Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
4G5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 46G törvények sorából száműzessék, helyt engedvén az 1868. évi Lili. törvénycikknek, mely a számban túlsúlyban, anyagiakban az állam által pazar bőkezűséggel kitartott rom. katholicismussal szemben egyenlőtlen harcban álló gyengébb, de hazafiasabb félt az álladalom természetes érdekei szerint is kellő védelemben részesíti. Végül Bállá Endre csetényi kollega indítványára kimondta az egyházmegye, hogy megkeresi a konventet azon kérelemmel, lenne gondja rá, miszerint a törvény értelmében a zsinati előmunkálatok kellő számban és idejében küldessenek le az egyházmegyékre. Ez indítványt és annak elfogadását az a tény indokolta, hogy már volt rá eset, mikor az egyházmegyékhez oly időkben, oly későn küldték meg a kérdéses munkálatokat, hogy azoknak tárgyalása lehetetlen volt. Már csak a rend és törvénytisztelőt érdekéből s a zsinaton mondandó törvények minél nagyobb tökéletessége kedvéért is kívánatos volna, hogy ez az eset többé ne ismétlődjék. Ezzel kimerült a máskülönben igen gazdag tárgysorozat s néhány bírósági ügy elintézése után végetértek a szinte két napig tartó egyházmegyei gyüléskezések. A gyűlési tudósitó tiszte most már véget ért. Mindössze még azt említem fel, hogy első nap délben a gyűlés tagjai csaknem kivétel nélkül együtt ebédeltek. A sok elmés, érdekes köszöntőnek vége-hossza nem volt. A barsi egyházmegye közgyűlése. A nagy érdeklődéssel várt gyűlés junius hó 27-én lett megtartva Léván. Mindenki kiváncsi volt arra, hogy a kisszecsei tanitó választási ügybó'l kifolyólag esperesünk és főjegyzőnk között felmerült kínos ügy mily elintézést nyer s igy a gyűlés alkotótagjain kivül is nagyszámú közönség gyűlt össze. Esperes ur a béke. a szeretet angyalának közöttünk megjelenését, munkánkra Isten áldását kérő imája után a gyűlést megnyitván : igazoltatott a távollevők elmaradása. Ezután Patay Károly állott fel s engedelmet kért a felszólalásra. Beszédében utalt arra, hogy dacára a minden alkalommal követett, minden cselekedetét irányitó igazságérzetének, önzetlenségének, sajnálattal tapasztalja, miszerint nincs meg iránta az a bizalom, melyből erőt meríthetne a további működésre, melyre támaszkodva feljogosítottnak érezhetné magát az elvállalt tisztségek további viselésére, lemond tehát mindezekről s kéri, hogy a szecsei ügy miatt indítsák meg ellene a fegyelmi eljárást, mivel csak igy lesz alkalma magát kellőleg tisztázni. Erre esperes ur azt jelentette ki, hogy csak jelentése kapcsán akarta ugyan megtenni, de mivel provokálva van, már most kénytelen bizalmi kérdéssé tenni a szecsei ügyben elfoglalt álláspontját, követett eljárását. Történtek mellette is, ellene is felszólalások, inditványoztatott, hogy a megejtendő vizsgálat befejezéséig az egyházmegye ne foglaljon állást, azonban a többég elfogadta Mocsy tanácsbiró ur indítványát, melynek alapján esperes ur iránt bizalmát fejezte ki a közgyűlés, de nem fogadta el Patay lemondását sem, sem pedig a fegyelmi eljárást ellene meg nem indította. Bölcs megoldás. Mindent látok benne, csak az igazságból egy mákszemnyit sem. Bocsánatot kérek, hogy ez ügygyei bővebben foglalkozom, azt kellőleg megismertetem s belőle a következtetést levonom. A kisszecsei tanítói állásra pályázat hirdettetett. Pályázott hét tanitó, a kiket az esperes ur minősített s kérvényeiket, okmányaikat leküldte a szecsei lelkészhez, hogy közülök válasszon a gyülekezet, illetve az iskolaszék tanítót. A gyülekezet tisztában kívánt lenni azzal, hogy miután szándéka orgonát felállítani a templomban, leendő tanítója tudja-e kellőleg kezelni azt ? Hogy ezt megtudhassa, meghívta a pályázókat Nagy- Szecsére próbaorgonálásra. Megjelentek hárman. Sikerült-e, nem-e? Nemtudom. Vannak, kik azt állítják hogy igen, vannak, kik az ellenkezőt mondják, én azonban annyit tudok, hogy voltak a pályázók között a zenében elméletileg igen szépen kiképzett egyének s volt olyan is, a ki jelenleg is harmónium mellett vezeti az éneket. A megjelentek közül azonban a presbyterium tetszését egy sem nyerte el, elhatározták azért, hogy a fizetést megjavítják (a polgári község pénztára terhére, de már képviselő-testületi határozat alapján) s kérik az új pályázat meghirdetését. Mindez a gyülekezetben kellő formák között megtörténvén, a presbyterium három tagot megbízott, miszerint az egyházmegyei gyűlés elé terjesztendő dijlapot, jkönyvi kivonatot s a kérvényt vigyék el az espereshez. Ez iratok a presbyterium előtt a lelkész által borítékba tétettek és lezárva a megbízottaknak átadattak. Itt van elvetve a botránykő. A küldöttség azt állítja, hogy az esperesnek átadta az okmányokat magában foglaló levelet, ez előttük bontotta fel azt, előttük olvasta el a dijlapot is. Ezzel ellenkezőleg az esperes tagadja, hogy a presbyteri gyűlés jkönyve, vagy a dijlap mellékelve lett volna. Az ügy referálás végett kiadatott Mocsy tanáesbiró urnák, ki elitélve a szecseiek eljárását, azt javasolta, hogy miután a dijlap bemutatva nincs és a javítás csak bizonyos feltételek mellett igértetik, a közgyűlés utasítsa el a kérelmet és a szabályrendeletnek megfelelőleg azonnal intézkedjék a tanítói állás betöltését illetőleg. így is történt, ez intézkedés ellen azonban a szecseiek fellebbeztek és a kér. közgyűlés megsemmisítette az egyházmegyei gyűlés által megejtett választást, megengedte a fizetésjavitás alapján az új pályázat meghirdetését. A kér. gyűlésen azonban egy sajnálatos esemény történt. Kérdésbetétetett, hogy a javított dijlap beterjesztetett-e az egyházmegyei gyűlés elé? Patay erre „igénknél felelt, amit azonban az esperes „perfid gyanusitás“nak mondott. Patay erre újólag igaznak jelezte állítását és annak bebizonyítását helyezte kilátásba. Ha e kölcsönös súlyos sértés mellett tekintetbe vesszük Akúcs I Lajos urnák e lap 15-ik számában megjelent eme sza
