Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-17 / 7. szám
105 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 106 Felvilágosításul a congrua-ügyben. A „Magyar Szó“ f. é. február 1-én megjelent számában Bállá Endre ev. ref. lelkész ur birálattárgyává teszi a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi minister urnák a congrua ügyből kifolyólag, a káplántartási költségek fedezése tárgyában a convent! elnökséghez intézett, de eddig még nyilvánosságra egész terjedelmében nem hozott leiratának tartalmát és azoknak eljárását, a kik annak a leiratnak keletkezésére befolytak. A leirat, a mint eddig köztudomásra jutott, azon lényeges intézkedéseket foglalja magában, hogy a káplántartási segély átalány alakjában adatik, hogy ezen átalány az I900-ik évre 23000 koronában állapíttatott meg és hogy a minister ur ezen intézvényt az egyházi hatóságok sürgetésére, azok megbizottaival való megbeszélés után bocsátotta ki. Bállá Endre ur tiltakozik az ügynek ily módon való elintézése ellen. Először is azt teszi kérdésbe : ki vette magának azt a bátorságot, hogy ily fontos elvi kérdés eldöntésénél, meghatalmazás nélkül a ref. egyház nevében a vallásministerrel végérvényesen döntsön ? Erre a kérdésre röviden azt felelhetjük, hogy a convent a congruára nézve bevégzettnek tekintette a maga feladatát akkor, a midőn kiegészítési javaslatát a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz felterjesztette, a melyben káplántartás cimen az egész magyar ev. ref. egyház részére összesen 18 káplán állomás után 8728 kor. 9 fillér segélyt hozott javaslatba. (Lásd 1899. évi junius 14. eonventi jegyzőkönyv 102. lap.) A convent azután, mellőzve azon tervet, a mi némelyek által szóba hozatott, hogy saját kebeléből válasszon valamely központi congrua bizottságot, bizta a congrua ügy további ellátását az egyházkerületre, a a minthogy a kimutatások felterjesztése után minden kerület maga intézte el a maga congrua ügyeit. A dunántúli ev. ref. egyházkerület, miután a convent által részére javaslatba hozott 5 káplántartási segélyt sem nyerhette meg a ministériumtól, az 1900 évi szeptemberi közgyűlése jk. 12. pout. 5. II. alatti határozatával kimondotta, hogy ezen ügyet csakis átalány utján tartja egyházunk érdekeinek megfelelőleg reudezhetőnek, indítványt terjesztett fel az iránt a magas ministeriumhoz, a conventet felkérte annak pártolására. Mivel pedig az egyes lelkészek felszólalásaikban folyton sürgették a káplántartási összegek kiutalását, a ministerium pedig egyetlen esetben sem látta az igényt kellőleg indokoltnak, végre is a dunántúli kerület javaslatát találta méltányossági szempontból s a fenforgó nehézségekre való tekintettel elfogadhatónak. A módozatra és az összegre nézve a ministerium meghallgatta a felterjesztő egyházkerület elnökségét, mielőtt a rendeletet kibocsátotta volna és az elnökség bizonynyal könnyen hordozhatja a felelőséget úgy a kerület előtt, a mely neki az átalány kieszközlésére jegyzőkönyvi határozattal felhatalmazást adott, még inkább a convent előtt, a melynek ily cimen követelendő segély javaslatát 8728 kor. 9 fillérről 23000 koronára, tehát majdnem háromszorosra emelte. ügy de Balia Endre ur szerint ezen 1900 évre kiutalt 23000 korona oly csekélység, hogy a valódi szükségletnek nagyed részét sem fedezi és ezt Bállá ur számadatokkal igyekszik igazolni. Lehet, hogy az öszszeg nem lesz elegendő a jövendőben, de a jelenlegi viszonyok között, hogy nem fog messze maradni a valódi szükségtől, azt körülbelül számadatokkal lehet igazolni. Ugyanis, bár sajnos, de az 1900-ik évben congruás lelkészek és azok özvegyei mellett a nagy segédlelkész hiány folytán nem volt több s. lelkész alkalmazható mint: 1. A barsi e. megyében 3. 6. Az őrségiben 0. 2. A belsősomogyiban 3. 7. A pápai e. megyében 0. 3. A drégelypalánkiban 1. 8. A tataiban 1., 4. A komáromiban 1. 9. A veszprémiben 0. 5. A mezőföldiben 1. Összesen tehát 10 segédlelkész s még ez a 10 egyén sem volt teljesen egész évben csak congruás lelkészek mellett állandóan alkalmazva. De ha lett volna is, még akkor is téves azon számítás, hogy 10 segédlelkész után 500 koronájával 5000 korona segély igényeltetik. Mert a törvény értelmében a kiadások levonása után fentmaradó lelkész! jövödelem egészittetik ki jelenleg 1200 koronára;: ezen kiegészítési összeg pedig, ha a kerület mindenütt a maximális 500 koronát venné is alkalmazásba, akkor is sok helyen tetemesen kevesebb 500 koronánál. Például Nagy-Solló tiszta jövedelme 300 korona fuvar beszámításával meg van állapítva 1348 kor. 87 fillérben,, ha ebből a káplántartásra 500 koronát még leütünk, marad a tiszta jövedelem 843 kor. 87 fillér, a melyhez 1200 koronáig szükséges 356 kor. 13 fillér kiegészítési összeg. Például a tatai ev. ref. egyház lelkészi tiszta jövödelme 100 kor. fuvar beszámításával megvan állapítva 1546 kor. 42 fillérben; ha ebből a káplántartásra 500 koronát leütünk, marad a tiszta jövödelem 1046 kor. 42 fillér, a mi hogy 1200 koronáig kiegészíttessék, szükséges hozzá az átalányból 153 kor. 58 fillér. Ezen összegek pedig akkor sem fognak emelkedni, ha a kiegészítés 1600 koronáig történik, mert a 400 kor. külöubözetet a rendes congruasegély és nem az átalány összeg pótolja. Átalában elmondjuk, hogy az általányozás elvének alkalmazásával úgy önkormányzati, mint pénzügyi szempontból oly előnyökben részesül egyházunk, a melyek semmi más utón elérhetők nem lettek volna s miután, az elv el van fogadva, ha az egyelőre számításba vett összeg nem lenne elégséges, semmi sem áll útjában, hogy az felemeltessék; az csak természetes következménye lenne az elfogadott elvnek. Ezen nézetek helyességét vallotta és fogadta el a f. hó 1-én ülésezett conventi bizottság is és ajánlja elfogadásra a conventnek. Ez a felvilágositás talán megnyugtatja a felszólalót, valamint azokat, a kiket az ő közleményében foglalt, de a jelenlegi helyzetnek legalább is meg nem felelő adatok azon téves felfogásra vezettek, mintha azok, a kik az ügyben eljárni hivatva vannak, nem tudnák vagy nem akarnák az egyház és lelkészek érdekét ezen irányban is megvédeni, a mely feltevés a mellett, hogy 7*
