának szivéből fakadó áldás kivánatait. Már a jelentésekből és a külföldi üdvözlő levelekből is meggyőződtünk arról, hogy mily szép célt szolgál és mily nemes missiót teljesít a budapesti studens egylet, de Csűrös István ur vallástanár felolvasása: „Alapítsunk evangéliumi ifjúsági egyleteket a protestáns iskolákban“ — sokkal inkább meggyőzött bennünket, hogy alapitnunk kell, még pedig sürgősen, mert hogyha valamikor szükség volt rá, úgy most van az? mert a kor oly pusztító, hogy még a laikusok is észre veszik, az árnyék oly nagy, hogy csak a vak nem látja. Az ifjúság lelkileg beteg és azt be kell látni, hogy a lelket csak lelki adományokkal lehet gyógyítani — erre pedig kipróbált eszköz már az evangélium. Az ifjúsági evangéliumi egyletet tehát nem mint célt, hanem mint eszközt kell tekinteni és ha van a világon egylet, mely mindig eredményesen működött, akkor ez olyan lesz. Az a nemzedék, mely belőle kerül ki, oly erős bástyája lesz mind a magyarságnak, mind az egyháznak^ a milyet tanár nem nevelhet. Különösen szükségük van erre most a protestáns iskoláknak, úgy hogy ezek alapítását szeretné nemcsak ajánlani, kanem egyenesen kötelességévé is tenni azoknak. Másrészről azonban^ mivel már több prot. iskolában testet öltött az eszme, reméli, hogy mindenütt testet fog ölteni, mert ez magyar hazánk és egyházunk iránt való kötelesség is. Azután dr. Eördögh Árpád a budapesti ref. ifj. egylet jegyzője és Porkoláb Gyula eperjesi theologus indítványokat terjesztettek elő, melyekben még egyszer ajánlották a vidékiek figyelmébe az ilyen egyletek alakítását. Majd megcsenditették azt a régi szép éneket „Térj magadhoz, drága Sión, van még neked Istened“ és Pap Mihály technikus imája bezárta a gyűlést. Ugyanez nap este 6 órakor a hold-utcai imateremben vallásos estély volt, a mikor is Kaiblinger Fülöp bölcsészethallgató és Gergely Antal lelkész tartottak buzdító beszédet. A következő uap 11 én, hétfőn, d. e. 1[210 órakor a conferentia tagjai alakuló gyűlést tartottak és a conferentia tisztviselőit egyhangú felkiáltással megválasztották. Elnökök lettek : Csighi Andor debreceni senior és Porkoláb Gyula eperjesi theológus, jegyzők Nánásy Lajos és Bory Gyula debreceni theológusok. 11 órakor ezután 1. Márton Árpád kolozsvári ref. theologus üdvözölte Szász Károly püspök urat, 2. Máté Elek pozsonyi ág. ev. theologus üdvözölte Szilágyi Dezső főgondnok urat, 3. Gyalog István soproni ág. ev. theologus üdvözölte Br. Prónay Dezső főfelügyelő urat. Ebédre pedig mélt. Szilassy Aladár, nagys. Vargha Gyuláné, nagys. Desseffy Emma urhölgy, nt. Szőts Farkasné, Petri Elekné és Szabó Aladárné úrnők voltak szívesek meghívni a vidéki képviselőket egy pesti vezető theológussal. Délután a harangok hivogató hangjaira a Kálvintéri nagy templomba mentünk, hol a „Lorántffy Zsuzsánna egyesület“ évi ünnepélye alkalmából istenitisztelet tartatott. Egyházi szónok Gergely Antal gyüjtőfoo’házi lelkész volt, ki a szeretet isteni hatalmáról és erejéről beszélve, a nagy erkölcsi hanyatlást és sülye-
