Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-17 / 7. szám
Ili DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 112 ajánlatát hallották; örültek nem csak a jó alkalomnak, hogy Jézust feltűnés nélkül hatalmukba ejthetik, hanem különösen azért, hogy éppen a 12 között, a meghitt tanítványok között akadt egy, a ki mesterét elárulja, s ezzel szörnyű foltot ejt a nazarethinek gyűlölt ügyén. Adnak neki 30 ezüst pénzt, (mintegy 43 frtot). Ez volt az évi fizetése egy közönséges bojtárnak ; az a summa, a mire egy olyan rabszolgát becsültek, a kit valamely ökör agyon öklelt (2. Móz. 21: 32). S az se véletlen ám, hogy a főpapok gálád megvetéssel ép ezt a boszantóan silány jutalmat adták az árulónak. Annak keze vezette őket, a ki épen most, mikor az ő egyszülött fiának a legmélyebben megaláztatnia és ellenségei gonoszságának átszolgáltatnia kellett: bizonyságot bizonyságra halmoz, annak igazolására, hogy valóban ő az, a ki ezt a Jézust halálra adja, miként előre hirdette a szent próféták szája által. Zakariás próféta a 11-ik fejezetben leírja előttünk az Urat, a mint utoljára átveszi a pásztori hivatalt a „vágójuhok“ fölött, t. i. a kárhozatra megérő nép fölött; a mint aztán a nép hálátlanul eltaszitja magától s kettős pásztorbotját eltöri és a nyáját többé nem őrzi; végre a mint a népet emlékezteti, hogy ő neki, a jó pásztornak joga van jutalomra, és ezt mondja : „adjátok meg az én szolgálatomnak jutalmát“ „és 30 ezüst pénzt, a melyre engemet becsültek, adának bérembe.“ Az is, a mi a 30 ezüst pénzzel történt, valósággal megpecsételése a jövendölésnek. (Mát. 27 : 7.) Judás a pokolban vetett magának ágyat, de ime ott volt az Ur is ! Önként nem akarta neki megadni a tiszteletet az által, hogy megtérjen : most megátalkodottságában, akarata ellen szolgálnia kellett az Urnák. Judásnak nevezték : mivel mint a könyörületesség edénye vonakodott az Istent dicsérni, dicsérnie kellett őt, mint a harag edényének „Dicsértessék az Ur“ ezt kell hirdetni a mi életünknek; akár úgy, hogy önként áldozzunk az Istennek dicsérettel, akár önkéntelenül; mert az Isten nem csufoltathatik meg. Judás története minden istentelennek története a mint az majd fóltárul előttünk, mikor Isten szemeivel nézünk az örökkévalóságban. Szörnyűködve fordulsz-e el óh én lelkem az árulótól ? Várj csak, ne tedd azt a nélkül, hogy meg ne iszonyodnál önmagadtól. Judás ugyanaz a testi ember volt, a ki te vagy. Es azok a zsidók ugyanazon bűnöknek voltak szolgái, a mik fogva tartanak téged is, úgy hogy valósággal te vagy az, a ki bűneid által az Isten egy szülött fiát megölted és keresztre feszítetted és naponként megtagadod. Mit akartok nékem adni és én elárulom néktek öt!? A rideg önzés, a kapzsiság, a világ szeretetének szavai ezek. Es hányán vannak ma is, a kik bár nem teszik föl nyiltan e kérdést és nem Ígérik meg nyíltan, hogy elfogják árulni a Jézus Krisztust, mégis ép úgy elárulják őt mint Judás, a vagyon, a midőn világi tisztesség, a rang és a kényelem után futnak. Jegyezzétek meg, hogy minden bűn, a mit elkövetünk az evangélioin ellén, valóságos elárulása, megtagadása a Krisztusnak, a Krisztus ügyének. És minden földi gyönyör olyan, mint az a 30 ezüstpénz a melyért Judás elárulta mesterét. Egy szegény, pogány a ki a Jézusról való evangéliomot hallotta, azt mondta az illető missionariusnak : „mi az ára, Neki szeretném Öt megvenni tőled.“ Éppen megforditott gondolkozás és érzület, mint a milyen volt Judásé. És te én lelkem, tudod-e mi az ára a Jézus Krisztusnak? Tudod-e, hogy mit kell adnod érte, ha megakarod őt szerezni magadnak ? Se több, se kevesebb, a mit adnod kell érte, mint te magad; egész életed, egész szereteted. Csak a ki naponként neki áldozza egész életét és szeretetét; csak a ki minden áron megveszi őt, az egyetlen drága gyöngyöt: csak az marad ment a Judás utjától, csak az nem adja el őt semmi árért. A lágymelegek és alattomosak azonban azonnal beleesnek Judás esetébe, mihelyt fölajánlják nekik a kellő árt. Igen, a ki nem akarja magát eltökélni, hogy egészen szeresse a Jézust, az előbb vagy utóbb bele esik Judás bűnébe, mert nem képes kiirtani azt a gyötrelmet, a mi a fél szeretettel együttjár s végül is megtanulja a sátántól gyűlölni a Jézust. Ur J. Kr., a ki mérhetetlen szenvedést szenvedtél akkor, midőn elárult egy a tanítványaid közül, kérünk, adj a mi szivünkbe félelmet és rettegést, hogy megtérjünk hozzád egészen és meg ne tagadjunk téged soha semmiért. Segíts bennünket, hogy felövedzvén magunkat az igazság mellvasával, a legjobb indulattal legyünk irántad, üdvözítőnk iránt. Erősíts meg bennünket és tedd lankadatlanná éberségünket, hogy a te hatalmadban ellenállhassunk az ördögnek, mielőtt belénk jönne és hatalmába ejtene benőnket. Cselekedő, hogy ne találjunk semmi örömöt a világiaskodásban, a dévajkodásban; tanits meg teljes lelkűnkből szeretni téged, hogy el ne szakaszthasson bennünket tőled semmi. Xegyes |czÍEményE^. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Gyászhir. Lipunk felelős szerkesztőjét súlyos csapás érte: édes apja e hó 11-én Hedrahelyen elhunyt. Igaz részvéttel osztozunk gyászában. — Lelkészválasztás, A homoWódögei ev. ref. egyházban e hó 11-én volt a lelkészválasztás ifj. Szekeres Mihály noszlopi lelkész és Saáry Lajos egyházmegyei tanácsbiró vezetése alatt. A hívek egyhangú bizalma folytán Csomasz Dezső főisk. senior lett a gyülekezet lelkésze, kit külömben a kádártai egyház hívei; is meghívtak. Gratulálunk! — Gondnoki beigtatás. A barsi ev. ref. egyházmegye gondnokát, Kovács Sebestyén Endrét e hó 21-én Léván fogják beigtatni hivatalába. Az ünnepély, a mint értesülünk, igen fényesnek ígérkezik. Mi; is elküldjük rá szives üdvözletünket. — Nemes adomány. Cseh Gyula egeraljai tanító és neje 400 koronát adományozott a pápai ev. ref. egyházmegyének. A jó cselekedet önmagát dicséri.
