Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-03 / 44. szám
737 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 738 ságolásunk úgy körül van cirkalmozva, hogy a körfelügyelőségre a legjobb akarat mellett sem igen érnénk rá s felsőbb hatósági engedély nélkül el sem fogadhatnánk, mi ebben a tekintetben nagyon is függünk, nem az emberektől, hanem a ministen Vendeletektől. En azt hiszem, nemcsak Somogybán, de másutt is, különösen, a hol egy csomóban több idősebb lelkész lakik, a körfelügyelőség után nagyobb a „kínálat“ mint a „kereslet.“ Ha ez igy van, okosan teszik, ha a „Rendtartás“ 67. pontjában felemlitett egyének közül is váválasztanak arra alkalmatos embert. Örüljenek neki — ha elfogadja. Vágmelléki ur felhozott okai a 67. pont célszerütlenségéről meg nem győznek. Nem tetszik az sem Vágmelléki urnák, hogy sok a felügyelő: sokba kerülnek és a tanítónak nem jut ideje arra, hogy nyugodtan taníthasson. Az elsőhöz — anyagi dolog lévén — nem szólok, de hogy a tanító nyugodtan ne taníthatna, azt nem mondhatnám. Magam is tagja vagyok a helybeli iskolaszéknek, aztán az én tanításomra is belátogatnak közvetlen felsőbb hatóságaim. Sem nekem, sem felsőbb hatóságaimnak eszükbe nem jut, hogy azon az órán a tanító mást tanítson, mint a részletes tanmenetben van. A ki egy óra hosszat ott ül s hallgatja a tanító vagy a tanár tanítását s a tanítás tárgyából a növendékekhez néhány kérdést intéz és nem tudja komolyan dolgozik-e az a tanitó, vagy csak a látszatért — az tisztelet, becsület, de igazság is: nem való felügyelőnek. Nem a folytonos vizsgálat, hanem á tanitó munkájának figyelemmel való kisérése, methodikai botlásainak jó akarata beláttatása emelhetik magasabbra népoktatásunkat. De térjünk át a legeslegnagyobb sérelemre: az iskolák osztályozásának eltörlésére. Vágmelléki ur, ha jól megértettem, azt tartja: az iskolák osztályozása mulhatlanul szükséges, mert a) csak ezen az utón lehet megismerni és megjutalmazni az egyedül hivatalának élő buzgó tanitót; és b) e nélkül az iskolai vizsgálat illusoriussá válik. Be kell ismernem, hogy igen nagy jó akarat nyilatkozik az indokolás egyik részében. Csak azt nem értem, miért is van olyan sok hivatásának élő tanitó, a ki az osztályozásért nem lelkesedik ? Megvallom én még iyen hivatásának is élő, de az osztályozásért is rajongó tanitót nem láttam. Itt ebben a Kupa vármegyében két csoportra oszthatnám a hivatásuknak élő, szerény, visszavonuló tanítókat. Az egyik fél azt mondja: bánom is én akármit csináltok, megteszem, mint Isten tudtomra engedte kötelességemet s lelkiismeretem nyugodalma többet ér nekem, mintha ököl nagyságú betűkkel nyomtatnátok ki az egyházmegyei jegyzőkönyvekben a nevemet. A másik fél látva az e téren felmerülő igazságtalanságot, részrehajlást, már réges-régen megutált minden néven nevezendő' osztályozást. Pia sok van a Vágmellékén, a Mátyus-földjén vagy a Csallóközben ilyen egyedül hivatásának s az osztályozásért lelkesülő tanitó, tegyenek belőle vagy kettőt spiritusza, hogy a század végének gyermeke láthassa : ezek azok a derék tanítók, a kik nem törődve a század első évében már ismeretes physiologiai ismeretek és igazságokkal, lelkesedtek az iskolák, jobban mondva a tanítók osztályozásáért ! A példányok megválasztásánál azonban ügyeljenek, nehogy azok kerüljenek ártatlanul mutogatásra, a kik eddig egyes-egyedül a körlelkész urakkal való sógorság, komaság és egyéb atyafiság révén kerültek a hivatásuknak élő, korlátoltságuk miatt sehol érvényre nem jutott, de azért „kitűnő“ tanitók közé; mert ekkor bizony-bizony kár lenne — a spiritusért. íme igy vagy legalább ilyen formán gondolkoznak és beszélnek is ezek a pogány somogyi tanitók. Mit mondok tanitók ? . . . P'eljebb-feljebb uram bocsá* még a lelkészek is. Tanügyi bizottságunkban és egyházmegyei gyűlésünkön, a mint én tudom, egyetlen szó sem emeltetett az osztályozás mellett. Sőt ha már a lelep’ezósben benne vagyunk, az új „Rendtartás“ X-ilc fejezetének mintegy alapjául szolgáló terjedelmes dolgozatot is lelkész készítette. A ki — midőn egynéhányan azzal állottunk elő : nagyon terjedelmes és sok benne a módszertani utasítás, azzal is védekezett: körfelügyelő, vagy a körlelkész nem tudhat annyit a paedagogiából mint azok, a kik ezzel szakszerűen foglalkoznak. Azt is kijelenthetem ezután — bár erre felhatalmazást senkitől sem kértem, de nem is kaptam, — hogy Somogynak sem testének, sem lelkének nem kell az osztályozás. De kell Komáromnak, Tatának, Barsnak I Nem tudom mások hogyan vannak Vágmelléki ur felsorolt érveivel, de engemet nem győztek meg. Azt tartom — bár nem vagyok „bor-zsák“: „Jó bornak, nem keli cégér!“ s haszontalan szolga az, ki akár a dicséret reményében, akár a gyalázattól való félelemben teljesiti csupán kötelességét, zárják be azokat a tanítóképzőket, eresszék szélnek azokat a tanítóképző tanárokat, a kik ilyen tanitók nevelésére törekesznek. Ott van az iskolai vizsgálat! Ez indok lehetett valamikor, de most, mikor olyan hevesen harcol eltörlése ellen hazai tanítóságunk, csak az fogadhatja el döntő indoknak, a ki hosszú, de nagyon hosszú ideig aludt, vagy a saját cikkein kívül másokat az olvasásra érdemesnek nem tart. TVolf Jeromos az ágostai gymn. újjászervezője és XVI. századbeli igazgatója azt mondta : „a vizsgálatra szükség van, ezen tűnik ki: elég érett-e a tanuló arra, hogy felsőbb osztályba mehessen ? A legbiztosabb vizsgálat azonban a tanitó naponkénti kérdezgetése. Itt ismerheti meg a tanitó legjobban a gyermek képességét.“ A ki ma tisztán pusztán a vizsgálatból akarja a tanitó működését elbírálni, az legjobb akarata mellett is igazságtalanná válhatik (Folyt, köv.) Pethes János. jegyes fjüzlEmÉnyEÍ;. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük.
