Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
845 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 846 énekeskönyvünkben — hála .múlt század elején s régebben élt őseink vallásos buzgalmának — de vannak hiányai, gyenge oldalai is. Ezeket az énekeskönyv megújítási mozgalom kezdetén, több mint negyedszázaddal ezelőtt az egyházi lapokban megjelent cikkek elég körülményesen, néha túlzó kritikával is, kimutatták. Mint minden a természeti, valamint a szellemi világban, úgy az egyházi éneklés is változásnak, fejlődésnek van kitéve. Az egyházi életben jogos, sokszor ajánlatos konservativismust nem vihetjük annyira, hogy bibliafordításunkat, valamint Óné kiskönyvünket oly örök időkre megállapított változbatatlan szentségnek tartsuk, melyhez szentségtörés bűne nélkül nyúlni nem lehet. Nem fogadhatjuk el némelyeknek azon világias okoskodását, hogy ha népünk kezéből a mostani bibliafordítást és énekeskönyvet kivesszük, elveszti az mostani eredeti különleges kálvinista jellefnét, tőrőlmetszett magyaros gondolkozását. Nem lehet óhajunk, hogy a református nép valami érdekes quaker- vagy búr-féle különlegesség legyen, hanem hogy alkalmazkodva az időkhöz, de le nem győzetve a világ szelleme által, legyen minél hatásosabb s üdvösebb tényezője az egész magyar nemzet szellemi és erkölcsi életének. Nem szabad idegenkednünk énekeskönyvünknek amúgy is szükségessé vált megújítástól. E tervezett megújításnak előmunkálatait akarja befejezni az a szöveg- és dallaragyüjtemény, melyet ez alkalommal a t- Értekezlet előtt ismertetni szándékozom. A kezünk alatt levő szöveggyűjtemény tartalma szerint öt részre oszlik. Az első részben helyet foglalnak az egyetemes énekügyi bizottság programmja szerint átdolgozott zsoltárok, a második részben a program rhon kivül átdolgozott zsoltárok. A harmadik részben vannak a magyarországi, a negyedik részben az erdélyi jelenlegi énekeskönyvekből átvett, illetőleg átdolgozott kezdőénekek és dicséretek. Az ötödik részben egészen új, eredeti énekeket találunk néhány idegen nyelvből fordított s néhány a régi t. i- a mostani előtt használatban volt énekeskönyvből fölelevenitetettekkel vagy átdolgozottakkal együtt. Programm szerint átdolgoztatott 87. zsoltár ösz* szesen .105 átdolgozásLan, mert egyik-másik zsoltárnak két, sőt három átdolgozása is helyet foglal a gyűjteményben. E 105 átdolgozás összesen 65. dallam szerint éneklendo. A zsoltárdallamok sem maradtak meg tehát mind, hanem a könnyebb menetű, hangzatosabb és használtabb dallamok szerint nyert a zsoltárok egy része átdolgozást. Bár a kimaradott dallamok is igen szépek és sok van közöttük, a mely szivünkkel gyermekségünk óta összenőtt: a bizottságnak a dallamok kevesbitésére irányuló ez eljárását nem lehet helytelenítenünk. Nyilvános istenitiszteletünk dallamkészletét úgy tekintem, mint egy szép élőfát, melynek egyes leveleit le kell hullatnia, hogy azok helyén újabbak, üdébbek fakadhassanak. Az átdolgozott zsoltárok a következők : I-ső zsoltár a 119-ik zs. dallamára, III, V, VI. A VlII-ik zs. két átdolgozásban, a második sikerültebb. IN-ik zs. a 135-ik zsoltár dallamára. XV, XVI. A XVII. zs. a 138-ik zs. dallamára. A XIX-ik zs. igen szép átdolgozásban. A XX ik zsoltár két átdolgozásban : az első a magyar nemzeti hymnus („Isten áldd meg a magyart!“) dallamára, a második az eredeti Clemens Marót-féle versalakban, mind a kettő jó átdolgozás. Részemről semmi ellenvetés nincs az ellen, hogy a nemzeti hymnusunk gyönyörű szép magyar rythmusu és mély vallásosságot kifejező dallama nyilvános istenitiszteleti énekeskönyvünkbe felvétessék. Annyival inkább nincs, mert e zsoltár amugyis honfiúi vonatkozású, a földi királyra is érthető. Szintén ily vonatkozású a XXI. zsoltár, mely eredeti versmértéke szerint, igen szépen van átdolgozva. A XXII. zs. két átdolgozásban. A XXIV, XXV, XXVI. A XXVII. zs. a 46. zs. dallamára. XXVIII, XXX. szép ál dolgozásban, XXXI. a 6. zs. dallamára, XXXII, XXXIII. két kidolgozásban, a második sikerültebb. XXXIV, XXX V, XXXVII. ez utóbbi az 50. zs. dallamára. XXXVIII. két dolgozásban. XXXIX. a 30. zs. dallamára. XLIT, XLIII, XLVI. ez két kidolgozásban, a második sekerültebb. XLII, L, LI. ez utóbbi a 137. zs. dallamára. LVII. a 143. zs. dallamára. LIX. a 46. zs. dallamára. EXE két átdolgozásban, a második szebb. LXII. a 24. zs. dallamára. LXIII. a 42. zs. dallamára. LXV, LXVI, LXVII. a 33. zs. dallamára. LXXI. a 6. zs. dallamára. LXXII. két átdolgozásban, mind a két átdolgozás igen sikerült, felveendőnek tartom mindegyiket az új énekeskönyvbe. Még pedig a zsoltárok sorába a 2. sz. átdolgozást, mint a mely a lelki királyra, a Krisztusra vonatkozik. Az első átdolgozsás helyet foglalhatna az alkalmi énekek között, mint koronás királyért való, a LXXII. zsoltárból átdolgozott könyörgés. LXXVII. két átdolgozásban, mind a kettő szép, a másdikat vélem alkalmazandónak. EXXX, LXXXI, LXXXIV. ez utóbbi három igen szép átdolgozásban ; legszebb a három között a második számú, ez veendő fel véleményem szerint az új énekeskönyvbe. EXXXVI. a 77. zs. dallamára. LXXXIX. szintén három igen szép átdolgozásban, felvételre ajánlom a 2. számút. XC. E remek zsoltár átdolgozása igen nehéz feladatat, a kezünk alatt levő átdolgozásnak utolsó verse a legsikerültebb. XCI. a 25. zs. dallamára. XCII, XCIV. utóbbi a 24. zs. dallamára. XCVI. a 61. vagy 38. zs. dallamára, második számú átdolgozás az eredeti dallamra; ez utóbbi ajánlatosabb XCVIII. a 66. zsoltár dallamára. XCIX. 47. zs. dallamára. 0. a 134. zs dallamára. CII. két átdolgozásban. Cili, CIV. utóbbi a 148. dallamára. CV, CVIII. ez a 80. zs. dallamára. CXI. a 24. szolt, dallamára. CXII. a 128. zs. dallamára. CXIII. a 21. zs. dallamára. CXIX. E hosszú zsoltár maga egy zsoltárgyiijtemény, mely az eredeti héber zsövegben a héber ABC. betűivel sorban jelzett részekre oszlik. Mostani énekeskönyvünkben a héber betűk szintén jelezve vannak, de a részek — természetesen — a magyar ABC. betűinek rendjében sorakoznak. A megújítandó énekeskönyvben az egyes részek szintén a magyar ABC. betűi rendjé
