Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

Tizenkettedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1901. november 24. A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség b. ez Kis József felelős szerkesztő cici­mére lrtll<3end.6lác-Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4= kor.), hirdetések, reclamatiők Faragó János íőmunkatárs ozimére küldendők. * Zsinatunk legfontosab teendői. (Folytatás.) Igen fontos Szuhay javaslatának 6. p. a vasárnap és ünnepnapok megünnepléséről. Kí­vánja, hogy a törvényhozás rendelje el, hogy e napokon a korcsmák zárva legyenek, a hivatal­nokoknak ne legyen szabad dolgozni s a ki me­zei munkát végeztet, a legszigorúbban büntethes­sék meg. E kívánságok igy általánosságban mind oly természetesek és megvalósításuk mégis igen nehéz. Maga az «ünnepnapok» kifejezés nem helyes; nem kívánom, hogy e kifejezés országos törvénybe foglaltassák. Mert nem kívánhatom, hogy Nagyasszonynap, Kisasszonynap, Űrnapja stb. mind megannyi római katholikus ünnepnap megünneplése, akár csak munkaszünettel is, kö­telezővé tétessék ránk nézve is. Pedig szó sincs róla, hogy ezt az általános kifejezést a római hitüek ne igy fognák fel és ne igy kívánnák végrehajtatni. Hisz ma is ott vagyunk már, hogy hivatalaink e napokon úgy szólva szüne­telnek, mig vasárnap teljes munkában vannak. E napokon u. i. külön meghívják a római hitii papok a hivatalokat s igy némi erkölcsi pressióval ez ünnepeik különös megtartására vi­szik, ha úgy tetszik szorítják őket. Szuhay fo­galmazása tehát hibás. Talán helyes lenne igy: «vasárnapokon és a keresztyénség főbb ünne­pein, u. m. Karácsony, Nagypéntek, Husvét, Áldozócsütörtök és Pünkösd napjain.» Előre­látható azonban, hogy a római hitüek e meg­határozással se lennének megelégedve. Mert mig egyrészről a Nagypénteket — legalább eddig még nem tartották ünnepnek, addig másrészről a legnagyobb fényuyel és diszszel (a katonaság kirukkoltatásával, ágyúzással, katona-banda vagy tűzoltó-banda lármás zenéjével, egyletek zász­lóival, hosszú körmenettel) ünnepük Űrnapját; úgy hogy e napon szinte kéjelegnek a pogányos külső díszben, mint a görögök a Panathénaeák és a nagy Eleusziniák ünnepén ... Nem tarta­nám se elégségesnek, se igazságosnak, ha csak a mezei munkát tiltaná el a törvény szigorúan. Be kell záratni a boltokat is s az iparos és ke­reskedő-segédeknek s általában minden alkal­mazottnak vissza kell adni a vasárnapot egé­szen; hadd lehessen az rájuk nézve testi nyu­galomnak és lelki épülésnek napja. A munka­adókról azért nem szólok, mert azokat a saját személyüket illetőleg, törvénynyel épp úgy nem lehet megakadályozni abban, hogy vasárnap is mindennapi foglalkozásuk körében tegyenek­­vegyenek, mint a szellemi munkásokat, hogy irodájukban dolgozzanak. E bajon, ha egyálta­lán segíthet valami, csak a lankadatlan lelki­pásztorkodás segíthet. . . Bizony igen kívánatos, igen üdvös volna, ha az állam is a maga föl­­tétlen akadályozó hatalmával közreműködnék a vasárnap-megszentségtelenitésének meggátlására* A positiv munka a vallásosság hivatott ápo­lóira vár. A vasárnap következetes és állandó meg­­nemtartása, délelőtt egész az izgatottságig foko­zott munkára, délután és este pedig dőzsölésre fordítása, komoly aggodalmakat kelthet az ál­lamok sorsának intézőiben is! Ilyen életmód mellett hiábavaló a nagy szorgalom. Az embe­rek nem művelődnek, nem erősödnek se szelle­­szellemileg, se testileg és nem vagyonosodnak. Ellenkezőleg: elsatnyulnak és ideje korán mun­kaképtelenekké lesznek. Bátran és joggal for­dulhatunk hát az államhoz, sőt kötelességünk oda fordulni, hogy a terjedő veszedelem meg­állítása és megszüntetesére jöjjön segítségünkre.. A 7. pontot általánosságban helyeslem* Csak azt nem, hogy «a nagybirtokosoknak 200 koronánál több egyházi adójuk nem lehet.» Én a 200 korona helyett 500-at tennék, és pedig 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom