Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

845 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 846 énekeskönyvünkben — hála .múlt század elején s ré­gebben élt őseink vallásos buzgalmának — de vannak hiányai, gyenge oldalai is. Ezeket az énekeskönyv meg­újítási mozgalom kezdetén, több mint negyedszázaddal ezelőtt az egyházi lapokban megjelent cikkek elég kö­rülményesen, néha túlzó kritikával is, kimutatták. Mint minden a természeti, valamint a szellemi világban, úgy az egyházi éneklés is változásnak, fejlődésnek van ki­téve. Az egyházi életben jogos, sokszor ajánlatos kon­­servativismust nem vihetjük annyira, hogy bibliafordí­tásunkat, valamint Óné kiskönyvünket oly örök időkre megállapított változbatatlan szentségnek tartsuk, mely­hez szentségtörés bűne nélkül nyúlni nem lehet. Nem fogadhatjuk el némelyeknek azon világias okoskodását, hogy ha népünk kezéből a mostani bibliafordítást és énekeskönyvet kivesszük, elveszti az mostani eredeti különleges kálvinista jellefnét, tőrőlmetszett magyaros gondolkozását. Nem lehet óhajunk, hogy a református nép valami érdekes quaker- vagy búr-féle különlegesség legyen, hanem hogy alkalmazkodva az időkhöz, de le nem győzetve a világ szelleme által, legyen minél ha­tásosabb s üdvösebb tényezője az egész magyar nem­zet szellemi és erkölcsi életének. Nem szabad idegenkednünk énekeskönyvünknek amúgy is szükségessé vált megújítástól. E tervezett megújításnak előmunkálatait akarja befejezni az a szö­veg- és dallaragyüjtemény, melyet ez alkalommal a t- Értekezlet előtt ismertetni szándékozom. A kezünk alatt levő szöveggyűjtemény tartalma szerint öt részre oszlik. Az első részben helyet foglal­nak az egyetemes énekügyi bizottság programmja sze­rint átdolgozott zsoltárok, a második részben a prog­ram rhon kivül átdolgozott zsoltárok. A harmadik rész­ben vannak a magyarországi, a negyedik részben az erdélyi jelenlegi énekeskönyvekből átvett, illetőleg át­dolgozott kezdőénekek és dicséretek. Az ötödik rész­ben egészen új, eredeti énekeket találunk néhány ide­gen nyelvből fordított s néhány a régi t. i- a mostani előtt használatban volt énekeskönyvből fölelevenitetet­­tekkel vagy átdolgozottakkal együtt. Programm szerint átdolgoztatott 87. zsoltár ösz­­* szesen .105 átdolgozásLan, mert egyik-másik zsoltárnak két, sőt három átdolgozása is helyet foglal a gyűjte­ményben. E 105 átdolgozás összesen 65. dallam szerint éneklendo. A zsoltárdallamok sem maradtak meg tehát mind, hanem a könnyebb menetű, hangzatosabb és használtabb dallamok szerint nyert a zsoltárok egy része átdolgozást. Bár a kimaradott dallamok is igen szépek és sok van közöttük, a mely szivünkkel gyer­mekségünk óta összenőtt: a bizottságnak a dallamok kevesbitésére irányuló ez eljárását nem lehet helytele­nítenünk. Nyilvános istenitiszteletünk dallamkészletét úgy tekintem, mint egy szép élőfát, melynek egyes le­veleit le kell hullatnia, hogy azok helyén újabbak, üdébbek fakadhassanak. Az átdolgozott zsoltárok a következők : I-ső zsol­tár a 119-ik zs. dallamára, III, V, VI. A VlII-ik zs. két átdolgozásban, a második sikerültebb. IN-ik zs. a 135-ik zsoltár dallamára. XV, XVI. A XVII. zs. a 138-ik zs. dallamára. A XIX-ik zs. igen szép átdolgo­zásban. A XX ik zsoltár két átdolgozásban : az első a magyar nemzeti hymnus („Isten áldd meg a magyart!“) dallamára, a második az eredeti Clemens Marót-féle versalakban, mind a kettő jó átdolgozás. Részemről semmi ellenvetés nincs az ellen, hogy a nemzeti hym­­nusunk gyönyörű szép magyar rythmusu és mély val­lásosságot kifejező dallama nyilvános istenitiszteleti énekeskönyvünkbe felvétessék. Annyival inkább nincs, mert e zsoltár amugyis honfiúi vonatkozású, a földi királyra is érthető. Szintén ily vonatkozású a XXI. zsoltár, mely eredeti versmértéke szerint, igen szépen van átdolgozva. A XXII. zs. két átdolgozásban. A XXIV, XXV, XXVI. A XXVII. zs. a 46. zs. dal­lamára. XXVIII, XXX. szép ál dolgozásban, XXXI. a 6. zs. dallamára, XXXII, XXXIII. két kidolgozás­ban, a második sikerültebb. XXXIV, XXX V, XXXVII. ez utóbbi az 50. zs. dallamára. XXXVIII. két dolgo­zásban. XXXIX. a 30. zs. dallamára. XLIT, XLIII, XLVI. ez két kidolgozásban, a második sekerültebb. XLII, L, LI. ez utóbbi a 137. zs. dallamára. LVII. a 143. zs. dallamára. LIX. a 46. zs. dallamára. EXE két átdolgozásban, a második szebb. LXII. a 24. zs. dallamára. LXIII. a 42. zs. dallamára. LXV, LXVI, LXVII. a 33. zs. dallamára. LXXI. a 6. zs. dallamára. LXXII. két átdolgozásban, mind a két átdolgozás igen sikerült, felveendőnek tartom mindegyiket az új énekes­könyvbe. Még pedig a zsoltárok sorába a 2. sz. átdol­gozást, mint a mely a lelki királyra, a Krisztusra vo­natkozik. Az első átdolgozsás helyet foglalhatna az al­kalmi énekek között, mint koronás királyért való, a LXXII. zsoltárból átdolgozott könyörgés. LXXVII. két átdolgozásban, mind a kettő szép, a másdikat vé­lem alkalmazandónak. EXXX, LXXXI, LXXXIV. ez utóbbi három igen szép átdolgozásban ; legszebb a há­rom között a második számú, ez veendő fel vélemé­nyem szerint az új énekeskönyvbe. EXXXVI. a 77. zs. dallamára. LXXXIX. szintén három igen szép át­dolgozásban, felvételre ajánlom a 2. számút. XC. E re­mek zsoltár átdolgozása igen nehéz feladatat, a kezünk alatt levő átdolgozásnak utolsó verse a legsikerültebb. XCI. a 25. zs. dallamára. XCII, XCIV. utóbbi a 24. zs. dallamára. XCVI. a 61. vagy 38. zs. dallamára, második számú átdolgozás az eredeti dallamra; ez utóbbi ajánlatosabb XCVIII. a 66. zsoltár dallamára. XCIX. 47. zs. dallamára. 0. a 134. zs dallamára. CII. két átdolgozásban. Cili, CIV. utóbbi a 148. dallamára. CV, CVIII. ez a 80. zs. dallamára. CXI. a 24. szolt, dallamára. CXII. a 128. zs. dallamára. CXIII. a 21. zs. dallamára. CXIX. E hosszú zsoltár maga egy zsoltárgyiijte­­mény, mely az eredeti héber zsövegben a héber ABC. betűivel sorban jelzett részekre oszlik. Mostani énekes­könyvünkben a héber betűk szintén jelezve vannak, de a részek — természetesen — a magyar ABC. betűinek rendjében sorakoznak. A megújítandó énekeskönyvben az egyes részek szintén a magyar ABC. betűi rendjé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom