Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

697

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

698

létünkét. Templomunk tisztaságára, külső és belső csinosítására kiváló gondot kell fordítani. Legyen egyforma a használandó urvac3orai ágenda. S a temetési szertartást ne a kerületek, de a zsinat törvényhozásilag szabályozza. Legyen egy a hivatalos „Temetési énekkar.“ Úgy a lelkészi felavatás, mint a beiktatás egyöntetüleg; törvényhozásilag állapíttassák meg. A papi egyenruha nem csak jámbor óhajtás, de a legszigorúbb követelmény legyen. Legyen olyan nélkülözlietlen kellék hivatalos szerepléseinknél, mint a papi palást. A mi országszerte használt sokféle öltözékünk lerontja tekintélyünket, különösen uraink és a külsőségekre sokat adó nép szemében.

3. Összes hazai ev. ref. egyházaink kebelében köte lezőleg állítassák fel a parochiális könyvtár. Köteleztessenek a lelkipásztorok arra, hogy egyházuk múltjára vonatkozó minden értékes történeti adatot írjanak össze és hitelesen másoljanak le. Rendeztessék minden egyházmegye és kerület levéltára. 10 év alatt irattassék meg minden kerület története.

4. A vallásos hit ápolására és ébrentartására nézve a vallásos tartalmú „Koszorú-füzetek“ a nép között ingyen osztandók ki legalább addig, mig a nép az ősi hitben való megerősödése után maga is szívesen áldoz e fontos célra. Költségeit fedezze a közalap. A „Prot. Irodalmi Társaság“ felvirágozása csak akkor várható, ha a parochiális könyvtárak felállítása által minden egyház kötelezett tagja lesz az irodalmi társaságnak.

5. Köteleztessék minden lelkész a belmissió megkezdésére s minden presbyterium arra, hogy a javító egyházUgyelmet gyakorolja s erre nézve állapíttassák meg egyöntetű egyházfegyelmí szabályrendelet. Nemkülönben mondja ki a zsinat, hogy minden egyházmegye és kerület kebelében föl kell állítani a lelkészi vagy egyházi értekezleteket.

6. Kerestessék meg az országgyűlés, hogy a korcsmákat, mint ez a legtöbb miveit államban szokásban van, vasárnap és ünnepnapokon mindenütt zárassa be s iktassa törvénybe, hogy a hivatalnokoknak e napokon dolgozni nem szabad, hogy a ki vasárnap és ünnepnapokon mezei munkát végez, vagy mással végeztet, a legszigorúbban megbüntettetik. Igaz, hogy e törvény életbe léptetése által kevesebb lesz az állam jövedelme, de az erkölcsi nyereség, mit nyer az állam honpolgáraiban, bőven kárpótolja az anyagi veszteségeket.

7. Mondja ki a zsinat, hogy úgy a rendes, mint a rendkívüli egyházi adó a méltányosságot és egyházunk jövőjét tartva szem előtt, fele részben állami egyenes adó után, fele részben a családfők után vetendők ki. A nagybirtokosoknak 200 koronánál több egyházi adójuk nem lehet. Ki kell mondani, nem kerülgetve, de döntésileg, hogy a belhivatalnokoknak mindennémü fizetése a földbirtokokon kívül készpénzben vetendő ki. A jobbágyság régen eltöröltetett: de nálunk a református papnak még mindig vannak jobbágyai, a miben nincs köszönet. A fizetést mindenütt szedje a gondnok és presbyterium. A hivatalnokok évnegyedenként rendesen kapják fizetésüket. Bár a törvény eddig is kimondta, hogy közvetlen fizetést nem szedhetünk híveinktől; de ez a legtöbb helyen csak

írott malaszt maradt, a minek ez idő szerint alig van valami gyakorlati értéke a valóságban. A törvény szigorú végrehajtása, egyetemes intézkedése, évszázados bajokat és mulasztásokat szüntetne meg. A mai rendszert okvetlen meg kell változtatni, mert ez a mai igazságtalan és lealázó fizetési rendszer legnagyobb részben akadálya egy házi életünk fejlődésének s előmozdítója sok helyen a hivek|pusztulásának és fogyásának.

8. Mivel a lelkészválasztási törvények, különösen a megüresedett jövedelmezőbb lelkészi állások betöltésénél, hol a meghívás nem sikerült, a legtöbbször zavart, elégületlenséget, felebbezéseket, sőt megsemmisítéseket eredményezett, miáltal az egyház belbékéje és nyugalma beláthatlan időkig felzavartatott, gondoskodni kell a zsinatnak a meghívás mellett olyan tiszta választási törvényekről, hogy úgy a választó egyház belbékéje, mint a lelkipásztor nyugalma biztosittassék.

9. Állítassák fel az országos ev. ref. lelkészi nyugdíjintézet, mert a mai feles nyugdíjrendszer büntetés úgy az egyházra, mint az elöregedett lelkészre nézve és sokszor az anyagi és erkölcsi romlás szélére juttatja a legtöbb egyházat. Az összeg felerészét fizessék a nyugdíjra jogosult lelkipásztorok, fele részét a lelkészt fentartó egyházak. Da a lelkészek, tekintet nélkül arra, hogy milyen jövedelmező állomáson vannak, fizessenek egyformán, kivált akkor, ha egyformán állapíttatnék meg a nyugdíj - összeg is.

10. Az országos tanítói nyugdíjra nézve kerestessék meg az országgyűlés, hogy a kántori fizetés felerészben legalább vétessék nyugdíjalapul, mivel a mi ev. ref. tanítóink 9O°/0-ban egyszersmind kántorok is. A nyugdíjtörvény revisiónál mondassák ki, hogy nem annyira a tőkeszaporitás és növelés a fődolog, mint inkább a tanítók nyugdijának a lehetőségig való felemelése. A 30 filléres tanítói nyugdíjfizetés pedig töröltessék.

11. Az országos közalap tőketermészetü pénze ne a földhitelintézetnél legyen elhelyezve csekély 4°/0 kamatra, de az igénybe venni akaró egyházkerületek, egyházmegyék, főiskolák és egyházaknál betáblázásra. Az egyházak aztán kiadnák 7 vagy 8°/0 kamatra, miáltal a legtöbb egyház teremthetne tartalék alapot s szegényebb egyházaink úgynevezett tartalékalaphoz jutnának. Ugyancsak mondja ki a zsinat, hogy az egyházmegyékben előirt öszszeg fele részben mindig az illetékes egyházmegyéknél hagyatik oly kikötéssel, hogy az egyházmegyék saját legjobb belátásuk szerint intézkedjenek a segély hovaforditása iránt. De az eddigi elforgácsolási rendszer itt is ha. ladéktalanul beszüntetendő. Ha valamely egyházmegye hátralékot mutat, e domestikai hátralék mindig az egyhá* megye terhére írandó s az előirt és megerősített összeg fele része készpénzben a központnak mindig beszolgáltatandó.

12. Addig is, mig az 1848: XX. t. c. a maga betüszerinti értelmében hazánkban megvalósíttatnék, kerestessék meg az országgyűlés, hogy a református egyházaknak adandó évi államsegélyt egyházfen tartási célokra hathatósan, sürgősen emelje fel, hogy e tekintélyes segélyből a kerületek részint a szegény egyházakat segélyeznék, részint azon szegény egyháztagokat, a kik állami adójuknál