Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
521 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 522 évig elbüvölten aludni tovább. Ezt a költő igy fejezi ki : „Und wenn die alten Raben noch fliegen immerdar, So muss ich auch noch schlafen bezaubert hundert Jahr. Vágmelléki uram! Ne vállalkozzék ön a holló dicstelen szerepére ! Legyen inkább a lelkészi s tanítói kar békés és szeretettel-teljes együttes működésének apostola. Higyje el, hogy sokat szenvedett egyházunknak sokkal jobb szolgálatot tesz ezzel, mintha helytelenül értelmezett kálvinista önérzettel ok nélkül támadja meg azokat, a kik legalább is olyan hű fiaiul akarják magukat tekintetni a sok oldalról veszélyeztetett kálvinista egyháznak, mint Vágmelléki ur. De ugy-e furcsa, hogy a Krisztusi szeretetre tanítónak kell a papot figyelmeztetni. Fejes Kálmán, ev. ref. tanító. Tudósítás a komáromi egyházmegyéből. Egyházmegyénk rendes közgyűlését Komáromban julius 9-én tartotta számos alkotó tag és érdeklődő hallgató jelenlétében. Esperesünk magas szárnyalásu, buzgó imádsága előzte meg a megnyitást. Itt mindjárt megjegyzem, hogy a gyűlés folyamán határozatba ment, miszerint ennekutánna a gyűlések templomban mondandó imával s énekléssel kezdődjenek. Helyesen; mert igaz ugyan, hogy a zöld asztalt is oltárrá avathatja a szívhez szóló imádság; de egyházi testület tagjaihoz mégis csak inkább illik, hogy az istenitisztelet szokott helyén s módja szerint adják meg Istennek, a mi Istené. Csak aztán az imádkozók nagy száma tegye ünnepélyessé az istenitisztelet! (Helyes figyelmeztetés! A szerk.) A gyűlés nevezetesebb mozzanatairól s közérdekübb határozatairól a következőket közlöm. Mélt. Sárközy Aurél kir. kamarás, komáromi főispán és Ollös Károly e. m. pénztáros legújabban tanácsbirákká választatván, letették hivatali esküjüket. Az alakulás után mindjárt gyámintézeti ügyekkel foglalkozott a gyűlés. Feltűnő sok a hátralék az orsz. gyámpénztárt illető járandóságoknál a múlt évről, nevezetesen 3687-31 K esedékes összeggel szemben 1809-89 K. Oka ennek az, hogy a kongrua segélyek után kivetett járulékok befizetésével legtöbben várakozó álláspontra helyezkedtek. A legutóbbi konvent 11. 7) számú határozata azonban eloszlatott minden illusiót a kiegészítési államségélyek szűzi érinthetetlensége dolgában; minek folytán ridegen határoztatok, hogy a rendes javadalmak utáni hátralékok haladéktalanul, a kongrua utániak november 1 -je után exekváltassanak. Dacára, hogy egyházkerületünk a kongruasegélyek orsz. gyámintézeti megadóztatása ügyében, legutóbbi, komáromi gyűlésében olyan elvi megállapodásra jutott, melyet azóta a konvent is, más kerületek ellenkező fölterjesztései ellenében, teljesen méltányolt és magáévá tett, még mindig akadt kérvény, indítvány és emelkedett szó a kiegészítési ősszegek, mindenesetre pedig legalább a fuvarátalányok tehermentesítése iránt. Ezek felett a közgyűlés napirendre tért s már most a hivatkozott konventi határozat indokolása nyomán remélhető, hogy végre a kongruás lelkészek mind befogják látni, hogy az orsz. gyámintézetnél, a nem kongruások mellett, kettős előnyben nem részesülhetnek ; először, hogy kisebb betét melett özvegyeik egyenlő segélyt húzzanak a legnagyobb fizetésű lelkészek özvegyeivel, másodszor, hogy tényleges jövedelmük egy része, t. i. a kongruasegély után, fizetés alól fölmentessenek. Hiszen nem nehéz azt belátni, hogy az 1894-iki összeíráskor talált lelkészi javadalomhoz képest, mely után minden lelkész °/o szerint az orsz. gyáraintézet fentartásához járul, a kongruás lelkészek jövedelme a kiég. segélylyel tényleg emelkedett. Es ha a nem kongruás lelkészek minden levonás nélkül és a javadalmukban időközben netalán beállott és hivatalosan megállapított fizetésemelkedés után is viselik a gyámintézeti terheket, ettől eltérő elbánásra a kongruások sem tarthatnak méltán igényt. A fuvarátalány sem képezhet kivételt, mert a nemsegélyezett lelkészek is kötelesek szórványban élő híveiket gondozni a nélkül, hogy az azzal járó kiadások levonásba jönnének. Érdekes és fontos határozatot hozott a gyűlés, midőn egy lelkész terhére, ki annak idején kongrua segélyezés céljából a lelkész jövedelmet ki nem mutatta, kérvényét be nem adta s bár nyilván legkevesebb 600 koronát kaphatott volna, de mulasztása miatt a segélytől elesett, — küldöttséget nevezett ki, mely a hibát jóvá tegye s ha még lehet a mulasztásból eredő károsodástól legalább a jövendő lelkészt megóvja. Lám ! a megkésett atyai gondoskodás a hatóság részéről. Olyan forma ez, mintha a saját hibáját akarná részben jóvá tenni, hogy bizonyos belső szemrehányástól megszabaduljon. Bizonyos, hogy annak idején azok a kemény, bár később az alkalmazásban megpuhult utasítások a jövedelembevallásra nézve, meg a fenyegetések ezon esetre, ha nem a valóságnak megfelelő adatok terjesztetnének be, néhányunkat visszatartottak attól, hogy pl. 1894- ben 2000 koronára becsült javadalmunkat segélyezés alá kimutatni csak meg is próbáljuk. Azóta az okosok megmutatták, hogy az nagy jámborság volt, mert kapható lett volna bízvást akár 4—500 korona kiegészítés is 1600 koronáig; hiszen a rendeletek orra is viaszból van. De szóljon tovább a tudósítás. Az egyházmegyei gyámintézet vagyona 1900 év végén 44414 K volt. A folyó évre előirányoztatott a szükségletre 2502 K, a fedezetre 1801 K, özvegyi jutalék egy özvegynek 100 K. Van 22 özvegy lelkészné. Czirók János eddigi pénztáros, ki a gyámolda pénzeit több mint 20 éven át híven kezelte, tisztségéről lemondott s helyébe azonnal megválasztatott Boross Kálmán kamocsai lelkész, ki az esküt is nyomban letette. Szigorú pénzkezelési szabályok hozattak. Az ismeretes iskolai rendtartás, mely miatt most apasági kereset van folyamatban, revideáltatván, közgyűlésünk megmarad a múlt évben kérvény alakjában fölterjesztett módósitási javaslat mellett, melyet a kerületi t. ü. bizottság, törvénytelen szülöttje iránti vak szeretetből, oly rövideden elutasított, kiegészítve még a
