Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-26 / 21. szám
345 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 346 nz ország, te magasztalod fel magadat, bogy légy minden fejedelmek felett).“ A doxologia a Máté eredeti szövegében nincs meg; erről tanúskodnak a fenmaradt uncialisok, vagy a codices majusculae, a legrégibb kéziratok, mint a vatikáni vagy a B. codex, a drezdai vagy a G codex a VII. századból, az L. vagy a párizsi codex a VIII. századból, a D. Cantabrigiensis. Ezek a codexek a nyugati egyház birtokát képezték s hogy a nyugati egyház hosszú időn keresztül nem ismerte az Úri ima doxologiáját, azt a Lukács-féle szövegen kivül bizonyítják a legrégibb egyházi atyák: Tertullián, Cyprian, Hieronymus, Augustinus, továbbá a legrégibb latin fordítás, a IV. századbeli Itala. Sőt a keleti egyház legnevezeteseb tudósa, az alexandriai iskolának legkitűnőbb theologusa, Origenes, kinek munkássága a III. század elejére esik és a ki éppen külön értekezésben magyarázta is a Miatyánkot, ő sem szól a doxologiáról. Ezzel szemben valóban feltűnő, hogy a Peschitóban, a II. században keletkezett eme syr fordításban már olvasható a Máté közlötte Miatyánk végén a doxologia. ügy látszik tehát, hogy Keleten már a II. század vége felé mind általánosabbá lessz, hogy az istentiszteletben használják az Ur imáját nemcsak, hanem azt imaszerü formális záradékkal, doxologiával is ellátják. A szokás azonban még nem erősödött annyira, hogy a biblia szövegét olyan nagy tudósoknál, a minő Origenes volt, befolyásolni tudta volna. Csakis innen lehet megmagyarázni azt a jelenséget, hogy Origenes még doxologia nélkül magyarázza az Úri imát. Ezt a feltevést erősiti meg a II. század közepe táján keletkezett „Doctrina XII. apostolorum“ cimü irat is, mely szintén felöleli a doxologiát. De ha eredetileg nem tartozott is a doxologia az Ur imájához, mint annak szerves kiegészítése és befejezése, mégsem állíthatjuk azt, hogy az Ur szellemével összeütköznék. Oly jól esik kinyilatkoztatni a bizalmat imánk meghallgattatása felől, oly megnyugtató az a tudat, hogy a kihez emeltük szavunkat, az hatalommal is bir kérésünk megadására! Egészen természetes tehát, ha az Ur imája a liturgiái használatba vétel alkalmával a doxologiával kipótoltatott s bizonyára Jézusunk szellemében járunk el, ha áhitat közben mi is utána mondjuk a doxologiát. (Folyt, köv.) Lie, Rácz Kálmán. Felső dunamellék reformácziója. (Folytatás). A reformációnak nagyszombati pártfogói közül fel■említhetjük, még Nyilas Istvánt, városi egyik tanácsost 1555-ből, a kinek nejével Zsámboki Annával 1548-ban történt mennyegzőjére irta egy névtelen -— talán épen Nagy-Bánkai Mátyás 27), a „Házasok éneki“-t. Ez a Zsámboki 1569-ben városbirája volt. Plogy a nagyszombati tanács az ott székelt érsekséggel és káptalan-27) Szilddy Áron: Idézett mű 303. 1. na! szemben is követte és sikeresen védelmezte a reformációt, csak úgy képzelhető,— Írja Szilády Áron — 28) ha az arra vállalkozott testület tagjai egyértelemben vannak. Ezek pedig, mint még látni fogjuk, mindig módját ejtették annak, hogy protestáns prédikátor legyen a városban. A nagyszombati viszonyokkal csaknem teljesen azonos jelenséggel találkozunk Pozsonyban is, s jóllehet adatunk nagyon kevés van itt is, mely a reformáció elterjedését hivatva volna bizonyítani, — miután az ezen korra vonatkozó okiratok a városi levéltárból eltűntek —, de azért feljegyezhetünk mégis itt nehány eseményt, a mely a pozsonyi tanács protestáns érzelmeire fényt vet. Már 1526. tavaszán, a tanács beleegyezésével egy András nevű egyén a reformáció elveit hirdeti; s ugyanaz 1527-ben leíratja, kifüggeszted s kihirdetted a lutheri tantéleket; ugyanaz 1535- ben reformátor! könyveket rendelt meg Németországból közhasználatra; ugyanaz 1542-ben egy kivetkőzött szerzetest, a ki később házasságra is lépett, pappá fogadott : 29) mely tények híven jellemzik a pozsonyi tanácsnak a protestáns eszmékkel való rokonszenvét. Mivel az országgyűlések ezen időben nagyobbrészint itt tartattak, s ezeken a vallásügyeket tárgyalták, a rendek legnagyobb része pedig maga is prot. volt, igy ezen az utón is terjedt a reformáció világa a koronázó városban, ha 1565-ig magánházaknál tartották is istenitiszteleteiket. Felsődunamellék egy másik jelentékeny városában Révkomáromban, 1562-ben találunk a reformáció nyo maira. Igaz, hogy az ottani róm. kath. gymnasium 1883/4. évi Értesítőjében azt olvassuk, hogy a városi polgárság 1560 év körül már legnagyobbrészben Zwingli és Kálvin követője volt“ : de ezen általános jellegű meghatározást a fent említett évig ki kell terjesztenünk. Nem zárhatjuk ugyan ki annak a lehetőségét, hogy a révkomáromi prot. várparancsnokok által 1530-tól kezdve tartott protestáns tábori papok némi hatást ne gyakoroltak volna a várőrség utján is a reformációnak a polgárság közt való elterjedésére, de élőbbről kelt adatok hiányában határozottan állíthatjuk, hogy Révkomáromváros lakossága között erősebb gyökeret csak akkor verhetett a protestantismus, midőn 1562. év őszén a lánglelkü reformátor Huszár Gál ott megjelent, s működése központjául ezen várost választotta, mert eddigi kutatások szerint a magyarországi reformációnak ezen legbuzgóbb terjesztője volt az első, a ki — hogy Erdősi János reformátorunk szavaival éljek — itt, e tárgyban először szólt magyarul, a kit a város lakosai és az ott állomásozó csajkás vitézek, valamint a prot. eszmékkel megismerkedett Komárom vidékiek is a legszívesebben fogadtak. Az a Huszár Gál, a ki már tizenkét évvel előbb (1554.) a reformáció tántorithatlan bajnokának bizonyította magát Magyar-Ováron 30), az a férfiú, akit Kassán 2S) U. o. 302. 29) Stromp László: Idézett mü 103. 1. 30) A Protestáns Szemle 1896. évf. ismertettem itteni szereplését.
