Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

323

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

324

szem előtt tartván, miszerint a népiskalai vallástanitásban az ismeretközlés ne puszta cél, hanem inkább eszköz legyen a vallásos érzelmek fejlesztéséhez. A tiz parancs egyszerű szövegét a bujdosó Izrael történetéhez, a betegségben és meggyógyuláskor mondandó imádságokat Jób történetéhez, a templomba menetelkor és a templomból kijövet alkalmával mondandó imádságokat Salamon király történetéhez lehet csatolni. Az egyházi énektanítás anyagához tartozó énekszakaszokat is egy-egy történettel kapcsolatban kell tanítani. Tehát minden történet után valláserkölcsi tanulság levonása következik s ehez kell fűzni egy-egy énekverset vagy imaszöveget.

Az iskolai év végén: a bibliának általánoss az ó szövetségi könyveknek részletes-, de a gyermekek felfogó erejéhez mért ismertetése.

IV. osztály. (Vagy a III. és IV. osztály együtt a „másik“ évben.) Szemelvények az uj szövetségből, a szt. történeteket folyton kapcsolatba hozván valláserkölcsi tanulságok levonásával, az egyházi énektanítás anyagával s befejezőleg az apostoli hitformával. Jézus tanításaira, példázataira kiváló figyelmet kell fordítani.

Az iskolai év végén : Palaestina rövid leírása és az újszövetségi szt. könyvek ismertetése.

V. és VI. osztály. Mivel a népiskola növendékeinek nagy része a VI. osztályba a hat évi iskolakötelezettség ideje alatt nem jut fel, — mivel a hatodik korosztálybeli növendékeket a népiskola V. vagy VI. osztálya számára előirt tananyagon felül a hiterösitéséhez való előkészítő tanítás is külön tanúinívalókkal terheli, — s mivel a népiskoláinkban taníttatni szokott hit- és erkölcstani anyag a hiterősitésnél feldolgozott anyagtól lényegében véve alig különbözik, — az pedig nemcsak szügségtelen dolog, hanem következményeiben határozottan káros is, hogy növendékeink a népiskolai tanfolyam bevégzése alkalmával egy és ugyanazon időben tulajdonképen ugyanazon tárgygyal kétszeresen (túlterhelően) legyenek elfoglalva:

célszerűbb volna az okvetlenül szükségesnek ítélt s bölcsen megválasztandó hit- és erkölcstani anyagnak *) tanítását a hiterősitéssel egybeolvasztani és a tanítási anyag feldolgozásában a népiskola V. és VI. osztályait minden évben együttesen foglalkoztatni. így növendékeink mind egyenlően befejezett vallási képzéssel hagynák el népiskoláinkat, megszűnnék felső osztálybeli növendékeinknek vallástanitási anyaggal való túlterheltetése (mely túlterhelés nem a hitbuzgóságnak, hanem az egyházi életet sorvasztó közönyösségnek képezi

x) Nem a rendszeres „hit- és erkölcstudomány“ dióhéjba szoritott kivonatának, hanem a szerencsésen megválasztott s kidomborított lényegnek! . . . (V. ö. az ev. ref. gymn. tantervj avaslat vallástani részének indokolását.)

melegágyát); s ha a VI. osztálybeli növendékek ismétlőleg (gyiirüzetes bővítéssel) ugyanazt tanulnák is, amit az V. osztályban tanultak, ez — mélyitve vésődvén leikökbe a keresztyén vallásnak főigazságai — hatásában áldásosabb lenne a hit- és erkölcstudomány széles mezején a növendék haladóképességére való tekintet nélkül indított s következésképen sokszor valósággal gyötrelmes és mégis félbenmaradó „erőltetett menetelésnél.“

Tehát az V. és VI. osztály együttes tanitási anyagát képeznék vallásunk alapigazságai, kapcsolatba hozván azokat egy-egy énekverssel vagy szentirásbeli részlettel. A .növendék kezében az énekeskönyv mellett az „Uj Szövetség“ (vagy talán inkább : egy, alkalmas bibliai szemelyényeket tartalmazó „Kis Biblia“) is ott lelegyen ; egyházunk leendő tagjai nemcsak az énekeskönyvvel, de a „könyvek könyvével“ is minél gyakrabban foglalkozzanak, — az ezek iránt való szeretet hassa át szivöket, ezzel lépjenek ki az iskola falai közül az életbe !

Kívánatos volna, hogy új éneskÖnyvünkben nem sok, de mind csak igazán szép énekdallam legyen. Az énekeskönyv változtatása a múlt század elején is nehézségekkel járt s nehézségek a jövendőbeli újításnál is bizonyára (s talán még inkább, mint a múltban) fognak előfordulni. Az új énekeskönyv használatba vételének előkészítése legnagyobb részben népiskoláink feladata leend s ezen feladatnak megoldását az új énekek szoros megválogatásán kivül az énekanyag tantervbe illesztésének szerencsés eszközlése is nagy mértékben megkönnyítheti. Az egyházi énekek a népiskolai vallástani tás anyagának oly kiválóan fontos részét képezik, hogy az énekügy elintézése előtt a népiskolai vallástanitás dolgának hosszabb időre szóló teljes elrendezésére nem számíthatunk.

Az „egyháztörténelem“ tanítását pedig majdan legcélszerűbb lenne felekezeti népiskoláinkban az általános (tulajdonképen : hazai) történelem tanításával egyesíteni. Az egyháztörténelmi anyag megválasztásában a magyar reform, egyház történetére kellene fordítani a legnagyobb figyelmet s ezt a magyar nemzet történelmétől teljesen elválasztani nem is lehet, de nem is szükséges. A magyar protestáns egyház történelmét az utóbbi századok nemzeti küzdelmeinek, s viszont nemzetünk ezen korbeli történelmét a protestáns magyarok nemzetfentartó munkásságának méltatása nélkül híven előadni képtelenség, — tehát miért kerülgetnők az alkalmat, mely itt a magyar protestáns- és a magyar nemzeti önérzetnek úgy szólván folytonosan együttes, egymást kölcsönösen erősbbitő fejlesztésére oly önként kínálkozik ? ! Népiskolánk drága munkaidejének az ezen rokontárgyak különválasztása mellettt bizonyos mértékben kikerülhetlen vesztegetését semmi érdek sem kívánja, — e két tárgynak egyesítése pedig még azon oknál fogva is kívánatos, mivel a tanitásterv készítésében mindenkor arra kell törekedni, hogy a tanuló a tanitási időnek minél nagyobb része alatt részesüljön u. n. közvetlen tanításban, ezt a célt pedig az osztályok együttes (két évenként váltakozó) foglalkozta-