Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
719 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 720 arra nézve eddigi tevékenysége, szakszerű ismerete elég garantia. Viselje is eme tisztséget ad multos annos tanitótársainak és mindnyájunknak elismerésére ! A titkári és pénztárosi jelentések után következett Czukrász Róza tanítónőnek fonomimikai előadása. Ezen tanitási módszer előttünk még ismeretlen, de nevezett tanítónő élénk, ügyes és eleven előadásásával nagyon lekötötte tanitótársai, valamint az egész közönség figyelmét. A fonomimikai tanitási módszernek még nem sok kive és barátja van, de ugylátszik nem meddő munka, a gyermek figyelmét leköti, felfogását élénkíti. Az ügyes előadást elismerő éljenzés kisérte. Utánna a mindig vigkedélyü s gazdag humora Kiss Imre zselizi ev. ref. tani tó tartott felolvasást. „Az én népemu eimmel. Felolvasása eleven, sokszor kacagtató s mindvégig derült hangulatban tartotta a közönséget. Steiner Ignác lévai izr. tanítónak szabad előadása után, mely szerint a törtek tanítása az elemi IV-ik osztályban nem alkalmazandó, következett Láng Mihály állami tan. kép. igazgatónak szabad előadása a testi büntetésről a népiskolában. Láng Mihály egy év óta áll a lévai tan. képezde élén. De ezen rövid egy év alatt is általános szeretetet szerzett nyájas modora, a nevelés és tanítás, s különösen a néptanítók ügye iránti meleg érdeklődése által. Előadása bár közel egy óráig tartott, oly érdekfeszítő, oly meggyőző erejű, érvei oly erőteljesek voltak, hogy a tanitói testületek és a közönség is vele érzett, midőn kimondta, hogy a testi fenyítéket a népiskolában, kivételes esetekben, nem mint büntető, de igen is szükséges eszközt mellőzni nem lehet. Több kor- és szakszerű indítvány elfogadása után az Oroszlán vendéglő nagy termében társas ebéd volt hol a felköszöntőknek egész sora hangzott el. Az ebéd végeztével d. u. 4 órakor kivonult a tanítóság a képezdei ifjúsággal és nagyszámú közönséggel a városi temetőbe, hol az 1849-ben Nagysallónál elesett, de itt eltemetett hősök emlékére emelt szobrot koszoruzta meg Végh István egyesületi elnök nagyhatású beszéde mellett. Este szépen sikerült hangverseny s utánna táncmulatság volt a „Ferenc József tanítók házau javára. Szívből üdvözölhetjük és dicsérjük a tanítóságnak élénk működését, mely szerint mindig előbbre menni, feljebb és feljebb haladni törekszik a nevelés és tanítás terén s ez által egyszersmind minél nagyobb elismerést kivívni, de anyagi helyzetén is segíteni igyekszik. Bizony barsi ev. ref. lelkészek követhetnők példájukat. De mi szunnyadunk. A helyett, hogya jövőre gondolnánk, csak a jelent nézzük és személyeskedünk. Nem jól van ez igy. Hol a hiba, hol a baj ? A vezérekben is és a tagokban is. De lehet másképpen is, kell is hogy legyen, csak hogy a szeretet igéit nemcsak hirdetni, hanem munkálni és gyakorolni is kell. Csekey Dávid, ev. ref. lelkész. Márcza. A kálvini hitjavitásról. (Vége.) Mélyen tisztelt Értekezlet! Már eddig is hoszszura nyúlt felolvasásomban szives türelmöket kérve, a kálvini reform, két nevezetes tényezőjéről kívánok még megemlékezni. Ezek egyike: a presbyteri tiszt. Genf 12 presbytere hivatalos esküt tett arra, hogy minden istenkáromlást, eretnekséget és kicsapongást megbüntetnek, s mindazt, a mi Isten méltóságával és a reformáció szellemével ellenkezik, azonnal a papi kollégium tudomására hozzák. Ezen kívül felügyeltek a templomba járásra, ellenőrizték a hívek családi- és erkölcsi életét s a lelkipásztor kíséretében — évenkint legalább egyszer — rendes visitaciót tartottak. íme, ily nemes munka várt, — s nem hiába ! — Genfben Istennek választott edényeire ! Ily magasztos munkában fáradnak, magyar reformált egyházunkat kivéve, a világ összes kálvinista egyházainak presbyterei, világi buzgó tagjai. Nálunk is igy volt ez hajdanta; mindnyájan királyi papság lévén : a világiak is fáradoztak a lelkészszel a hívek gondozásában. Sőt manapság is van erre intézkedés, a mennyiben legközelébb tartott zsinatunk is e szent kötelességben forgolódást köti egyházi elöljáróink szivére, midőn azt kívánja, hogy a lelkipásztornak — hivatási tiszte teljesítésében — segítőtársai legyenek ! A másik egyház-szerv, melyről szólanom kell még: a genfi congregutio. Ez az összes lelkészekből állott, s minden egyes helybeli tag köteles volt abban hetenkint, a vidéki pedig havonkint egyszer megjelenni. E papi értekezlet föladatát képezte az Ur hivatalos szolgáinak szorgalma és hittaui fölfogása felől tájékozást szerezni. Valamelyik tag egy kitűzött tételt fejtegetett, a többiek meg véleményüket nyilvánították arra nézve. A tanácskozáson mint hallgatók, a világiak is jelen lehettek. A Kálvin mélyi'e ható szelleme által alkotott ezen congregationak eszméje hozott össze ma bennünket, tisztelt Kartársaim, „Lelkészi Értekezletbe; de nagyon örülök, hogy ez mától fogva „Egyházi Értekezlet“té alakult át. Örülök azért, mert igen óhajtanám, ha értekezleteinken — mint a hogy p. o. Skóciábán van — minél nagyobb számmal láthatnék és tisztelhetnők világi állású hitfeleinket is! Reményiem, hogy nem értenek félre. Mert ne gondoljanak, kérem, magyar felfogásunkkal és szokásainkkal ellenkező vallásos összejövetelekre, úgy csúfolt: nestéli misék11-re, s ne is rettegjenek az u. n. „modern pietisták“ seregétől. Én nem gondoltam ilyenekre, s nélkülök ellehetünk. Csak azt kívánom hangsúlyozni : igyekezzünk híveinkben értekezleteink, egyesületeink, vallásos irányú fölolvasásaink, az ifjúság vallásos gondozása stb. által, egyszóval: a belmissió kipróbált eszközeivel, erősiteni az egyháziasságot, istápolni a hitbuzgóságot, mert külÖmben az orsz. egyházi törvény megfelelő intézkedései mellett is: nem lesz hivatása magaslatán álló és kötelességeit hi-
