Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-30 / 26. szám
423 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 424 Az egész A7II-ik szakasz, vagyis a 28—47-dik §-ok, egyházi törvénykönyvünkből lett átvéve. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy az 1897. évi konventi jkönyv 26-ik pontja szerint a nagymélt. vall. és közokt. minister kifogást tett egyházi törvényünk 433-ik §-a ellen (a rendtartás 40. g-a) és kérte ennek az 1893. XXVI. t. c. 1. §-ával való összhangzatba hozatalát. A helyi felügyelet cimü egész VIII-ik szakasz az 1896. évi kerületi jkönyvéből van átvéve, csakhogy nem a 62-ik, hanem a 162—166-ik lapokról. Észrevételem itt az, hogy ha már az iskolaszékekről szóló kerületi szabályrendelet szószerint át lett véve, miért nem vétetett fel a Rendtartásba az ugyanezen évben hatályba lépett, éppen olyan fontos és szükséges másik szabályrendelet is, a rendes tanítók választásáról ? A IX-ik szakasz a ministeri utasítás szerint készült és kitöltendő naplókat és nyomtatványokat tárgyalja. A felvételi naplónak előirás szerinti vezetése falusi iskoláinkban felesleges. Egy iv vonalozott papír teljesen elég arra, hogy feljegyeztessenek, ki mikor ment fel az iskolába; majdnem ugyanazon adatokat tartalmazza a felvételi napló mint az előmeneteli és mulasztási. Pedig nem tartom helyesnek, hogy a tanitó éppen a tanév kezdetén irodai munkával túlterheltestessék. Szerintem sokkal jobb volt a régi rendszer, mikor az iskolai anyakönyvbe vezettetett az év végi osztályzat és külön volt mulasztási napló. így a naprólnapra való forgatás és használás folytán nem piszkolódott és rongyolódott el az oly igen fontos és sokszor évtizedekre szükséges osztályzatos iskolai anyakönyv. Az új rendtartásnak X-ik, vagyis Iskolakörök és tanfelügyelők cimü szakasza az, melynek elfogadásával a kerületi tanügyi bizottság megbízatásának hatáskörén túl ment. Ennek a sorok közül kiérző célzata az, hogy a régi körlelkészi intézményt megváltoztassa, a körfelügyelőket megrendszabályozza és az iskolák osztályozását eltörülje. Régi rendtartásunk ide vonatkozó IX-ik szakasza olyan körültekintéssel volt szerkesztve, olyan meleg szeretettel és tanügyünk érdekében olyan jóakaratu szigorral volt fogalmazva, hogy bizony-bizony nem a régi mesgyét kellett volna feltörni, hanem csak egyszerűen az annak szellemében való eljárást kellett volna végrehajtatni. Igaz ugyan, hogy ebből nem lehet kiolvasni azt, hogy körfelügyelőnek nemcsak lelkész, hanem tanító, sőt más oktatási intézetben működő egyén is megválasztható, de ki fogja kétségbe vonni azon állításomat, hogy a lelkész sokkal függetlenebből elbírálhatja bárhol és bármikor, hogy nemcsak a tanitó, de az iskolaszék és ennek elnöke is teljesitették-e népisk. rendtarsunk által elibük szabott kötelességeiket ? ! Az új rendtartás mielőtt a körfelügyelők kötelességeit tárgyalná, siet elintézni a fuvar és napidij ügyet és ennek a sietségnek tulajdonítható, hogy bár az évzáró vizsgálatok alkalmával a vizsgálók fuvarját a 69. §-ban felemlíti, mint olyat, a melyet a 70-ik §. szerint az egyházmegye pénztára fedez, mégis lónak látja a 81. §-ba beszúrni, hogy „a meghívottak f uvarjáról és ellátásáról azon egyház gondoskodik, a melynek kebelében az isk. vizsgálat tartatik.'1 Szegény egyházi és egyházmegyei pénztárak, ugyan drága áron lesz fellendítve haldokló felekezeti iskolátok ügye ! No de ne sajnáljátok az áldozatot, mert egészen más lesz a tanítási eredmény, mint eddig volt; meg az sem kicsinylendő haladás ám, hogy majd minden hónapban láthattok egy tanügyi kirohanást, mint egyik szomszédom elég találóan elnevezte ! Kétszer megy évenként a körfelügyelő, a körtanitó és esetleg a világi tanügyi bizottsági taggal; ugyanők mennek évzáró vizsgálatra (73. és 81. §-ok), ezenkívül évenként egyszer a t. ü. bizottsági elnök is elmegy a körfelügyelővel; az esperesi vizitáció sem mondhatja fel törvényben gyökeredző iskolavizsgálati kötelességét, ezeknek fuvar, napidij és ellátását közvetve vagy közvetlenül mind az egyházi pénztárnak kell fizetni. Ugyanennek kell fizetni az évenként tartandó köri értekezletek, tanügyi bizottsági, vármegyei tanítói és vidéki tanitó köri gyűlések költségeit. Ha még felemlítem, hogy az iskolaszéki elnöknek és tagoknak is meg kell hónaponként legalább egyszer az iskolát látogatni, bizony méltán kérdezhetem, hogy mikor fog a tanitó nyugodtan, részletes tanterve szerint tanítani ? Kedves uraim! „a betű megöl, lélek az, mely megelevenít!“ ezt feledték el az új rendtartás szerkesztésekor. A 86. §-sal akarták az iskolák osztályozását eltörülni. Az egyházkerületi gyűlés néhány évvel ezelőtt ép oly elhamarkodva, mint felekezeti tanitó-képezdénkkel tette vagy mint a hogyan ezen új rendtartást az 1899. évi gyűlésen elfogadta, eltörülte az iskolák osztályozását. Már a következő évben be kellett látnia, hogy ezzel az iskolavizsgálatot, tanítói működést illusoriussá tette, sietett is visszaállítani legközelebbi gyűlésén. Ez fáj némely szereplő, hangadó tanitó urnák. — Hogy is ne, mikor igen sokszor megtörténik, hogy az a szerény, visszavonuló,* kizárólag hivatalának élő tanitó különbb iskolai eredményt mutat fel, mint az, a ki talán még irodalmilag is munkálkodik és a gyűléseken vezérszerepet visz ? ! A köri értekezletekről cimü Xl-ik szakasz a régi rendtartás 36. és 37-ik pontjainak magasztos céljából és becsületes irányzatából való fondorkodó kiforgatása. Szeretném tudni és velem együtt sokan, hogy köri értekezleten micsoda olyan ügy adhatja elő magát, mely a 90. §. szerint zárt ülés tartását teszi szükségessé ? Igaz ugyan, hogy éppen a mi vidéki tanitóköri gyűlésünkön megtörtént, hogy egy fiatal tanitó, midőn értekezését elővette, hogy felolvassa, egyik kollegája felállt és kérte a tanítónőket és tanitással foglalkozó kisdedóvónőket, hogy mig a felolvasás tart, vonuljanak ki a teremből, de reményiem kerületi érvényű rendtartásunkban nem fog sanctionáltatni ez az eljárás ! Nem abszurdum-e, hogy az iskolák osztályzását pótolni akaró körfelügyelői részletes jelentés tárgyalásánál megengedi a rendtartás 91. §-a, hogy „Szavazat-
