Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
861 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 862 idegen mezőkön, hanem tegye meg mindenki az evangéliom érdekében a maga helyén mindazt, a mi csak tőle telik. Mint Pál ap. tanítja: ..Mivelhogy különkiilön ajándékink vágynak a nekünk adatott kegyelem szerint, akár irásmagyarázás, magyarázzuk azt a hitnek regulája szerint; akár szolgálat, forgolódjék a szolgálatban ; a ki tanító, a tanításban : a ki intő, az intésben ; a ki alamizsna osztogató, a szelidségben: a ki elöljáró, szorgalmatossággal járjon ; a ki máson könyörülő, vidámsággal mivelje.“ (Róm. 12 : 6., 7.) Mivelhogy ki-ki csak a neki adatott kegyelem szerint töltheti be munkakörét, a „különös ajándékára „kegyelem“-re mindenekfelett a lelkitanitónak, az igehirdetőnek van szüksége, hogy ne csak hivatalból hirdesse az igét, törvényszabta-kötelességét kövévé, hanem hivatásból, lelki elhívásból, belső szükség, mintegy a beléje helyezett, ,,hegyes ösztön“ belső szózatát követve. Ez nem álom, nem ábrándkép, nem is csak szép beszéd, de örök ideál, melynek folytonosan realizálódnia kell. A néhány évvel előbb elhunyt bázeli professzor, Stockmayer mondja homiletikája bevezető részében : „A prédikátornak az Isten igéjében rejlő Jóraiig |wj?j-t kelll mindenek előtt eleven tulajdonává lenni. Ez elengedhetetlen követelmény. Mert a hol élet, in casu keresztyéni élet nincs, onnan semmi sem származhatik. Saját élő üdvtapasztalat a legelső követelmény, mit nem pótolhat semmiféle tudományos kiválóság, technikai készség, talentum vagy művészet.“ Igaz szavak ezek" s igazolják előbbi állításomat. A mi hivatalunk, helyesebben hivatásunk specíficus voltát, melynélfogva ezt más foglalkozásúak be nem tölthetik még helyettesitőleg sem. Az igét csak ihlett ajak hirdesse, már legalább az Ur házában, az e célra készitett. szent helyről. Ezt kívánja az örök ige, hogy mint a gyémánt fényében, kontár kezek kárt ne tegyenek az ő örök isteni fenségében, magasztosságában, szentségébeu az avatatlan hirdetők. Ez volna az elv, de más a valóság, az élet. Még nem vagyunk annyira hogy föltétlenül kívánjuk annak törvényileg kimondását, „hogy a templomi szószék olyan helyen legyen, hol más mint lelkész, vagy theologus föl ne léphessen. „Bizony igénybe kell vennünk tanítóink segítségét s az ellene felhozott aggályokat és illetve azok okait éppen nem látom cardinálisoknak. Én is abban a meggyőződésben vagyok, hogy egy hivatása tudatában levő tanító sohasem fogja szolgálatát az Ür oltára körül másnak tekinteni, mint a mi: megtiszteltetésnek. Versenyre kel a tanító a szónoklásban lelkészével ? No ez lehet ritkán előforduló beteges megtévedés, de gyógyítható és semmiképpen sem általánosítható. Vagy kárt szenved az iskola a tanító elvonásával? Bizony] igaz, ha minden 3—4-ik vasárnap terheljük, de hát hol van meg Írva, hogy ez szabados cselekedet ? Vagy szégyenli felolvasni a lelkész által kijelölt beszédet? Tessék figyelmeztetni 2. Tim. 1 : 8, 9-re. A kinek ez nem használ, attól Isten mentse, meg a szószéket. Nagyon derék tantót ismerek, a ki ezt semmikép sem szégyenli, de nem is szégyelheti; mert elvégre is neki nem hivatása az igehirdetés. Az igehirdetés a szószéken egyedül a lelkész joga és kötelessége, azért azt kívánom, hogy elkerülhetlen szükség esetén engedtessék csak meg tanítóknak és theologusoknak az itteni szolgálat végzésre, de csak olvasással. Alert ha szabadon hirdethetik laikussok is az igét, akkor mire való a kibocsátás, felszentelés ? Alert hiszen nem csak sacramenturaok kiszolgáltatására, hanem az ige hirdetésére is ekkor hatalmaztatunk fel hivatalosan. Pál apostol is azt mondja : „Mimódon prédikálnak pedig, ha nem küldetnek, miképpen meg vagyon írva : mely szépek a békességhirdetőknek lábaik és akik jókat hirdetnek.“ Végül legyen szabad kifejezést adnom azon meggyőződésemnek, hogy minden lelkész saját maga a legliivatottabb őre kathedrájának s jobban megvédheti azt minden fajta jó ruhás gavallértól, mint 100 holt §. Kádárta. • Csőm asz Dezső ev. ref. lelkész. A magyarországi ev. ref. egyház alkotmányos szervezete. A zsinati előkészítő bizottság javaslata. I. Egyházalkot m á n y. Általános határozatok. 1. §. Az evangélium szerint reformált magyarországi keresztyén egyház, mely országos törvényeinkben helvét hitvallású evangélikusnak neveztetik, magában foglalja mindazon reformált vallásu egyházközségeket, melyek a magyar koronához tartozó országok és tartományok területén léteznek. 2. §. A magyarországi ev. ref. egyház, zsinatpresbyteri rendszer szerint igazgatja és kormányozza magát és a Magyarországon bevett többi felekezetekkel teljesen egyenjogú egyház. 3. §. Az evang. reformált egyház alsó- és felső iskolái, mint a vallás szabad gyakorlatának jogával lényeges kapcsolatban álló intézmények, s az egyház önfentartásának öszközei, — az alkotmányos utón létrejött hazai országos törvények, jelesen az 1790/1. XXVI. t.-c., és az erdélyi egyházkerület részére az AC. és CG. I. részeiben és az 1691. évi Leopoldinurn diploma 2—3 pontjaiban biztositott jogoknak, mint alaptörvény intézkedéseinek épségben tartásával, mindenestől az egyház testéhez tartoznak s az egyházi hatóságok alatt állanak. 4. §. Alindenféle egyházi és iskolai belügyeket, a fennálló egyházi törvények éz rendszabályok szerint, a jelen egyházi törvényben megállapított fokozatos képviselő testületek, kormányzó hatóságok és bíróságok, úgyszintén a törvényesen választott egyházi tisztviselők intéznek; épen maradván O Felségének a királynak az ország törvényeiben meghatározott legfőbb felügyeleti joga (jus supremae inspectionis),
