Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
48! DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 482 tegye zsinati tárgy gyá az 1848. XX. t. o. miként leendő megvalósítását. Es hogy győzzünk, sorakozzunk a kerületi gyűlésen és ne hagyjuk se ott, se itt leszereltetni ezt a kérdést *). A lelkészértekezleti jegyzőkönyvből, közli Seregély Dezső. ért. jegyző. Megnyitó beszéd. Kedves Lelkésztestvéreim! Megköszönöm a bizalmat, melyből lelkészértekezleti fiók körünk elnöki állására megválasztottatok. Azt hiszem, hogy ez a tisztesség nekem most részint idősebb voltomra, részint az egyházmegyén viselt állásaimra való tekintetből jutóit. A hol galambok laknak, oda galambok szállnak. Egygyel ismét többen lesznek az ellenem valló tanuk, ha bizalmi állásaimban kellőképpen nem forgolódom. Pedig érzem, hogy ha csak a jóakarat és szives szándék, melyekkel hivatalos állásaimat betölteni igyekezem, a lélek itélőszéke előtt mentő tanukul el nem fogadtatnak, menthetetlenül elitéltetem. Annyira ösmerem gyengeségemet, csüggedésre hamar hajló szivemet, hogy többször már magainon észleltem a szeutirás mondásának igazságát: van akaratom a jóra, de hogy véghez vigyem, nincs erőm és nem egyszer sóhajtottam már én is a tanítványokkal : Uram, neveljed az én hitemet. Bizony a legkisebb bizalmi állás viselése is fe lelősséggel jár s én mindig bizonyos szorongást éreztem, mikor ilyet elfoglaltam. Vezetőnek, az ügy élén állónak, kétszeres készségre, fokozottabb iigybuzgóságra volna szüksége, mert mig ő maga nem lelkesedik az ügyért, lelkesíteni másokat nem lesz képes. Lám a Szentlélek kitöltésekor is első sorban maguk a vezetők, az apostolok részesültek ama mennyei ajándékban, az ő fejeik felett gyűlt ki a szent lelkesedés lángja kettős mértékben s csak úgy terjedhetett róluk tovább a szent tűz a többiekre. Mindenek fölött pedig szükség, hogy a vezető működése körét, feladatát ismerje. Megkísérlem csak nagy vonásokkal rajzolni lelkészértekezleti munkakörünket. Azt hiszem, kettős teendő vár itt reánk. Először egyháztársadalmi utón dolgozni a hivatalos egyházi gyűlések számára, vagyis a fontosabb ügyeket előkészíteni, másodszor pedig önmagunkat művelni, építeni a lelkiekben. Az utóbbi vonatkozásban ériekezletiink lelkészi önképzőkörnek is volna nevezhető. A lelkészértekezleti kisebb-nagyobb köröket úgy tekinthetjük, mint az egyházi közvélemény megnyilatkozásának szerveit, a melyekre egészséges közvélemény fejlesztése szempontjából szükség van. Tudjuk, hogy a legjobb törvény az, mely közóhajtást, közszükséget fejez és elégit ki. Az alkotmányos törvényalkotás teóriája *) Megjegyezzük, hogy ezen elkésetten beküldött, bizony megfigyelést érdemlő felszólalás első lehetett volna, megjelenését tekintve is, az ily irányú újabban több helyt megjelent cik. kék között. Szerk. szerint, törvénynyé a többség helyesen megnyilatkozó kívánságát kell tenni. Elhibázott dolog, mely megboszulja magát, ha bármely testület olyan szabályokat állapit meg, ruház lel kötelező erővel, melyek a közvélemény tisztitó, választó rostáján keresztül nem mentek, melyek mellett a többség helybenhagyása önként meg nem nyilatkozott. Az egyházi törvényalkotás terén is megszívlelendő elv ez, főként zsinat-presbyteri szervezettel biró, alkotmányos egyházban, hol minden törvényalkotásnak alulról kell kiindulni. A törvény az élet számára készül s éppen azért alkalmasok a lelkészértekezleti körök az egyházi életet szabályozó törvények előkészítésére, mert azokban a gyakorlati élet szükségeit legközvetlenebbül megfigyelő és ismerő lelkészek tanácskoznak sérelmeik, bajaik s azok orvoslása, megszüntetése felett. Különösen alkalomszerű az értekezletek tartása olyan időben, mint a mai, a midőn a törvényhozó gyűlés, zsinat előtt áll egyháztársadalmunk • úgy hogy szinte érthetetlen, hogy a tiszántúli egyházkerületi értekezlet választmánya éppen most mondja ki, miszerint az értekezletet ez esztendőben nem fogják megtartani, midőn ugyancsak sok és tekintélyes kérdés megvitatása indokolná annak ez idő szerinti megtartását. Azonban a most vázolt működéssel korán sincs kimerítve a lelkészértekezleti körök feladata, mely semmiképpen sem állhat kizárólag külső életszabályok előkészítésében, hanem sokkal inkább abban, hogy az egyházi élet belső megerősödésére vezető eszközökről gondoskodjék és ..az egyházi élet terén működő lelkészeket a szent szolgálatnak minél hivebben és sikeresebben való elvégzésében tökéletesítse“ (Kér. Evangyelista). Úgy érzem, hogy ez amazzal egyenlő rangú feladata volna a lelkészi értekezletnek és hibáztak eddig és hibázni fognak ezután is mindazon lelkészi társas körök, melyek működésüknek ezen ágát elhanyagolták vagy elhanyagolják. Tévedés részünkről már az is, még pedig mulasztás számba menő tévedés, hogy egyházi gyűléseinket nem az istenitisztelet rendes helyén elhangzó énekléssel és imádsággal szoktuk kezdeni és épp oly súlyos mulasztás, ha értekezleti összejöveteleink alkalmával Isten segítségül hívását elmulasztjuk, holott ez kiváltképpen illenék hozzánk, az apostolok utódaihoz, illenénk hozzánk, mint példaadásra hivatott emberekhez. Ha mi tartunk valamit arra, hogy lelki vezérek vagyunk, érthetetlen az.tőlünk, hogy az imádkozásban, mit sürgetünk különben az apostol szavaival rendszerint mi is, hogy abban híveink buzgók legyenek, mégis mondom, az imádkozásban példát adni nem kívánunk ! Lám még a tanítói körök is túlszárnyalnak e részben bennünket, mert azok egyes tantárgyakból próbaelőadást is tartanak. Nekünk sem volna szabad, — illő semmi esetre sem, — csupán közigazgatási, kormányzási dolgokkal vesződnünk, mintha nem is papok, hanem községi jegyzők tanácskoznánk együtt. Valami kiemelkedő, valami magasabb, folemelóbb hang is szólaljon meg ilyenkor, mely régi nyelven mondva, malaszttal töltse be a résztvevőket. Egy alkalmi ima, melyet helyi lelkész mondana, egy kis igehirdetés, melyre 29* a
