Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-15 / 37. szám
619 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 620 vallom, sajnálattal konstatálom, hogy igen sokan e kettő között ellentétet látnak. Némelyek azt mondják, hogy a cura pastoralis semmi, csak a belmissiói egyletek utján lehet sikert érni; mások azt mondják, hogy elég a cura pastoralis, sőt ezen belmissiói egyletek életbe lépése által kivétetnék a hatalom a hivatalos egyház kezéből. Én azt tartom, hogy ha sikert akarunk, e két eszköznek együtt kell működnie. Hiszen uraim! a belmissiói egyletnek, ha helyesen van alakítva, van módja az egyháztagok családi körébe is behatni, a mint azt a lelkész alig teheti. És mit is félhetnénk? Hiszen megeshetnék egyes városokban, a hol nagy a világi intelligentia, hogy ilyen egylet alakul a lelkész mellőzésével, bár ezt is ritka esetnek képzelem. De ha célt akarunk, azon kell lenni, hogy mindenütt legyen ilyen belmissiói egylet. A legnagyobb részében egyházainknak ez csak úgy lehet, ha a lelkész áll ennek élére. Én tehát, ismétlem, azt óhajtanám, hogy az ellentéteket elsimítva és átlátva, hogy azok valóban nem léteznek, mindazok, a kik a belmissiót pártolják s mindazok, a kik a cura pastoralisnak barátjai, fogjanak kezet mindkettőnek létesítésére, mert sem egyik, sem másik egymagában nem elég. És én nem ellenezném részemről, sőt ha helyesen alakul, üdvözölném az országos belmissiói egyletet is, a mely ellen pedig sok irányban van ellenszenv. Helyeselném; feltéve, a mint másként nem is lehet, hogy ez nem akar rendelkezést, intézkedést. Ennek kellene az összeköttetést képeznie a lehetőleg minden egyházban megalakuló belmissiói egyletek között annyiban, hogy ez mindenikről vegyen tudomást, másfelől közölje azon adatokat, a melyeknek birtokában úgy a külföldi, mint a belföldi egyletek működéséről tiszta képet lehetne alkotni és kijelölje, hogy melyik módon minő sikert érhet el a belmissió. Ez volna a központi egyletnek feladata; az aztán az egyes egyházaknak dolga lenne, hogy a szerzett adatok alapján a helybeli viszonyok megfontolásával használja azt, a mi ott legjobbnak látszik. Ilyen módon én a központi missiói egyletet is üdvözölni tudnám és igy azt hiszem, helyes volna annak létesítése. Hiszen alig van-értelmes népünk között, a legkisebbeket kivéve, oly egyház, hol nem tudna a lelkész olyan egyleteket alapitani, melyek kivált a téli időben vallásos felolvasások, buzdító beszédek utján ne tudnánk hatni a fiatalokra és öregekre és a hol nem lehetne az egyletet olyanképen szervezni, hogy a jótétemény gyakorlása és a hitbuzgalomra lelkesítés által még az egyes családokba is bevihessék mind a hitbuzgóságot, mind a felebaráti szeretetet és] vezessék jó irányban azokat, a kik az eltévedés előtt állanak. / En azt hiszem, hogy sok menyasszony van, a kinek ha idejében saját köréből való, általa ismert egyének elébe teszik, hogy mi az: elalkudni a gyermeket, mielőtt megszületik, sok van, hogy ezt a lépést nem teszi meg; és remélem és hiszem a fiatal emberekről is, hogy ők se tennék meg ezt az elalkuvást, a mi náluk még rosszabb, mert ha a férfi alkudja el gyermekeit, az egész családtól megfosztja egyházát. Ezeket kívántam ez alkalommal röviden megjegyezni. És én csak arra kérem, hogy addig is (mert hiszen azt bevárni nincs szükség), mig esetleg az általam jelzett módok között egy orsz. belmissiói egylet megalakulna, használják fel a következő téli napokat és a hol csak lehet, egyházanként alapítsanak egyleteket azon czélokra, melyeket előadtam, egyházias, hitbuzgó felolvasások tartására, nem vasárnapi predikácziókra, de a hosszú téli esték eltöltésére számított erkölcsi felolvasásokra, másfelől pedig arra, hogy mint az imént jeleztem, ilyen úton a családok belsejében mutatkozó bajok is orvosoltassanak, a házasságok alkalmával eligérések meggátoltassanak. Én meg vagyok győződve, hogyha ezen eszközöket használjuk, annyira megcsökken minden veszély, hogy magunk is csodálkozni foguuk az eredményen és akkor fogjuk igazán sajnálni, hogy ehez az eszközhöz régen hozzá nem nyúltunk. Erre nem lehet közgyűlési határozatot hozni, nem is azért adtam elő, de igen kérem, méltóztassanak ezen igazán lelkem mélyéből és egyházam ügyei iránti aggodalmamból származó szavaimat megfontolni. Ünnepi beszéd, a dunántúli ev. ref\ egyházkerület pápai felsőbb leányiskolája felavatása alkalmával. Fötiszteletü Egyházkerület! Tisztelt Tanári Kar és Kedves Tanuló Ifjúság! Nagyérdemű Közönség! Sok nemes érzéssel teljes szív hő óhajtása, sok, a haza és egyház szebb jövőjéért dobogó kebel édes reménysége teljesedik be a mai na-
