Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
453 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP x 454 Esdő szó */ Uram, tarts meg minket, mert elveszünk ! Ezen fohászszal emelem Isten és az emberbaráti szeretet nevében Esdő szómat a jótékonyságban és könyörületességben meg nem fásult szivekhez szánakozó segedelemért. Tekintsétek meg és lássátok, van-e olyan bánat, mint a mienk, mely rajtunk esék, mert keserűséggel illetett minket az Ur! így zokogja szive fájdalmát, lelke keserűségét 153 család, mely Tapolezafő községben a junius 26-án d. u. 2 órakor kitört óriási tűzvésznek áldozatul esett s legnagyobb részben a kormos falak közt nem talál annyi helyet, hova fejét lehajthassa, nincs egy falat kenyere, a mivel magát és éhező gyermekeit megelégitse. Oh bizony! megnehezedtek felettünk az Urnák látogató kezei és a nyomorúságok, mint az árvizek, elborítottak minket! A veszedelmes elem, a község észak-nyugati végén, éppen a legszélső háznál tört ki s korbácsolva a neki kedvező szél által tenger hullámként borította lángba a fő-utcza mindkét házsorát s rövid egy pár óra alatt végigseperte s füstölgő romhalmazzá változtatta az egész községet. A tűz által okozott hőség oly rendkívüli volt, hogy az utcán és kertekben levő gyümölcsfák is nagy részben szénné égtek. A tüzet csak a falu végén Összesereglett nagy számú vidéki tűzoltóságnak sikerült lokalizálni s mintegy 15 házat megmenteni. Emberélet ugyan nem esett áldozatul, de számosán, a mentési munkálatok közt súlyos sérüléseket szenvedtek. Az összes kár ingatlanok és ingóságokban százhetvenegyezerkilenczszázhetven korona. Egyházunk is tetemes kárt szenvedett, lelkész és tanító Összes gazdasági épületei is megsemmisültek. Tudjuk, hogy a legnagyobb szerencsétlenségben sem szabad kér. embernek kétségbe esnh mert Istennél van a szabaditásra való erő, 0 mondotta: Hívj engemet segitségül a te nyomorúságodnak idején és én megszabaditlak tégedet! ])e ha a szabaditás Istennél, úgy bizonyára a részvét és segedelem az embereknél van. Oh nemes szivek! kik éreztétek a benső örömöt, mikor az éhezőnek egy falatot, a szomjuhozónak egy italt, a ruhátlannak egy darab öltönyt adtatok, melyért az Iavezitő örök üdvösséget ígért: nyújtsátok ki felénk karjaitokat, segítsetek bennünket a porból és hamuból felemelni, mert mi most nagyon siralmasan megvalljuk : jobb adni, mint kérni! Az Isten, ki a szivek indulatát, mint a vizeknek folyását szabad tetszése szerint hajtja ide s tova, indítsa résztvevő szeretetve a szána*) Kérem egyházi lapjaink szerkesztőit, legyenek szívesek ezt az esdő szót lapjukba átvenni és közölni. Tikár V. kozó sziveket, hogy a mit az ellenséges elem ártott, rontott, pusztított, ha kárpótolni nem is, de legalább jótékonyságukkal enyhíteni siessenek segedelmünkre. Minden könyöradományt a tapolczafői ev. ref. egyház részére hálás szívvel fogad s áldást kér a kegyes szivü adakozókra, Tapolczafőn, 1901 julius 4. Vikár Vince, ev. ref. lelkész. Tiz éves találkozó. Az 1891-ben főgymnásiumunkban érettségit tett ifjak jun. 30-án gyűltek össze városunkban találkozóra, hogy íolelevenitsék, megerősítsék ifjúkori barátságukat s az Alma Mater és volt tanáraik iránt érzett szeretetüket. 20-an tettek annak idején érettségit, de ezek közül csak 13-an jelentek meg; a többieket elháríthatatlan akadályok tartották vissza. — Kicsiny volt a megjelentek száma, de igazán lelkes, emelkedett hangulatú volt az egész ünnepély. Reggel V/O-kor a főgymnásium dísztermében gyűltek össze s onnan testületileg, tanáraikkal együtt vonultak a templomba, hol a helybeli lelkész, nt. Kis József tartott egyházi beszédet. A templomból visszavonultak a gymnásium dísztermébe, hol dr. Molnár Imre besztercei ügyvéd, elnök üdvözölte a tanárkart s a megjelent tanulótársakat. Utána Kis Ernó' igazgató tartott szép beszédet, Borsos Károly mezőtúri gymn. tanár, alelnök pedig ind tványt tett, hogy a találkozás emlékére a főgymn. ifjúsági segítő-egyesület javára, melynek megalapításában 10 évvel ezelőtt ép ez az osztály vitte a vezérszerepet, tegyenek alapítványt az összejöttek. Az indítvány általános helyesléssel találkozott s legott 275 koronát adtak össze a megjelentek. Miután még elhatározták, hogy 10 év múlva újra találkozni fognak, valamennyien kivonultak a temetőbe három elhalt tanáruk, Szilágyi József, P. Szabó Károly, Vikár Kálmán és egy érettségi előtt elhunyt tanulótársuk, Ujváry Sándor, sirjának megkoszorúzására. Szilágyi J. sírjánál dr. Gyalókay Sándor kir. albiró, P. Szabó Károíyénál Németh József nagybányai gymn. tanár, Vikár Kálmánénál Barthalos Móric b-kisszollősi ref. lelkész, Ujváry Sándorénál Somogyi Marcell polg. isk. tanár tartottak szép beszédeket. ‘/ä2-kor közebédre gyűltek össze tanáraikkal a Griff vendéglőben, hol egymást érték a lelkes tósztok tanárok és tanítványok részéről. De nemcsak szavakban nyilvánult a lelkesedés, hanem tettekben is. Dr. Molnár Imre élénk színekkel ecsetelvén az erdélyi, közelebbről a besztercei magyarság szorongatott helyzetét, felhívta adakozásra a társaságot a mostanában alakult „jBesztfi'czei magyar iparosok önképző és segítő egylete“ javára s pár pillanat alatt 71 korona gyűlt össze a hazafias célra. Ebéd után a város szépségeinek megszemlélése következett s az éjjeli vonatokkal elszéledtek az ország különböző részeibe, mindannyian kedves emlékeket s egy uj találkozás reményét víve magukkal. A pápai ev. ref. főgymn. ifj. segitő-egyesület javára adakoztak : Borsos Károly 20 K, dr. Molnár Imre 20 K, Czike Imre 20 K, dr. Grósz Vilmos 20 K, dr. Pátkai Béla 20 K, dr. Győrffy Zoltán 20 K, Németh József 20 K, Schreiner Endre 20 K, Barthalos Móric 15 K, Somogyi Marcell 50 K, Csatáry Elek 20 K, dr. Gyalókay Sándor 20 K, dr. Korpády Zoltán 10 K. Összesen : 275 kor.
