Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
439 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 440 vett segedelemért hálát adni, s további áldásaidért könyörögni e. helyen összejönni szoktak s most is egybegyűltek : fogadd kegyelemmel azokat is, kik egy harminc éves múlt emlékét megújítani, a tőled vett segedelmet hálás és alázatos szívvel megköszönni, a kegyelet és barátság magasztos érzelmeinek áldozni, nagy vidékről ide a te házadba összejöttek. Elhozták ide neked szivük oltárán áldozatul bemutatni hálájukat a múltért, örömüket a jelenért, benned helyezett rendületlen hitüket és bizalmukat a jövőért. Fogadd el ezeket tőlünk a te gyülekezeted lelki áldozatával együtt kedvesen, felelj meg nékünk arra jó válaszszák Légy ezután is mint eddig voltál mindnyájunknak édes Atyánk, mi pedig legyünk neked ezután is a te hálás, engedelmes gyermekeid, szent Fiad a Jézus által Amen. Egyházi beszéd. Alapige: I. Kir. III: 15. „Mikor felserkent volna Salamon, ime megemlékezék az álomról és ment Jeruzsálembe és álla az Ur szövetségének ládája elé és áldoza égő áldozatokat és készite hálaadó áldozatokat.“ Ünneplő Gyülekezet! Isten kegyelméből e szent helyen megállva, midőn szétnézek, úgy érzem, mintha valami ellenállhatatlan varázserő hatása alatt volnék ; úgy érzem mintha álmodnám, álmodnám az ifjúkor édes, bohó, ábrándos álmát. Igen, mert mind az a mit most látok, ez a tiszteletre méltó szent hajlék, e díszes gyülekezet, ezek a rég nem látott kedves baráti arcok, mind-mind egy 30 éves múlt ifjúságát újítják meg emlékezetemben, ez emlék hatása alatt képzeletem visszavarázsol az ifjúkorba, s lelkemet, bűvös-bájos álomba ringatja. Az arab varázslók és szemfényvesztőkről olvastam, hogy egyik-másik oly tökélyre vitte büvészetét, hogy az általa elültetett mag a néző szemeláttára, néhány óra alatt kikéi, felnő, virágzik és gyümölcsöt terem. És a néző azt hiszi, hogy mindez valósággal meg is történt, pedig ha közelebbről megvizsgálja a látottakat, akkor veszi észre, hogy az nem valóság, hanem csak káprázat, csalódás, melynek ő hitelt adott. így oszlik el az én lelkemről is a varázs s tűnik el az álom, ha nyugodtan és tüzetesebben vizsgálom a látottakat, mert tapasztalom, hogy e szent hajlék a régi ugyan és bár rendkívüli vész és elemi csapás nem tette is rá romboló kezét, de az idő hatalmának, az enyészet mindent megemésztő erejének, melynek hatása alatt az ég és föld is elmúlnak, mint a ruha megavulnak, nem tudott ellentállni és látom, hogy e diszes gyülekezet is csak egészében, látszat szerint a régi, de egyéneiben egészen más, egy nagyrésze más hazába költözött, a kik pedig megmaradtak, a korral nemcsak külsejükben, de érzelmeik-, gondolkozásukban is mások lettek. És ha titeket nézlek kedves ifjúkori barátaim, ti sem vagytok azok, mert hiába keresem arcotok mosolygó, üde zománcot, szemetek ifjúkori tüzét, homlokotok tiszta derűjét, a dús, hullámzó és fényes fürtöket, nem találom. Látok ezek helyett életgondtól barázdolt homlokot, komoly férfira emlékeztető arcredoket, látószerek segélyére utalt szemeket, letarolt mezőre emlékeztető főt, vagy az életderével behintett fürtöket. Ha mind ezt nem látnám is, érzem magamban, a mit nektek is éreznetek kell, az élet tavasza helyett közelgő életősz jeleit. Es e komoly való nemcsak hogy nem ver le, sőt inkább felemel, hálára kötelez és örömmel tölt el, mert ki ne cserélné fel szívesen az ábrándot valóságért, a virágot gyümölcsért, az ifjúkor álmát a férfi tettekben gazdag munkásságáért ? Csak az, a ki az élet célját álomban, nem komoly munkában akarja megvalósítani. Az Urnák kiválasztott kedves embere Salamon király is, nem az álomért adott hálát, midőn abból felserkeut, Istennek, nem azért ment Jeruzsálembe s állott meg a szövetség ládája előtt, nem azért áldozott először égő, azután hálaadó áldozattal, mert bölcsességet és értelmet ígért neki Isten, hanem azért, hogy álma megvalósuljon, bölcsen, jól, igazán uralkodhassék. Kedves barátaim ! Mi is álmodtunk ezelőtt 3 évtizeddel ; álmodtuk azt, hogy az értelemnek az Istentől ajándékozott égi szikrái birtokában mi is fogunk uralkodni magunkon, szenvedélyeinken, megfogjuk állani azon helyet, befogjuk tölteni azon kis kört, hova az Isten akarata kiállít. Almunk sok tekintetben valósággá is lett. Azért jöttünk össze az ország különböző vidékéről ebbe a mi Jeruzsálem városunkba, hogy álmunk teljesülését egymásnak elmondjuk. De mielőtt ezt tennénk, azért jelentünk meg előbb e szent hajlékban, hogy mi is áldozzunk itt az Ur szövetségének helyén, mint Salamon égő áldozattal és adjunk hálaáldozatot a mi Istenünknek. Áldozunk nem úgy mint Salamon király, kézzel csinált oltáron, állatokkal, hanem szivünk oltárain, lelki kincseinkkel. Engem tett bizalmatok áldozó pappá. Látom szemetekből, hogy meggyulladt szivetek oltárán a buzgóság tüze, ég a szent láng, rakjuk fél tehát az oltárra a lelki kincseket, a melyeket magunkkal hoztunk : I. Hálánkat, a múltért. II. Örömünket a jelenért. III. Istenben helyezett bizalmánkat a jövőért. Jertek áldozzunk ! Te pedig kér. gyülekezet, a ki szintén áldozni jöttél Istennek, megköszönni a tőle vett jókat, légy elnéző irántunk, sőt egyesítsd áldozatodat a mienkkel, hiszen nincs senki közötted, a kinek oka ne lenne a hálára, alkalma az örömre, szüksége az Istenben helyezett bizalomra. I. Ha minden jó adomány és tökéletes ajándék onnét fölül száll alá az égből, Isten jóságának ingyen való kegyelméből, hatalmának mindent megtehető kezéből, ha tapasztaltuk, hogy hiába való az embernek reggel koráu felkelni és későn feküdni menni, ha számtalanszor meggyőződtünk arról, hogy hiába plántál Pál, hiába öntöz Apollós, ha Isten nem ad 'növekedést, ha látjuk, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem erőseké a diadal, hanem a ki keresi elsőben Istenországát és annak
