Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-19 / 20. szám
331 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP* 332 levő lelkészeket, tanítókat maga elé idézte, s ha a dogmatikai vizsgálat alkalmával hitük mellett szilárdul megmaradtak, szigorúan büntette őket, melyből a Nagyszombat és Pozsony vidékén levőknek bőséges rész jutott. Ilyen fogságot szenvedett a már előbb említett Nagy Bánkai Mátyás 1556; 1558-ban Somogyi Péter vágséllyei tanitó, a ki megidéztetésének, fogsága alatt kiállott szenvedéseinek történetét, körülményesen leírta 17), melyből tudjuk, hogy Oláh Miklós maga tartotta az ily elfogottakkal a vizsgálatot, s ha Somogyi első (1556.) fogsága rövid ideig tartott is, a második egy évig elhúzódott, (1557. jul. —1558. jul. 7.) mikor a király kegyelméből szabadon bocsátottak. Legyen itt megemlítve Somogyi elbeszéléséből azon tény, hogy 1557-ben Vágséllyén egy András nevű prot. lelkész és egy Hadán nevű presbyter volt, ki az előadás szerint Erdélyben a „tiszta vallásiban nevekedett s később pappá szenteltetett fel, de itt szolgálaton kívül időzött. András papot a csallóközi Szerdahelyről vitték Vágséllyére, a hol 1557-ben Oláh Miklós parancsára mind a hármójukat elfogták. Ezek azomban mindjárt Pozsonyba történt elhurcoltatásuk után megfélemlettek, és az érsek által követelt esküt letették, s hitüket megtagadták, de mikor látták, hogy azért igy sincsenek valami nagy becsületben az érseki udvarban: Hadán, dunántulra szökött, András pedig, miután kényszeritették, hogy evangyéliomi hitét, előbbeni szolgálati helyén a vágséllyei szószékből nyilvánosan tagadja meg, a szégyenérzet súlya alatt még 1558-ban meghalt 18). Ezen nagymérvű üldözésről Huszár Gál is megemlékezik 1557. okt. 26-án kelt, Bulíinger Henrik zürichi lelkészhez irt levelében : 19) „Az üldözésben — úgymond — Oláh Miklós esztergomi érsek jár elöl, ki három egyházi szolgát börtönbe vetett, kik közül kettő nyilvános szószékből megtagadta, az Ur Jézus kegyes tanítását, és elbocsáttatott, a harmadik pedig az igaz hitvallásban megmaradt, de azt már nem tudni, hogy a börtönből hová jutott.“ Az idézések ezután még nagyobb mérvet öltöttek, s 1558. szept. 16-án, Znióváralján, Nyitra, Zólyom és Bars vármegyéből kétszáznál több lelkész és tanitó jelent meg, a kik kényszerhelyzetükben elfogadták az érsek által szerkesztett cikkelyeket 20). Melanchton egy 1559-ben kelt levelében 300 olyan papról beszél, kiket Oláh Miklós esztergomi érsek az ágostai hitvalláshoz való ragaszkodásuk miatt hivatalukból kiüldözött 21). 17) Stromp László : Somogyi Péter fogsága Pozsony 1891. VII. 123. 1. 18) U. o. 44. 1. 19) Debreceni Ember Pál: História Ecclesiae Reformatae in Hung. Utrecht 1728. p. 116. 20) Lányi-Knaus Idézett mű 106. 1. 21) Brettsneider: Corpus Reformatorum IX: 1018. 1. „Der Bischof zu Gran in Ungarn fordert, aus Bewiltigung Kaisers Ferdinandi alle Bischöfe und Pfarrherren in seinem kreis zusammen, und welche er in Verdacht hatte, dass sie der Augsburgischen Confession anhängig wären, die verhöret er, und welche durch ihren eigen Bekenntniss oder von andern überzeigt Wer-A mind nagyobb arányokat öltött üldözések, elfogatások, és bebörtönözések dacára is az érseki székhelyen levő Nagyszombatban találunk a reformáció terjedésének újabb nyomaira. Igaz, hogy ezek is csak közvetve bizonyítanak álláspontunk mellett, de mégis elegendő okot szolgáltatnak arra nézve, hogy velük, az érsek mindennemű elnyomási törekvéseivel szemben is, vitassuk Nagyszombat város tanácsa és lakosságának a reformáció eszméihez való szilárd ragaszkodását. Ezen egyház történetében 22) — azt olvassuk ugyan, hogy 1545-ben, tehát Luther halálát megelőzött évben, ezen város számos polgára, már az ágostai hitvallást követte, melyet Nagy-Bánkaival és bizonyíthatunk, de hogy nem csökkent az evangyéliomi tant vallók száma, abból is következik, hogy 1558. jul. 24-én, Ferdinánd király, nyilván Oláh érsek kérelmére, rendeletet küldött a tanácshoz és a káptalanhoz, melyben megparancsolta, hogy a város falai között, semmiféle eretneket meg ne tűrjön 23). A tanács, úgy látszik, nem igen engedelmeskedett a királyi rendeletnek, sőt Sántha Pál városkapitány és Panithy János előkelő polgár, 1562-ben protestáns prédikátort vittek Nagyszombatba, kinek eltávolítását, mivel eretnek módon prédikál s szolgáltatja ki a szentségeket, Oláh Miklós, egy ezen évi aug. 18- dikán Bécsből kelt levelében követeli 24). Mindennek dacára az eretnek prédikátor Nagyszombatban maradt, mert 1564. aug. 23-án, ugyanilyen tartalmú rendeletet küldött az érsek a nagyszombati tanácshoz 25). Panithy János nagyszombati előkelő polgárnak a prédikátor bevivésén kívül, buzgó protestáns voltát erősen bizonyítja „Házasoknak könyörgési“ cim alatt 1554. junius elején irt éneke is, melyből hadd álljanak itt eme bevezető sorok : „Istennek szent lelke illette szivemet. Nagy kegyelmessége elő vön engemet, Mikor társul oda énnekem tégedet, És szent szerzésében helyeztete minket. Oh mely csudálatos Isten a te dolgod, Az te tanácsodban nincsen néked társod, Mind e világ gondját csak egyedül bírod, Embert te oda vissz, a hová akarod. Hiszem, hogy sem az menny, sem a föld még nem volt. Mikor az én dolgom nálad tökélvén volt . . . !26) (Folyt, köv.) Thúry Etele. jegyes l^nzlEményBl^. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. den, dieselben jaget er von ihren Kirchenämptern, dass also in die 300 Kirchen ihrer Seelsorger beraubt worden.“ 22) Stelczer János Károly. Geschichtliche Darstellung der sehr merkwürdigen Schicksale und Glaubenskämpfe der ev. Kirchengemeinden, sowohl Augsb. als Helv, Confession in der königl. Freistadt Tirnau in Ungarn. Pest. 1870. 3. 1. 28) 24) 25) Ugyanott 111 1. 2a) Bornemisza: Idézett mű CCXXXVII. levél.
