Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
Tizenkettedik évfolyam.19. szám. Pápa, 1901. május 12. A. lap szellemi részét illető közlemények a sze rk©8ztoséghez Kis József felelős szerkesztő czlmére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A diMtóli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. $-----—^------------------$ Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiők Faragó János tőin unkatárs czimére küldendők. # ----------------------------* A népiskolai vallástanítás tervéről. Sokszor elmondott igazság, hogy az iskolának rendeltetése nem az, miszerint csak tanítson, hanem hogy egyszersmind neveljen is; s kétségen felül áll, miszerint az iskola helyes irányú nevelő hatásának kifejtéséhez a vallástanitás adhatja a legalkalmasabb anyagot. Népiskoláinkra nem lehetne nagyobb dicséretet mondani annál, mintha azt mondhatnék, hogy azok jó népnevelő-intézetek; protestáns népiskoláinknak a vallásos szellemű nevelés fölszentelt csarnokainak kellene lenniök. Hogy népiskoláink e nagy és szép feladatnak megfeleljenek, azt némelyek még mindig azzal akarják biztosítani, miszerint a népiskolai vallástanitás anyagát minél bővebb mérték szerint szabják ki, — azt vélvén, hogy igy a vallásos szellem a népiskolából minden idegen, káros irányzatot ki fog szorítani. így cselekesznek, mivel azt gondolják, miszerint a népiskolai növendék szive-lelke nem más, mint egy üres edény, melybe hogy a rossz be ne férkőzhessék, arra nézve a legegyszerűbb biztosíték, ha az jó maggal minél sürgősebben szinültig lesz töltve. A tapasztalás pedig azt mutatja, hogy a gyermek lelke (mint az Üdvözítő örökszép példázatában az ige hallgatóié) inkább a termőföldhöz hasonlítható, melybe ha a magot halommal döntjük, az termést adni nem fog, hanem maga is kárbavész, körülötte pedig gaz burjánzik fel és elborítja azt. Ezt a szomorú eredményt semmi bölcselkedés által meg nem változtatható, örök törvények hozzák létre, s ha jobb eredményt kívánunk: meg kell választanunk a magot, meg a vetés idejét s vigyáznunk kell, hogy az túlságos sűrűén ne essék! Csak igy remélhetjük, hogy további munkálkodásunk sem lesz kárbaveszett fáradság és vetésünk biztos termést hozand: harmincszor, hatvanszor vagy százszor annyit. Igen is ! ha a mi Urunk örökségében gyenge aratás jelei mutatkoznak, ne csak az idők járásában s ne csak a munkásokban keressük annak okát, — hanem javítgassuk gazdálkodásunk szabályait is ! Ezek a szavak nem először hangzanak itt s talán már fölösleges is velők előhozakodni, annyira általánosan elismert dolog, miszerint az általános túlterhelés jelen korszakában népiskolai vallástanilásunk anyagának kimérésénél sincs figyelembe véve amaz egyszerű példabeszédben rejlő igazság: «A ki sokat markol, keveset fog meg jól!» Nem lehet tagadni, miszerint népiskolai vallástanitásunk anyagában találhatók oly részletek, melyekről ha (keserves fáradság árán) beszélni tud is a gyermek, de azok a népiskolai növendékek legnagyobb részénél valósággal feldolgozhatatlan, holt terhet képeznek s melyeknek erőltetése a valódi célhoz jutást s a népiskolai vallástanitás törzsének (a bibliai résznek) erőteljesebb kifejlesztését akadályozza. De kifogásolható a fölvett anyagnak elrendezése is. Népiskoláink egyes osztályaiban egymás mellett, egy időben különféle vallási tárgyakkal foglalkozunk, melyek egymással szerves összefüggésbe hozva nincsenek. A helyett, hogy a vallástanitás tárgyai a természetes fej-19
