Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
797 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 798 Ián nagy ünnepek alkalmával egy megfelelő bibliai részt is - kommentár nélkül. Punktum ! Ugyanigy az anyaegyházban is, ha a lelkész komolyan akadályozva van. A gyülekezet figyelme feszültebb s így a prédikáció hatása is nagyobb lehet, ha a súlyt nem arra fektetjük, hogy minduntalan meglegyen a prédikáció, mint inkább arra, hogy az igazán méltóságos legyen. Darány. Varga Dezső, ev. ref. lelkész. Tanítói gyűlés Kisújfalun. (Vége.) A gyűlés befejeztével kopogtatást hallunk az iskola ajtaján s im a helyi lelkész a kisúj falui presbitériummal, gondnokkal ünnepi köntösbe öltözve bejönek s Mokos Kálmán helyi főtanitót melegen üdvözlik abból az alkalomból, hogy az isteni kegyelem 25 éves tanítói működésének forduló napját elhozta ! Meghatottan mond köszönetét a jubiláns e nem várt s nem remélt kitüntetésért s Ígéretet tesz, hogy Istentől nyert tehetségét ezentúl is az iskolának, szent egyházának javára fogja érvényesíteni. Nyomban jött Kisújfalu községének képviselő testületé ugyancsak üdvözölni a 25 évig működött becsületes tanítót. Válogatott, ékesszólással sorolja fel érdemeit a tanítónak a szónok a községi jegyző. Aranynyal, ezüsttel nem szolgálhatunk rnondá, de hálás elismerésünk és mély hódolatunk Őszinte kifejezésével adózunk azon érdemekért, hogy e községnek és e hazának derék honfiakat és leányokat nevelt s biztosítjuk állandó tiszteletünkről és szeretetünkről. A megindultság erőt vett a jubilánson s kétszeres köszönöm kifejezésével biztosította a kisújfaiui elöljáróságot, hogy az eddigi utón fog járni s a községnek és hazának érdemes és értelmes fiák és leányok nevelésére fogja szentelni életének hátra levő napjait. Es jöttek a hálás tanítványok, kik mint az édes apát a jó gyermekek, úgy vették körül a kedves tanító urat! Szónokuk, egy ifjú gazda, valóságos eloquentiával köszönte meg az érettük tett fáradozást, s szeretetük, hódolatuk jeléül arra kérte a „kedves tanító urat,“ hogy engedje meg megcsókolni azt a kezet, mely a midőn a veszszőt suhogtatta is, mindig az ő lelki nemesítésükért munkálkodott ! A nők virágkoszorukkal kedveskedtek s a leányok szónoka mondókáját zokogásba fojtotta ! Erős hatalmat vett Mokos tanító uron a meghatottság! Isten kegyelmének tulajdonítja, hogy ennyi hálás gyermeket nevelhetett / Örömmel fogadja a gyermeki hála spontán megnyilatkozását s ez ösztönt ád arra, hogy eddigi kötelességeit kettőzött erővel teljesitse s arra fog törekedni, hogy azok közül, kik reá bizattatnak a jövendőben egy is el ne vesszen. Fenti kedves jelenet után az öröm könnyek még ott csillogtak szemeinkben, midőn Esztergom vármegye nagyságos tanfelügyelőjének üdvözlő távirata megérkezett. „A személyes megjelenésben gyengélkedése gátolja, különben állandó nagyra becsüléséről biztosítja a 25 éves jubiláns tanítót, s mély tiszteletének kifejezésével marad Esztergomban, aláírva Vargyas Endre kir. tanfelügyelő.“ Lehet-e, van-e méltóbb és magasztosabb befejezése egy kisded vidéki tanító gyűlésnek? Nincs és nem is lehet! Bizony örült volna szivünk, ha ezek a dolgok valóban tényleg és igazán megtörténtek volna ! Az igaz, hogy Mokos Kálmán kisújfaiui ev. ref. tanító ur csakugyan most töltötte be 25 érés tanítói működését, de ezt a leírást, mely az „ajtó kopogtatásnál“ kezdődik, csak lelkiszemeimmel láttam, úgy álmodtam ! Képzelet, visió az egész. Elég sajnos, hogy az érdemnek nem adjuk meg a jutalmát. Ez a nemtörődömség az elismerés szavaival való fukarkodás váljon buzditólag hat-e'a tanítói működés áldásos voltára ? Nem mondom én, hogy síppal, dobbal, nádi hegedűvel jubiláljunk, de az mégis megbocsáthatatlan nem törodömség, hogy a kínálkozó alkalmat, a szív érzelmeinek tolmácsolására elszalasztjuk, nem használjuk. Ha egy béres 25 évig szánt, vet és a marhákat jól gondozza, annak hűséges fáradozásának megjutalmazására a mai világban nagy gond van ! Kimegy a minister küldötte, a főszolgabíró a főispán a helyszínére ; az urak, urfiak, kényes „kontesek“ veszik körül a gatyás bérest. Műkedvelő fényképész, zenekar, nagy parádé, kézfogás, érdem kereszt és ezüst óra a jutalma az uraság cselédjének !!! Ne vedd rossz néven te becsületes tanító, hogy ünnepeltetésed elmaradt! Nem is kívánkoztál te ünnepeltetni ; megnyugtató lelkiismereted édes békével tölt el a 25 évi hűséges munkálkodás után ! Nincs a világon olyan aranygyapjas rend vagy térdszalag, mely eddigi működésedet méltóképpen megjutalmazni tudná ! Kincs, jutalom reménye nélkül, mindig híven munkálkodtál (s kis vadállatokból embereket faragtál!) Püspöki bérlők, udvari komornyikok, ministeriumi ajtón állók, csendőrök vagy választási ügyekben tevékeny részt vett egyének arany, ezüst érdemkereszteket kapnak a mint ezt egy tanitó elég ügyesen megjegyezte, mi az újfalui jubilánsnak semmit sem adhatánk, hanem baráti jobbunkat nyújtjuk s friss jó egészséget kívánunk, mint a fehér asztalnál, hol a mátyusvidéki tanitó körnek jelenlevő tagjai gazdag ellátásban s szives vendégszeretetben részesiilének, nagytiszt. Esperes urunk kifejtette; igazi jubileum majd 25 év múlva lészen, a midőn nagyobb apparátussal fogjuk megülni, ha Isten segít, a nagy napot! Addig is pedig Isten áldása legyen a mátyusvidéki tanitó körön, annak mostani jubiláns tagján Mokos Kálmánon! Éljen ! Úgy legyen, ezt kívánja. Halász Móric. KöiiyYismGiűGtés. A megújított énekeskönyv próbagyüjteménye. Folyó évi szept. 27-én múlt 44 éve, hogy először tiszáninneni egyházkerületünk gyűlésében felhangzott az óhajtás : „énekeskönyvünk javítandó és újonnan szerkesz
