Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-28 / 30. szám
Tizenkettedik évfolyam.30. szám. Pápa, 1901. julius 28. Népiskolai vallástanitás. — Irta Végh István tanító, a barsi ev. ref. e. m. tanügyi bizottságának tagja. — Azt hiszem, nem képezi vita tárgyát az, hogy a népiskolai vallástanitás célja nem anynyira a hitágazatok, hitbeli meghatározások, hittételek bö tudása, mint inkább az, hogy a növendék az igaz vallásosságnak, az áldozatkész buzgóságnak, a jó erkölcsöknek befogadására képesittessék, egyházunk iránti hűsége, ragaszkodása fenntartassék és megerősitessék. Más szóval : hitbuzgó, áldozatkész, evangeliom szerint reformált és hazafias érzelmű polgárok nevelése. Ennek az igazán nagy és fontos célnak érdekében teszem én e szerény javaslatot, a népiskolai vallástanitás anyagának új részletes beosztása tárgyában. Nem tulajdonitok e javaslatnak a magam részéről semmi különös értéket. Nem is hivatkozom másra, csak 20 éves gyakorlati tapasztalataimra és lélektani megfigyeléseimre, ezek adják toliam hegyére azokat, melyeket leírandó vagyok. Azt hiszem, hogy senki sem tagadja, miszerint a népiskolában a vallástani tárgyak szinte megbecsülhetetlen nevelési eszközöket képeznek, ha azok a cél érdekében szakszerűen és öntudatosan dolgoztatnak fel. Abban a hitben élek, hogy e tekintetben nem a mennyiség, hanem az anyag feldolgozásának mikéntje, a nevelés érdekében leendő felhasználása, intenzivitása, az az a célnak folytonosan szemelőtt tartása a fődolog. Mert a csak tudásnál feltétlenül értékesebb a szívnek, a léleknek valláserkölcsi iránya nevelése, a mi kizárja a vallástani tárgyaknak csak tanítását s a gépies magoltatásnak pedig határozottan ellensége. Vallásos emberré valakit csak nevelni lehet, a melynek érdekében a vallástani tárgyak eszközök s nem az önálló független tudás tárgyai. Azt mondja Goerth: «a hittanitást kössük mindig össze a valódi vallásos érzelemre való neveléssel.» «A hittanitás csak felvilágosítással szolgálhat — népiskolában — vallásos fogalmak felett.» «A vallásos nevelés az erkölcsi érzet támogatása» mondja Felméri s az én tapasztalataim igazat adnak e két kiváló tudós paedagogusnak. A ki megfigyeli s ebből kifolyólag ismeri is a gyermek lelki világát, érzelmi és értelmi fejlődésének fokozatait, látókörét, szellemi képességeit, az nagyon jól tudja, hogy népiskoláinkban 8—10 éves gyermekeknek hitbeli elvont fogalmakat, meghatározásokat hiába beszélünk, hiába tanítunk. Azok érdekében csak felvilágosítással szolgálhatunk és ezt is csak akkor, a mikor ezek számára a növendék lelki világát előkészítettük. Ezt pedig csak a jó példaadással , a szoktatással, jó iskolai neveléssel, a nevelésnek a szívre, a lélekre való közvetlen hatásával érhetjük el. Az is nyilvánvaló dolog, hogy ha az érzelmileg és értelmileg nagyon is fejletlen gyermek lelki világát egy és ugyanazon időben sok felé elágazó vallásos dolgokkal foglaljuk el, a legtöbb esetben érzés-, fogalomzavar keletkezik nála , mert figyelme teljesen szétforgácsolódik, egyik benyomás a másikat meggyöugiti vagy meg is semmisíti s csak az iskolai évek végén, mikor a nevelés és tanítás eredményéről önmagunknak, a szülőknek, a társadalomnak, az egyetemes 30* * a i.p ,4«í7 * Az eCTbáz és iskola köréből. alj»u * illető közlemények a l /Ír]1 P r 1*1 (egész évre 8 kor., fél-A dinitn i ev. rel. TMWet hivatalos közlönye, Kis József Cii u Faragó János felelős szerkesztő czijft-g—. fómunkatárs ozimére naére küldendők. ( küldendők. «------------------------------* Megjelenik minden vasarnap. -----------------------------______________________________________________________________________________«*_____________________
