Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-03 / 44. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 734 Példátokkal gyújtsatok hevülést A szivekbe, fennkölt szellemek ! Tiszta vagy te, tiszta, mint a napfény, Mely kigyúl a bérei hó felett. Üdvözöllek szivem szent hevével Üdvözöllek, örök kikelet. Czeglédy Sándor. 7 33 _______________________ Próbapapolás és még valami. II. G. Szabó Mihály kollegámnak sok és nagy okának kell lenni, hogy olyan vehementer lándzsát tör egyházi törvénykönyvünk 209. §-a felett és a „népfelségi jog szent nevében követeli,“ hogy a választott nemzetségnek, királyi papságnak, szent népnek ne kelljen idegenbe menni papjelöltet hallgatni, hanem „igazság legyen köztünk a szentek egyessége, hogy mielébb elközelitsen hozzánk az Istennek országa, hol nincs közbenvetés, nincs sem kicsiny, sem ríagy, mindnyájan szabadok és fiák vagyunkvagy népiesen fejezve ki ezen fellengős szavakat: legyen szabad minél előbb a vásár, hozza be az új zsinat a felséges nép székhelyén való próbapapolást. Mivel első közleményének lényege ellen bátorkodtam felszólalni, ezen b. lap 42. számában fáradtságot vett magának Szabó ur, hogy engem kitanitson a népfelségi jogról és rendreutasitson, mert nem elég páthossal, nem elég kenetteljes bangón szóltam az egyetemes papságnak lelkészválasztások alkalmával itt-ott felmerülő leleményességéről, hogy ne mondjam kapzsi furfangjáról. Mintha bizony Szábó ur még nem hallott volna olyasmit, hogy az öreg papot a felséges nép szeretné minél előbb föld alá dugni, mert hát az immel-ámmal való közmunka terhűkre van, megváltani nem akarják, de erős a reményük, hogy majd az új pap önként lemond róla. Vagy nem olvasta, hogy a választott nemzetség itt vagy amott a földadót — vagy legalább az ártéri adót szeretné a „kebelezendő“ új tiszteletes nyakába sózni ? Vagy lehet-e részrehajlatlan választásról szólni ott, a hol egy-két helyi érdekű papnénak való leányzó is akad és nem is annyira a szószéki beszédtől, mintinkább a tánccal és nótával elegyített „cura pastoralis“-tól teszi függővé a lelkészválasztást ? Tagadhatatlan, hogy mindezen visszaélésekre, törvénytelenségekre és méltánytalanságokra sokkal kedvezőbb az alkalom, ha a megválasztatni szándékolt a helyszínén megjelenik, mintha utána kell menni. De nem is tudom elképzelni, hogy a választó gyülekezetben való próbaszónoklás mellett hogyan lehet annyira lelkesedni, miszerint, mint Szabó kollega reményű, ennek behozatala által „az emberileg lehető legteljesebb tisztaság Jehér palástját fogja magára ölteni egyházi közéletünk ezen a mezőn is.a Próbáljuk megvilágositani példával. Megüresedik egy 3—4 ezer forintos alföldi ekklézsia. Szeretne odakerülni 2—300 lelkész. Mindenik arravalónak érzi és tartja magát. Az egyik kitűnő szónok, a másik kenetteljesen tud imádkozni, a harmadik külföldi egyetemen járt tudós, a negyedik kitűnő egyházkormányzó, az ötödik országos nevű költő vagy iró, a hatodik belmissioi munkásságával reményli lábra állítani a hanyatló egyháziatlanságot, a hetedik a páratlan társadalmi ember, a kitől a város issokat remél stb. stb. majdnem rnindeniknek van valami egyéni érdeme vagy szerencséje. Mit tesznek ? Sorsot húznak és egymásután mind elmennek papolni ? Akkor 2—3 évig káplánra se lesz szükség vasárnap. Vagy a presbyterium jelöli ki, hogy kimenjen el a pályázók közül? Akkor az „Isten kegyelméből való urak“ megint csak háttérbe szorulnak és a mellőzött pályázók jelenlegi sérelmeiket panaszolhatják. Azután, mint előző cikkemben írtam, bizony önérzetes lelkész nem megy piacozni, szegény ember nem fog lutrizni. Szabad lesz a vásár azoknak, a kik a célért nem válogatnak az eszközök közö tt! Határozottan tagadom, hogy mostani lelkészválasztási törvényünk olyan volna, hogy „a választási visszaélésekkel csömörlésig vagyunkAz utóbbi években a mi egyházkerületünkben majdnem minden gyülekezet meghívás utján választott, szerintem pedig ez az ideális papválasztás. Egyházi bíróságainknak alig ád dolgot a lelkészválasztási visszaélés, pedig elég sűrűén van változás. A mit én előző cikkemben a képviselőválasztásokra vonatkozólag Írtam, próbaszónoklatos szabad választások idején állana a lelkészválasztásokra is, elismerem, hogy Szabó kollegának abban igaza van, hogy legtöbbnyire a vezetők rontják meg a népet. Itt közelünkben is történt, meg is nevezhetem, Hetényen, hogy alig halt meg a lelkész, valami élelmes pápai traktusbeli lelkész a kerületi névtárból megnézvén a gondnok nevét magát ajánló levelet küldött neki. Persze kurátor uram azonnal vitte az özvegy tiszteletes asszonyhoz, neheztelve panaszolván, hogy hogyan akarják őket megrontani. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy Kovács Lajos bátyánk halála után rögtön elhatározták a hetényi atyafiak, hogy szeretett papjuknak vejét fogják meghívni, a mint történt is. Tehát igy lehet egér utón megkörnyékezni a választási törvényt, igy lehet próbára tenni a népfelségi jog nemes szándékát! A cimben azt Ígértem, hogy „még valami.“ Ez a valami most csak a „sisakrostélyra“ vonatkozik. írtam én már saját nevem alatt is éveken keresztül; akkor egyesek hiúságra, irodalmi érdemek után való sóvárgásra magyarázták hírlapi cikkeimet és felszólalásaimat. Hát kérem inkább maradok „álarcos lovag,“ minthogy szoros értelemben vett lelkészszolgálati érdemet akarjon pótolni a hírlapi cikkezés. Szerintem nem az a fő, hogy ki írja, hanem az, hogy mit ir. En nem Szabó kollegának vagyok ellenfele, hanem a népfelségjog és próbaszónoklásról nyilvánított véleményével vagyok ellenkező véleményen. Egyébként nagyt. Szerkesztő urat felhatalmaztam, hogy a ki nagyon kiváncsi a nevemre, annak megmondhatja. VÁGMELLÉKI.
