Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-09 / 23. szám
381 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 382 1584. pedig Nádasd (Rárbok) pozsonyvármegyei községbe ment 62), s itt végezte be munkás életét 1585-ben. Hogy mily nagy összeköttetése volt Bornemisza Péternek kora főuraival, élénken tanúskodnak arról, kiadott munkái elé irt ajánló sorai és elöljáró beszédei. Gróf Salm Gyula s neje Tkurzó Erzsébet; Bánfi László s neje Somi Borbálla ; Balassa András nógrádi főispán s neje Mérai Anna, Balassa Menyhért, enyingi Török István, Balassa István neje Czoron Anna, Balassa István voltak azok, kiknek munkáit ajánlotta, s a kik azoknak kiadásában segítették. De emlékezik Máriassy Pál szepesvármegyei alispán sógoráról, Kapi Ferenc sárosvármegyei alispán régi barátja s tanító társairól, Eszterkázi Ferencz pozsonyi alispánról, Debreceni György tárnokmesterről, Nádasdy Ferencről stb. mint a kik szintén jelentékeny adományokkal munkáinak kiadását elősegítették, s ezeknek a főuraknak lehet köszönni, hogy ezernégyszáz nyomtatott ivre menő dolgozatait kinyomathatta s a reformációt a sajtó utján is jelentékegyen terjeszthette. Ördögi kísértetekről irt müvében említi 63 64), hogy Semptén Tuba Mihály volt előtte a prédikátor. Érdekes azon elbeszélése is, melyre egy későbbi kéz az oldaljegyzeten a jarkasdiak megtérését alapítja, a hol t. i. 1577-ben az egész falu annyira megrémült, az ördög által kinzott két emberen, hogy midőn hallották volna a prédikátor biztatását, a falu is megkívánta, és ezen okból Bornemiszához mentek és arra kérték: bocsásson hozzájok egy prédikátort ö4). Ez az adat egyszersmind püspöksége mellett is bizonyít, melyről az első 1574. ápr. 24-ről való, s azon levelében maradt fent, melyben Beyte István felavatásáról és képzettségéről értesíti a városi tanácsot Sopronban, s ajánlja azt a magyar hitszónoki állomásra 65). Jóllehet már az 1550- évi toronyi zsinat intézkedett a püspöki hivatalról: mégsem tudjuk sem felső dunamellékén, sem dunántul 1574., illetőleg 1575-nél előbbre felvinni a püspökválasztás idejét, melyből az következik, hogy nálunk, mint a Habsburgház uralma alatt levő országrészben, legkésőbben tudott külön szakadni egyházunk a római katholikustól, s egyszersmind azt is tanítja, hogy mivel itt folyt mindig a legkíméletlenebb üldözés a prot. egyház ellen, azért nem csodálkozhatunk rajta, ha a hazai prot. egyházak közül légkésőbben tudott szervezkedni. Említsük itt még fel azon két adatot, melyek közül egyik Bornemiszának püspöki állására céloz, a másik pedig mint ilyent tünteti fel. „Midőn egy ifjú lelki tanító kétszer vádoltatott volna előttem, de nem a több prédikátorok előtt, hanem csak titkon . . . keményen megfenyegettem, azután írásokat adtam eleibe, kiből magát fenyíték alatt tartaná 66),“ mely eljárása szeretetteljes, szelíd bánásmódjáról is tanúskodik, s mi62) U. o. Elöljáró beszéd és Colophon. 63) Idézett mű 818. levél 6 lap. 64) U. o. 803. levél. 65) Bornemisza Péter eredeti levele, ép pecséttel, egy íven Sopron szab. kir. város levéltáráben. Ladula XII. et m. Fase. I. num. 32. Jó, férfias, könnyön olvasható irás. 66) Ördögi kísértetekről. 731. levél 6. oldal: „Ha nyilván vádolták volna, nyilván is megbüntettem volna. “ kor úgymond67): „én hozzám is jöttek vala egy néhány prédikátorok, kik vádolnak vala előttem mint superintended előtt ... és kérnék vala, hogy szégyennel levonjuk róla a prédikátori tisztet . . . dorgálással és oktatással ezt is jó útra téritette. Felsődunamellékén, Nagy Bánkai Mátyás, Huszár Gál és Bornemisza Péter terjesztették és szilárdították meg a reformációt. Munkájuk eredményét a városi tanácsok, fó'urak nagyon elősegítették; de a reformátorok buzgalmát az esztergomi érsek, a nyitrai és győri kath. püspökök tervszerű és folytonos üldözéseikkel nagyon megbénították, majd mind ennek dacára a XVI. század második felében annyira megerősödött itt is az evangyéliomi egyház, hogy kath. történetírók szerint 68) az esztergomi érsekség területén 1573-ban fenállott 900 egyházból 1596-ig 800 protestánssá lett. Fájdalom! épen ma is fenálló egyházaink reformációjáról maradt reánk legkevesebb adat, s alig tudjuk keletkezésüket a XVI. századig felvinni. Pedig legnagyobb részük már akkor virágzott. Ez a töredékes visszapillantás is azt dokumentálja, hogy sok adatnak kell még előkerülni, mig megírhatjuk egyházunk részletes történetét. Végezetre midőn megköszönném becses figyelmüket, kérve kérem reformált egyházunk miden igaz fiát, barátját Káténak eme szavaival: „őrizzük, tartsuk fenn emlékeinket, gyüjsük össze adatainkat, töredékeinket, nehogy végképen elvesszenek azok, s ez által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő.“ S hogy igy végre valahára, egykor hatalmasan virágzó, sokat küzdött, szenvedett, sok viszontagságon keresztül ment egyházunk, egyházkerületünk története, az oknyomozó történet világításánál megírható legyen. Vajha teljesíthető lenne ez még, vajba mindnyájan vinnénk ama nagy épülethez egy-egy tégladarabot. Úgy legyen. Thúry Etele. Vugyes §özÍEményEl$. — Tailitóválasztás. A sólyi ev. ref. leányegyház in. hó 27-én Göbel János izsali tanítót választotta meg tanítóvá. Gratulálunk ! — Helyettes lelkész. Az ajkai ev. ref. egyházba egy esztendőre Jezerniczky Jenő föisk. senior ment ki h. lelkészül, mely időre a r. lelkész minden járandóságát kapja. — Értekezlet a kerületi felsőbb leányiskola ügyében. Egyházkerületünk püspöke f. hó 5-én bizalmas értekezletre hívta össze az internátus helyiségébe a gazdasági tanács Pápán levő tagjait abból az alkalomból, hogy Berecz Antal, a prot. leányiskolák ministeri biztosa, a felállítandó felsőbb leányiskola helyiségeinek és felszerelésének megtekintésére Pápára érkezett. Jelen volt az értekezleten Czike Lajos főiskolai gondnok is, a ki a főt. püspök úrral együtt egyenesen az értekezletre jött Pápára. Az értekezlet a vallás és közokt. ministernek 1097 1901. sz. leirata s a ministeri biztos kijelentései alapján egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a felsőbb leány-67) U. o. 818. levél. 86) Lányi-Knauz. Idézett mű. 154. 1.
