Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
413 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 414 roonkérjük egymástól, mennyire állottuk meg helyünket öuakaratunk választotta pályánkon, nem is kérdjük, ki mennyi kitüntetést szerzett a nehéz harc folyamán, nem is azt, hogy egyik-másik minő és mennyi kudarcot vallott — de összejöttünk, hogy elmondjuk, mint néhány perccel előbb a Mindenhatónak szentelt hajlékban elmondottuk, az ihletett zsoltáros szavaival : ,.Idáig segítettél Istenünk.“ Úgy érzem, hogy nincs egyszerűbb, nincs mesterkéltebb fohász, mely a mai napon mindnyájunk keblében dúló érzelmeket hivebben kifejezné. Szavakba nem önthető hálaérzet az, szeretett tanulótársaim, mely szivünket eltölti ma, midőn úgy találjuk, hogy a sivár mindennapiság, az örök hajsza, a létért való ádáz tusák közepette 19 férfiú oly szép csokrot tud felmutatni. Egy szerény kis csokrot, melyet rég letűnt ifjúságunk virágos mezejéről hervadhatlanul megőriztünk: az egijüvétartozóság, a barátság, a szeretet illatot és életet árasztó csokrát, melynek szemlélete feledteti velünk néhány pillanatra a sok harc keservét, a gyakran mostoha sors lesújtó csapásait és elénk varázsolja azt az időt, mikor még kemény iskolapadokon arról álmodoztunk, hogy jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor, melyben nemcsak mi egykori iskolatársak, de minden, minden embertársunk igaz, önzetlen szeretettel öleli egymást kebelére. Szeretett tanulótársaim! Ha a lefolyt huszonöt év után az embeiiség céljaiért a dicsőségért, hirnévért, megélhetésért vívott küzdelmeinkből egyebet nem mutalhatnánk fel, mint azt, hogy legkülönbfélébb tevékenységünk kifejtése mellett hiven ápoltuk, ha hallgatagon is, az egymás iránti szeretetet, vonzalmat és ragaszkodást, úgy nemes vonzalmainak csekély bár, de messze kiha’ó részét megoldottuk. Szeretett tanulótársaim ! A midőn ma az említettem kötelességteljesités documentálására egybegyültünk, legyen szabad felszólítanom benneteket arra, hogy férfiúi szavunk lekötése mellett a következő fogadalmat magunkévá tegyük : Szeressük egymást, mint eddig, úgy ezentúl is együtt töltött ifjú éveinkből merített hévvel ; vegyük ki részünket minden egyesnek örömébó'l, bujából férfiúhoz illő nyugalommal. A mi szép, jó és igaz, bennünk ez intézet falai között megérlelődött, plántáljuk át magzatainkba is és környezetünk minden tagjába, hogy a szeretet terebélyes fája, mely alatt mi szabadon tenyésztünk, enyhetadó árnyával minél nagyobb térre minél üdítőbben hasson a jövő nemzedék, szeretett hazánk és minden embertársunk üdvére ! E fogadalmunk megerősítése után pedig emlékezzünk meg legtisztább kegyelettel ifjú éveink vezérlő szellemeiről, örök nyugalomba költözött szeretett tanárairól ! Öntsünk egy-egy könyet korán kidőlt pályatársainkért ! Fejezzük ki hódoló tiszteletünket az egyetlen tanárunk Németh István előtt, kinek az Ég megengedte, hogy ünnepünkön jelen lehessen. Végül pedig üdvözöllek benneteket kedves tanulótársaim, kik egybegyültetek e mai napon, azt az egyformaságból kiemelve mindnyájunknak emlékezetes ünneppé avattátok. A szeretet, a barátság, az összetartás nevében üdvözöllek ismételve benneteket;. Kis Ernő igazgató a főiskola nevében üdvözölte a tanulótársakat melegséggel és szeretettel. Csizmadia Lajos indítványozta, hogy a találkozó emlékére, valami főiskolai jótékony célra adományt gyűjtsenek, melynek eredménye 130 korona lett az ifjúsági segitő egyesület javára. Ezután kivonultak a temetőbe, hol Tarczy, Bocsor, Váli, Szilágyi, Tóth Dániel volt tanáraik sírját koszoruzták meg s a hol Öllös Károly szónokolt a kegyelet, tisztelet, hálás elismerés hangján. A kaszinó kerti helyiségében elköltött ebéd után, melyen dr. Reinitz, Porkoláb, Kasper, Ötvös, Hoffman, Erdélyi Zoltán, Baráth Zoltán, Jákói Géza kiváló felköszöntői fűszerezték az együttlétet: elmúlt ez a kegyeleletes ünnepély ; a régi emlékek hatása alatt újra hálás érzelmeket pecsételve sziveikbe szeretett főiskolánk iránt. Az iskola mely ilyen férfiakat nevel a hazának és a társadalomnak, hivatása magaslatán áll s nemzedékrőlnemzedékre, áldásban emlegetik azt mindenkor, időtlen időkig. Egy jelenvolt. Xßgyes ^nzÍEményEÍb — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Személyi hir. Főtiszt. Antal Gábor püspök ur és Czike Lajos főiskolai gondnok ur a múlt héten Pápán voltak. Személyesen vezették a főgymnasium vizsgálatait s meghallgatták a papnövendékek colloquiumait. — Nyugdíjazás. Héjjas Pál csurgói tanár negyven esztendőt meghaladó szolgálat után nyugalomba megy. A minister 4200 korona évi nyugdijat utalványozott számára. Vele újra kevesebb lesz a régi gárda ; de emlékezete fennmarad s példájával előttünk áll, hogy a tanárnak első és legfőbb tiszte : a kötelesség hű és becsületes teljesítése. Szeretetünk kiséri a jól kiérdemelt nyugalomba ; élvezze minél számosabb éven át! — Szép emlék. A kik ezelőtt 25 esztendővel tettek érettségi vizsgálatot főiskolánk főgymnasiumában, múlt vasárnap találkozót tartottak Pápán. A találkozó emlékére 130 koronás alapítványt tettek a fögymnasiumi ifujsági segítő egyesületnél, melyért fogadják a nevezett egylet hálás köszönetét! — A lelkészek és tanítók nagy hiányáról szólva, azt mondja Kun Bertalan püspök ur az évi jelentésében, hogy „sürgessük bajaink orvoslását azon a helyen, hol azon segíthetnek; kérjük, követeljük az államtól, jogainkra hivatkozva, hogy tanítóink, lelkészeink fizetését emelje oly fokra, hogy abból tisztességesen megélhessenek ; igy ne idegenkedjék a serdülő nemzedék ezen életpályákra való lépéstől.“ Halljuk meg ennek a bölcs pátriárchának szavát és ne szűnjünk meg kérni, ha kell : követelni! — Kérelem. A kadarkuti ev. reform, templom építésére kérünk segélyt ! Tudjuk, hogy a társadalom áldozatkészsége nagy mértékben van igénybe véve. De azt is tudjuk, hogy a valódi szükség esetén, nemesen érző
