Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
69 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 70 lelkész ellátása ? A lelkészi jövedelemből ? Kinek van szüksége s. lelkészre? Az egyháznak-e, a kinek lelkésze van, vagy a lelkésznek ? a kinek magas kora, a korral járó gyengesége, betegsége vagy hivatalos teendőkkel (esperesség stb.) túlterheltsége miatt van szüksége s lelkészre ? A felelet a kérdésben rejlik. A s. lelkészt tényleg és jogosan, illetve szükségszerüleg tartó, kongruás egyházban működő lelkészek, a törvény egészen világos értelmében, levonásba tegyék „a lelkészi fizetést, s. lelkész ellátása címén terhelő,“ úgy a törvény, mint a ministeri utasítás szavai szerint, „határozott és pedig 500 kor.-nál nem nagyobb“ összegig. S csudálatos, a ministeri revízió az egész egyházkerületben, csupán a nem kongruás Tata egyházközségben rendszeresítetten fönálló, de nem a lelkészi fizetés terhelő segédlelkésznek utalványozott segédlelkészi segélyösszeget! Ellenben a komáromi egyházmegye egyik szolgálatképtelen agg lelkészétől; a b.-somogyi egyházmegye egyik szintén munkaképtelen, szélhüdött lelkészétől; egy másik, igen kis egyházbeli ■— élő halott — lelkészétől stb. stb. meg lett vonva az 500 K. s. lelkész ellátási segély, a mi a s. lelkésznek járó 100 frt évi dij és teljes ellátás mellett, bizonynyal oly határozottu csekélység, hogy senkiről sem föltételezhatő, hogy ekkora Összeg kiutalása mellett kényelmi szempontból tartson 600—800 frtos fizetéséből ma már még a konviktusi ellátással szemben is igényeket támasztó s. lelkészt. Elismerés Tisza Kálmán főgondnok és püspök urunk közbelépésének, a kik e téves és a törvényt határozottan megkerülő sérelmes ügyben orvoslást eszközöltek. A törvény teljes betöltésével-e vagy csak némi koncessiót eszközelve ? nem tudjuk, mert eredménye még sem szemmel nem látható, sem kézzel meg nem fogható. De az nyilván való, hogy a törvény szövege alkut nem ismer és a püspök diskreciójára bízza, nem ugyan az összeg mennyiségének megállapítását, mert az úgy a törvény, mint a ministeri rendelet értelmében 500 K., sőt az utóbbi szerint határozottan 500 koronánál nem nagyobb.1-1 S ha a törvény szerint 500 koronánál nagyobb nem lehet ez a címlet: az egyház fölfogása szerint még kevésbbé lehet az kisebb. Levonásba hozható a lelkészi fizetésből még ugyanazon szakasz szerinti: „lótartási átalány és fuvarköltség címén is 400 koronánál nem nagyobb összeg.11 Ezen kedvezmény alkalmazását a ministeri rendelet igy állapítja meg, hogy az „a lelkész előterjesztésére levonásba hozható, ha igazolja, hogy a leányegyházak (társegyházak, szórványok stb.) távolsága az ottani hívek száma stb. a fenti költséget indokolttá teszi.“ Ezen általános utasitást alább ekép részletezi a ministeri rendelet: „Egy-egy leány egyházra, (társegyh., szórvány stb.) legfölebb 100 K. számitható föl s szabály szerint csak azon esetben; ha a leány egyház az anyaegyháztól leyalább 5 kilométer távolságban van és ha a hívek a fuvarozást természetben teljesíteni nem kötelesekKivételes esetben, p. ha helyi nehézségek indokolják, az egyházi főhatóság vagy a hitközségi elöljáróság által is indokolt előterjesztésre, a vallás és közokt. min. a fenti szabálytól eltérést engedhet. rA lótartási általányt és fuvarköltséget kis- és nagyközségben a főszolgabíró, városokban a polgármester az illető lelkész előterjesztésére állapítja meg.“ A törvény ezen kedvezménye kiválóan összefügg az egyház belkormányzatának és vallásos életének előmozditásával, a diaspórákban az egyházi életnek elevenebbé, hatékonyabbá tételével. Bizonynyal egyike ez a törvény legáldásosabb intézkedésének és a hazai missió egyházak életképessé tételének. Kívánatos, hogy ezen kedvezménynek kihasználására, ne csak az illető lelkészek, de az egyházi főhatóság is sújt fektessen. A törvény 13. §-a jogot ad a ministernek ahoz, hogy a közölt adatok helyességéről, a közigazgatási közegek utján is meggyőződést szerezhessen. Igaz, hogy bizalmatlanságot involvál e § nemcsak a lelkészek, de az egyházi hatóságokkal szemben is, melyek a fölülvizsgálatot teljesítették, s miként láttuk, kellő szigorral és precizióval : de hát végre is a minister felelős lévén az általa kiutalványozandó százezerekért, kell hogy körülbástyázhassa magát óvintézkedésekkel. S hogy ez ügyben a minister nem önkényesen kíván eljárni, tanúsítja az utasítás 12. §-ának azon kijelentése. hogy „a közigazgatási hatóságok által megejtendő vizsgálathoz az érdekelt lelkész is minden esetben meghívandó A A múlt év végén nagyban foganatosított s meglepő leszállításokat involvált revíziókhoz befolytak e közigazgatási hatósági vizsgálatok? nem tudjuk; de hogy lelkészeink közig, hatósági vizsgálathoz meghivattak volna, arról nem hallottunk. Úgy hisszük, nem hivattak meg. Úgy látszik tehát, hogy a ministerium revíziójánál mutatkozott eltérések, egyszerűen fölfogási különbözeiből származtak; mert hisz akárhány esetben nem csak levonásokat, de ott hol méltányosnak látta, fölemeléseket is tett a ministerium. Gondoskodott a törvény arról is, hogy a bevallás körül előforduló visszaélések a vallásügyi minister által megtoroltathassanak : de viszont jogot ad a büntetett lelkész vagy hatóságnak ahoz, hogy az értesítéstől számított 30 nap alatt az illető a közig, bíróság előtt panaszjoggal élhessen. A törvény elég méltányosan gondoskodik arról is,. (15. §.) hogy ha valamely kongruás lelkész jövedelme, el nem hárítható állandó természetű körülmények következtében csökkent, a jövedelem kiegészítés fölemelése kérhető A 17. §. kimondja, hogy „a vallás és közokt, minister az egyes felekezetek hatóságaival állapítja meg azon föltételeket, a melyek mellett, a kiutalványozott öszszeget, a felekezeti hatóság rendelkezésére bocsátja.“ Úgy látszik, a végleges megállapodás az egész vonalon még nem jöhetett létre, valószínűen a nagy halmaz munkálat tüzetes és részletes fölülvizsgálatának nehézségei miatt. De hát karácsonyi örömöt nem hozott, husvétra talán föltámad halottaiból a kongrua. 5*
