Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
Tizenkettedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1901. szeptember 8. DUNÁNTÚLI-A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség hez Kis József felelős szerkesztő czimére kii lő endok. *--------------------------- * Az egyház és iskola köréből. A iliántiíli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelamatidk Faragó János íőmunkatárs czimére külderrdők. T* Párhuzamos osztályokat kérünk. Több év óta már szinte özönlik főgymnasiumunkba az ifjúság; a most beállott tanévre még a szokottnál is nagyobb mértékben. Szó sincs róla, hogy örvendetes ne volna ez a jelenség. Ha a kelleténél is többen keresik föl iskolánkat: ebből csak azt következtethetjük, hogy a szülők megtalálják itt, a mit gyermekeik taníttatása és neveltetése szempontjából keresnek. Azonban mindennek van határa, még ha a közmondás azt tartja is, hogy nincs olyan megrakott szekér, a mire még egy vetet ne férne. Én is taníttató apa vagyok s megvallom, éppen nem örültem annak, hogy fiam osztályában 65 tanuló volt. Sokkal jobban szerettem volna, ha csak felényien lettek volna. Talán nem is kell sokat magyaráznom, hogy ha van is önzés, pedig van, e kívánságomban, könnyen érthető s éppen nem kárhoztatható az, mivelhogy ifjúink alaposabb kiképzésére és gondosabb nevelésére irányul. Ha pedig az, a ki engem e felszólalásomért kárhoztat, megtekintené az értesítőben a fiam osztályzatát és még azt is számításba venné, hogy én helyben vagyok állandóan: valószínűen egészen elejtené az önzés vádját, csupán általános érdek jogos védését látná benne. Nem én vagyok az egyedüli, nem is az első, a ki határozottan ellene vagyok annak, hogy a gymnásiumi osztályokban 60 — 70 tanulót összezsúfoljanak; és ha már azokban a szülőkben, a kiknek ide vagy oda vinni kell a gyermekeiket, mivelhogy helyben nincs gymnásium, nincs meg a törekvés, hogy oda vigyék Őket, a hol kevesebb lévén a tanulók száma, nagyobb felügyeletben, szigorubb ellenőrzésben, a tanárokban egyformán feltételezendő képesség és jóakarat mellett is, egyre-egyre fordítható nagyobb gondban részesülhetnek: hát a fentartó és kormányzó testületek részéről várok korlátozást, illetőleg segítséget. Ezeknek u. i. szoros kötelességük vigyázni arra, hogy a túlságos létszám a tanítás és nevelés kizárólagos célját ne veszélyeztesse. Tanintézetnél u. i. a tandíjból befolyó jövedelem csak mellékes. Jó, ha van, de ha nincs: az intézetnek még akkor is állnia, élnie kell. Példák rá theologiai akadémiáink, népiskoláink stb. Szerte az országban emelkednek hangok a törvényes létszám (60) ellen. Maga az Országos Középiskolai Tanáireggedild egyenesen ide irányuló mozgalmat indított, tanár emberek, a kik közvetlenül a gyakorlatból ismerik a nagy létszám minden veszedelmét, sürgetik első sorban, hogy orvosoltassék e baj. Nem munkakönnyitcs vezérli őket, hanem a gondjaikra bízott ifjúság igaz érdeke. Hát hogyan is lehet kívánni, de hogyan is lehet elképzelni, hogy 60 — 68—75 gyermeket 2—3 órás tantárgyra megtanítson, ismétlem megtanítson egy tanár! 2 — 3 órás tárgynál egy évre nem esik több 73, illetőleg 110 óránál; az első kétharmadban el kell végeznie tananyagát, tehát 48, illetőleg 74 óra alatt magyarázzon, kérdezzen, (mondjuk, hogy egy harmadban csak háromszor egy tanulót!) Írásbeli gyakorlatokat csináltasson, a nagy számmal fölmerülő panaszokat, rendellenességeket elintézze; a könyveikre, Írószerekre, ruhájukra, testük tisztaságára hanyag gyermekeket rendre oktassa, intse ; kiismerje a gyenge tehetségű, de jó iudulatu 53
