Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-10 / 45. szám
747 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 748 elégítő“, az a másiknál „jeles“, megtörténhetik, hogy a melyik iskola az egyik évben jeles volt, az a másikban kielégítővé válhatik és viszont, nem azért mert a tani tó szorgalmasabb vagy hanyagabb volt, hanem tisztán-pusztán azért, mert a körfelügyelő változott. S ennek a sok, egymástól sok esetben nagyon is különböző körfelügyelőnek az Ítélete nagyon is egyenlő értékű. Az egyik mint a másik képesít az I. osztályú tanítói állomás elfoglalására vagy a IV. osztályú fizetés mellett való maradásra. Igaz, az osztályozás ellen felszólalhat a tanító, a felülvizsgálatot kérheti, sa „Rendtartás“ szerint a tanügyi bizottmányi elnök is meglátogatja a különböző körök iskoláit, de biztositék-e ez egyöntetűségre. A komáromi egyházmegyében „kitűnő“ lehet egy iskola azért, mert mikor ilyen vizsgálat van I. osztályos gyermek egy sincs az iskolában s a többiek is tudásukhoz képest vannak beosztva osztályokba. Somogybán meg azt tarthatják „kitűnő iskolának, a hol a gyermekek még azt is tudják, hogyan kell azt a szót „lúd-ól“ elválasztani. Az persze nem határoz semmit, ha összes nyelvtani ismeretük egy tenyérnyi papirra van leírva. Aztán ítéletet mondanak nem egy esetben olyanok, a kik a presbyterium tagjainak nagy gyönyörűségére azon vitatkoznak a tanítóval : hüvelyes vetemény-e vagy sem a kukorica ? A legszomorubb a dologban pedig az, hogy ez nem tréfa s ha kell nevekkel és tanukkal is szolgálhatok. Azt mondhatják erre : az országban van mintegy 70 tanítóképző. Ezek is osztályoznak, ezeknek az osztályzata sem egyenlő értékű egymással ! Teljesen igazuk van. Ezért küzd igen sok képzőintézeti tanár a mellett : a tanítók képesítése országos vizsgáló bizottság előtt történjék. Egy különbség mégis van a tanítókat képesítő vizsgáló bizottság és a körfelügyelők osztályozása között. Mi, legyen az oklevél tiszta „kitűnő,“ vagy tiszta „elégséges“ csak tanítóságra, nem pedig első vagy nem tudom hányadik osztályú tanítóságra képesítünk. Ilyen képesítés csak a szomorú emlékű Bach-korszakban volt minálunk. Nagyon szép, nagyon dicséretes az a törekvés, mely megakarja gátolni, hogy a legjobban javadalmazott egyházakba Mátyás király lustái jussanak. De kinyújthat biztosítékot arra nézve, különösen e tarkabarka osztályozási rendszer mellett, hogy a ma „kitűnő“ tanító mihelyt első osztályú egyházba jut, „kielégítőivé nem degenerálódik ? Hiszen a „kielégitő“ osztályzattal bíró iskolatanitójának még a hajszála sem görbül meg. A vége könnyen az lehet: első osztályú ugyan a fizetés, de azért az iskola csak : kielégitő. A kik csupán azért akarják, az osztályozást, hogy a tanítókat rászorítsák a tanításra, miért nem küzdenek a mellett, hogy a tanítók éoről-évre a szerint vándoroljanak jobb vagy roszabb helyre, a mint iskoláikban jobb vagy gyengébb eredményt képesek felmutatni! Ebben legalább volna logika. Van azonban a rászoritásnak más módja is. Jézus maga mutatott erre példát, a midőn a kvjárókat a templomból kikergette. Csak az a fő, hogyha nem maga Jézus, nem a legtökéletesebb ember, de legalább is tökéletes és emberséges ember legyen a ki a korbácsot kezébe veszi, ne pedig kufár. Kevés vagy talán semmi haszna se lenne annak is, ha a főt. egyházkerület azt a fényűzést követné el, hogy az osztályozást megtartaná, de az egyöntetűség érdekében az egész kerületben egyetlen egy embert bízna meg az iskolák feletti felügyelettel. Megmondom azt is : miért tartanám én ezt a módot hasznavehetetlennek. Isten jóvoltából jó ideje osztogatom növendékeimnek az osztályzatot. A tantárgyak közül is eleget tanítottam már. Tapasztalataimra támaszkodva elmondhatom : a hosszú idő alatt nem volt olyan osztályom, a melyikben két növendékemnek egy-egy tantárgyból való ismerete teljesen azonos lett volna egymással. — Valahányszor osztályozásra kerül a sor, mindig eszembe jut : mennyivel könnyebb dolguk van Bulgáriában a tanároknak, ha igazságosan akarnak osztályozni. Ezek azt mondják : ez a tanuló 24 társa között a neveléstörténelméből a 12-ik, az anyanyelvből a 8-ik stb.; mig nekem valmennyit négy, legfeljebb öt csoportba kell beszorítanom. Minél igazságosabb akarok lenni, annál jobban be kell látnom : milyen kevés különbség van különösen a határon két különböző osztályzat között : mondjuk a leggyengébb „jeles“ és a legerősebb „jó“ között. Bizony akárhányszor sokkal nagyobb a különbség két „jeles“ osztályzat között, mint igy a határon levő jeies és jó között. A végeredmény : ha más szemében egyenlő értékű is a két osztályzat, az enyémben nem lehet az. Én ebből titkot nem is csinálok s növendékeimnek meg is mondom. Ez csak egy tantárgy. Méltóztassék most a népiskolát venni s aztán az egyes osztályok és a tantárgyak eredményét összevetni és végül a kerület 378 tanítóját 3, legfeljebb 4 csoportba beosztani ! Vaknak kellene annak lenni, ki nem látná, hogy itt is lenne ám a jelesek között első, de utolsó is. Es mégis mind a két iskolának a tanitója egy és ugyanazon javadalmazásu állomásra pályázhat. Azonban az, kinek az iskolája csak alig-alig gyengébb valamivel, már a pályázatból ki van zárva. Eddig csupán a díjazással kapcsolatban láttuk az osztályozást. Vizsgáljuk most más oldalról is. Gyermekkoromban sokszor elméláztam én is a szőke Vág partján. Ráértünk. Akkor még a tanítókat nem osztályozták s ezek nem is törték-marták azon magukat, hogy a tudománynyal agyon tömjenek bennünket. Biz ez régen volt, de azért jól emlékezem reá : sokszor törtem a fejemet rajta, mi is lehet voltakép az oka annak, hogy az egyik helyen lassabban, a másikon meg gyorsabban folyik a viz. Azt hamar észrevettem, hogy a hol a viz csekélyebb, folyása is lassúbb ; de azt is tapasztaltam, hogy egyenlő mélység mellett, sokszor egymásmellett, egy helyen szép csendesen folyt a Vág vize főijeid s tőle 3—4 lépés távolságra rohant lefelé, aztán egy-egy belé szakadt fűzfa gyökér is befolyt a viz folyásának sebességére. Mikor a jó Isten arra segélt, hogy tanítással is foglalkoztam, láttam és látom : az emberek között sincs másként, mint a Vág vizével. Egyik embernek lassú, 45*
