Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
Tizenkettedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1901. október 27. *-----------------------------« A lap szellemi részét illető közleményei1 a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozi— Iliére küldendők. ft ------—--------------------« Az egyház és iskola köréből. 1 dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye —§*~ft-i • Megjelenik minden vasárnap. ft-----------------------------ft A.z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre *4r kor.), liircietéseli, r e ólam a-t i <51i Faragó János fomnnkatárs ozixxiére Jiüldeiadőli-«-----------------------------ft Zsinatunk legfontosabb teendői. Szuhay B. javaslatának első pontja szerint a zsinatnak el kellene törvény által rendelni, hogy összes népiskoláinkban ugyanazon kézikönyvek használtassanak. Bizony nagyjelentőségű intézkedés lenne ez a tekintetben, hogy az egyetemes magyar reformált egyház tagjaiban az összetartozás érzése, a hit valódi közössége megizmosodjék és teljessé legyen. Ma a hány kerület: annyiféle kézikönyvet használ. Bőt egyugyanazon kerületben is egy helyen ezt, más helyen azt, tetszés szerint választva az engedélyezettek közül. Mi baj származik ebből? Az, hogy az a kis gyermek, a ki egyik helyről más helyre, egyik kerületből a másikba költözik szülőivel, ki tudná elsorolni hány okból, úgy érzi az új helyen, mintha új vallásra tanitanitanák. A szülők pedig, mivel ők más könyvből tanultak s csak azt tudják, az újat meg nem, ahoz meg éppen nem éreznek semmi kedvet, hogy a gyermekkorban megszeretett, kedves könyv helyett újat tanuljanak: nem tudják tanitani gyermekeiket. Es ez sokkal nagyobb baj, mint a mekkorának első tekintetre látszik. «A tankönyvek válogatt.assanak ki a meglevők legjobbjai közül.» Helyes. He a lehető legkomolyabban kell megérlelni azt az elhatározást, hogy hát melyik tankönyvek tétessenek egyetemesen kötelezőkké. Mert az igen nagy baj lenne, ha pár év múlva megint elemi erővel törne ki a kívánság jobb tankönyvek iránt. E téren én nagyon értem és helyeslem a konservatismust. Helyeslem, hogy a lutheránusok megmaradnak a Luther-káték mellett, csak magyarázataikkal pótolgatják azokat. A tankönyvek állandósága mintegy a hit állandóságát mutatja. Hisz itt igazán csak a hit summájáról van szó, a fundamentális hittételekről, a mikben semmi eltérésnek nincs helye. Épp ebből a szempontból helyeslem azt is, hogy «legyen egy a konfirmációi kiskáté« is. Anyagi szempontból is kívánatos volna a javasolt intézkedés. Egy helyen százezerre menő’ példányban nyomattatva a könyveket, szinte hihetetlenül olcsón lehetne árusítani azokat. Sőt a a nagy olcsóság mellett is vagy akként lehetne intézkedni, hogy a szegény gyermekek ingyen, kapják azokat, vagy hogy a nyereségből ajándékfüzeteket, jó olvasmányokat adjunk nekik közvizsgák és konfirmálás alkalmával. A mit helyesnek tartok az egyesités szempontjából a népiskolában, azt nem tartom oly múlhatatlanul szükségesnek a középiskolákban.. Ha vannak a kik a tankönyvirásban való szabad versenyt nem csak helyeslik, (pedig hát természetes, hogy vannak sokan) hanem a fejlődés múlhatatlanul szükséges feltételének tartják : ide utalom őket és a tlieol. akadémiákra. Itt már helyén van a részletek kiszinezése; az értelem fejlettebb volta mellett az eltérés se szül zavart és megtévedést. Bár az egységre a kerületek a saját körükben itt is törekedtek. Az erdélyi és a dunántúli kerületek kivételével mindegyik kezébe vette a középiskolai vallástani tankönyvek kiadását. Azért csak ez az irányzat lenne még teljesebb, még határozottabb, ha középiskoláinkban is ugyanazon tankönyveket kellene használni mindenütt az egész magyar ref. egyházban.