Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-16 / 24. szám
Tizenkettedik évfolyam.24. szám. Pápa, 1901. junius 16. DUNÁNTÚLI .A. lap szellemi részét ! illető közlemények a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. —I megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclairiatiók Faragó János főm unkatárs ozimére küldendők. ICgy ünnepi beszéd. A kassai római kath. egyházmegye növendék-papsága és a kassai királyi jogakadémia ifjúsága a napokban ünnepelte a magyar kérésztyénség kilencszázados jubileumát. Ez alkalommal Bubics Zsigmond püspök beszédet intézett az ünneplő ifjúsághoz. Ezt a beszédet az „Alkotmány“ nagy örömmel fogadta és közölte. Megtalálta benne a magának valót. Pedig az a beszéd nem egész néppárti beszéd. Van abban egy pár olyan kijelentés, a mi a túlzóknak éppen nem kedvez, a mi az egyetemes emberi jogokért küzdő keresztyének előtt szinigazság. így : „Nem gondolván meg az emberek, hogy valamint lelkileg egy mennyei Atyának vagyunk gyermekei mindnyájan, úgy nemzeti létünkben egy anyának, a magyar hazának vagyunk mindnyájan szülöttei és igy a szeretet helyett, melynek mindnyájunkat össze kellene foglalnia, a szeretetlenség, sőt az elkeseredett gyűlölet tölti be sokak szivét, mintha nem testvérek, hanem egymás ellen törő halálos ellenségek volnánk.“ — „Intelek és buzdítalak, kedves fiaim, hogy vértezzétek fel magatokat az Isten- és emberszeretetnek, a tudományoknak és ismereteknek minden fegyverével, hogy majdan az életbe kilépve, megküzdjétek azt a nemes harcot, mely reátok vár. Ha igy cselekesztek, akkor lesz ugyan harc és küzdelem azon szent célokért, melyeket szolgálunk, de győzelem is lesz, mert az Isten a helyesen küzdőknek megadja a győzelem koszorúját. Akkor fennmarad, ragyogni fog a kath. magyar egyház is, akkor fényben, dicsőségben, erőben és önállóságban marad fenn a mi édes hazánk is, mert a nyelv- és hitbeli különbség dacára szeretet fogja a honpolgárok lelkeit betölteni, együttesen érzó' lélekkel fogja mindenki szolgálni Istent és a hazát.“ Ez nem a néppártnak való beszéd. Ezt örömmel fogadni csak nekünk van jogunk, a kik az egyetemes emberi jogokért és az Isten- és emberszeretetért küzdünk; nekünk, a kiknek ajkán a vallás nem harci jelszó, hanem a szivek nemesítésének, az isteni igazságok terjesztésének jelszava. De ám a pók a virágról is mérget szív, mézet csak a méh szívhat. Az „Alkotmány“ úgy véli, hogy e beszéd új honfoglalásra, a keresztény Magyarország, már mint a Mária országa feltámasztására fogja ösztönözni az ifjakat; és reményű is, hogy «az új hadsereg nem vonul vissza, hanem győz,» ha el jő a harc ideje. Ennek a püspöknek igaza van abban, hogy mindannyiunknak, akármilyen valláshoz és nemzetiséghez tartozzunk is, az a legfőbb teendőnk, hogy vértezzük fel magunkat Isten- és emberszeretettel, a tudományoknak és ismereteknek minden fegyverével, és küzdjünk — helyesen! így felfegyverkezve és küzdve, megférünk egymás mellett, békességben élhetünk Istenünkkel és a saját lelkiismeretünkkel és nagygyá, erőssé tehetjük hazánkat. De ha politikai és hatalmi kérdéssé tesszük a vallást; ha a vallás révén uralkodni akarunk; ha igaz isteni félelem és nemes erkölcsi érzés nélkül szájaskodunk a vallás cégéré alatt: akkor lesz harc és háború, mely lángba borítja az országot, felperzseli békességét, megemészti erejét; lesz győzelem, de nem lesz rajta isten áldása. Akkor kellene ám aztán igazán újra alapítani a hazát! Ne igyekezzék azért senki, se az «Alkotmány,» se más félremagyarázni Bubics püspök igaz és nemes szavait. Mégis meg kell engednünk, hogy volt valami oka, inkább talán csak kapaszkodója az 24
