Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
295 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 296 A bizottság erre a kérelemre azt javasolja, hogy miután lelkészekre nézve a megválasztás lényeges dolog, a miniszter törvényesen járt el, a midőn az ilyen meg nem választott lelkészeknek nem adott kongruát. Dr. Bartók György kéri a konventet, teljesítse az erdélyi kerület kérelmét. A magyarságnak lenne első sorban nagy kára abban, ha ezek az évtizedekig betöltetlen állások továbbra is lelkész nélkül maradnak. Nem tudja, hogy fog a miniszter válaszolni, de azt tudja, hogy a konventnek kötelessége ezt a kérelmet felterjeszteni. Antal Gábor veszedelmesnek tartja annak az elvnek hangoztatását, hogy csak az tekinthető lelkésznek, kit valamely gyülekezetbe megválasztanak. A törvény a helyettes lelkészeket nem említi azok között, kik nem kaphatnak kongruát. A konvent az erdélyi kerület kérelmét felterjeszti a miniszterhez. Tisza Kálmán elnök jelenti, hogy a konvent által kiküldött kongrua-bizottság a következőleg alakult meg : Szilágyi Dezső, Antal Gábor, báré Bánffy Dezső, Dókus Ernő, gróf Degenfeld József. Minden egyházkerület egy taggal képviselteti magát a bizottságban. Váró lerenc beterjeszti a gimnáziumi tantervjavaslatot. A konvent a terjedelmes és kinyomatott munkálatot felolvasottnak tekinti és miután a tanügyi bizottság egyes módosításait helybenhagyta, elhatározta : A tanterv-javaslatot azzal az óhajtással küldi le a kerületekhez, hogy ahoz lehetőleg alkalmazkodva, törekedjenek az egységes tanterv megvalósítására. Pokoly József mint a közigazgatási bizottság előadója beterjeszti a dunántúli és tiszáninneni kerületek felterjesztéseit, melyben azt kérdik, hogy a megújított gerezsdi egyezség mikor lép életbe. A konvent az életbeléptetés határidejéül a folyó év június 1-ső napját tűzte ki és egyszersmind hasonló intézkedés végett átír az evangélikus egyházhoz is. A tiszántúli kerület fölterjesztést intéz az iránt, hogy a vallás szabad gyakorlatának és a lelkiösmereti szabadságnak sérelme nélkül keressen módot a konvent a baptista áramlat korlátozására. A közigazgatási bizottság a vallásszabadság megsértése nélkül semmi módot nem ismer olyant, melylyel a baptista vallás tertesztését közigazgatási utón megakadályozni lehetne. Ellenben a ref. lelkészek dolga, hogy a vallásnyujtotta öszközökkel a hitélet terén óvják meg híveiket az uj vallás propagandájától. A dunántúli kerület zsinattartását kéri. A közigazgatási bizottság javaslata alapján Tisza Kálmán indítványozza, hogy zsinati bizottságot alakítsanak, mely a zsinat elé terjesztendő tárgyakat megvitassa, azután küldje le a kerületekhez és a kerületektől viszszaérkező javaslatokat újra megvitatva az 1902-iki konvent elé inditványnyal terjessze be. Báró Bánffy Dezső pártoló hozzászólása után a konvent elfogadja Tisza Kálmán indítványát. A bizottságban elnökök.- Kun Bertalan és Tisza Kálmán, helyettes elnök báró Bánffy. A konvent és az „erdélyi püspök11 dm. Molnár Béla, a közigazgatási bizottság előadója beterjeszti az erdélyi püspöki óim ügyében hozott bizottsági határozatot. A bizottság azt javasolja a konventnek, hogy a második ministeri leirat után, bár azt kielégítőnek nem találja, álljon el ezúttal a további lépésektől és térjen napirendre az ügy fölött. Pokoly JózseJ mint az erdélyi kerület képviselője, mely első sorban van érdekelve az ügynél, egyáltalában nincs megnyugodva. A cim ugyan nem involvál közjogi állást, de mint cim maga szintén sérelmes. A kerület hangulata oly kedvezőtlen, hogy a bizottság javaslatát el nem fogadhatja. Tisza Kálmán szerint nem volna észszerű dolog a dolgot tovább bolygatni. A maga részéről ezután úgy fogja címezni Bartók erdélyi ref. püspököt, hogy erdélyi püspök. Báró Bánffy Dezső nem tartaná helyesnek, hogy itt e kérdésről vitázzanak. Nem volt helyes, hogy nézeteltérés merült föl. Nem akart felszólalni épen ezért, de most már úgy is mindegy. A közjogi bizottság javaslatához nem járulhat hozzá. Feltétlenül sérelmesnek látja az első leiratot, de még inkább a másodikat. Különösen, mikor ki lett mutatva, hogy a visszaállitás óta a róm. kath. püspök nem használhatja törvényesen az erdélyi püspöki cimet. De igen messzemenő volna ezt tárgyalni. Csak annyit konstatál, hogy a sérelem fenforog. Különösen bántó a dolog most, mikor a közéletben minden a protestánság ellen irányul. Aláírja azt is, hogy a miniszter mindig jóindulatot tanúsított a protestánsok iránt. De ebből még nem következik, hogy ha egy másik kérdésben csupa jóindulatból megsérti az egyházat, szó nélkül hagyják. Újabb felterjesztést kell intézni a miniszterhez. Bernáth Elemér is abban a nézetben van, hogy a második leirat még sérelmesebb az elsőnél. Ennél még föl lehetett tenni, hogy a miniszter tévedett, de mikor a miniszternek a felterjesztés megmagyarázza, hogy az erdélyi püspöki cim használata nem jogos és nem törvényes és ennek daeára megmarad állásponja mellett, ez már sérelmesebb. Nem fogadja el a bizottság javaslatát. Tisza Kálmán elnök konstatálja, hogy kétféle vélemény merült föl. Az egyik szerint a miniszterhez kell felírni, a másik szerint a törvényhozáshoz. Most egyiket sem tartja helyénvalónak. Ha azonban szükséges lesz, törvényhozásilag is provokálnak intézkedést. Gróf Tisza István kijelenti, hogy ha egyhangú határozatra van remény, akkor eláll a szólás jogától. Báró Bánffy Dezső figyelmezteti Tisza Istvánt, hogy egyhangú határozatról nem lehet szó, mert ő megmarad álláspontja mellett. Gróf Tisza István erre belemegy a kérdés tárgyalásába. Mindenekelőtt felállítja azt a kérdést, hogy kielégitette-e a miniszter az egyház kérését. Helyes lett volna, hogy ha miniszter soha sem bocsátja ki rendeletét. De meg nem történtté tenni ezt a rendeletet nem lehet. A konvent előtt most már két ut van : vagy
