Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-28 / 17. szám
273 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP-274 gett újból kiküldi az előbbeni bizottságot, melynek elnöke a szavazatok összeszámitása után jelenti, hogy a rendes bíróság tagjaiul a következőket választották meg: Antal Gábor, Fejes István, Szabó János, gróf Degenfeld József, báró Bánífy Dezső, Szilágyi Dezső, Mezey Albert rendes tagok ; Szász Károly, Sándor János, Molnár Béla, Bernáth Elemér, Horthy István póttagok. Hálás elismeréssel vette tudomásul a konvent a vallás és közoktatásügyi miniszter leiratát a közalapot illető 300.000 korona kiutalásáról. A közalap. Kenessey Béla, mint a közalapi bizottság előadója beterjeszti a magyar országos ref. egyházi közalap végrehajtó bizottságának az 1900-iki, tizennyolcadik pénztári évről szóló jelentését. E szerint a bizottság a közalapkezelők 1899-iki számadásait megvizsgálta és úgy találta, hogy 1899 december 31-én a hátralékokból befizetetlen maradt 16.365 kor. 16 fillér, tehát a 32.701 korona 71 fillért kitevő összes hátralékoknak csaknem 50 % -a. Az 1900. évre megajánlottak az egyházak 153.855 korona 51 fillért. Ebből az összegből december 31-én hátralékban maradt 17.520 korona 80 fillér, mely öszszeg, hozzáadatván a fentebb jelzett hátralékot, 33.885 korona 96 fillérre emelkedik. Az összes kerületek között a tiszáninneni kerület az, a mely a közalapi járulékok befizetésében a legpontosabb. A kirovás és befizetések viszonya az egyes kerületekben a következő: az erdélyi kerület 85, a tiszántúli 85, a tiszáninneni 99, a dunamelléki 89, a dunántúli 90 százalékát fizette be a kivetett összegnek. A közalap vagyona 1900. dec. 31-én a Jordánalapitványon kiviil 2,166.000 korona éspedig: magyar foldhitelintézeti 4%-os» pénzértékü záloglevelekben 478.600 kor. és 1,687.400 korona 4%-os korona értékű záloglevelekben. A Jordán-alapitvány vagyona 297.910 kor. 16 fillér. Az 1900-ik évi általános pénzügyi eredményre való tekintettel a bizottság a folyó évre a következő költségvetési tervezetet mutatja be: I. Tőkésítés 64,890-09 kor. II. Missiói célokra 40,541-28 „ III. Özvegy árvái gyámintézet részére 25,956-01 „ IV. Segélyezésekre 17,934*52 „ V. Tőke segélyekre 87,270-82 „ VI. Egyházi adóterhek csökkentésére 14,000-— „ VII. Kiegyenlítésekre 19,908-61 „ Összesen 270,501.43 kor. Jelenti továbbá bizottság, hogy tekintettel a múlt évi konvent ama határozatára, hogy a kerületek terjesszenek be javaslatot, mi módon lehetne a közalapi bevételek megdöbbentő csökkenését megakadályozni: három egyházkerület intézett felterjesztést, illetőleg javaslatot a konventhez. A dunántúli kerület teljesen magáévá tette a Czike Lajos tatai egyházmegyei esperes javaslatát és azt oly kéréssel terjeszti a konvent elibe, hogy ez az egész javaslat a zsinat tárgyai közé fölvétessék. Egyházkerületi jkvünkben egész terjedelmében olvasható lesz. A tiszáninneni egyházkerület egy bizottsági javas^ latot fogadott el s terjesztett fel mint saját véleményét. E szerint a kerület az érvényben levő közalapi törvényt most is elég jónak és megfelelőnek tartja s egy újabb törvényhozási intézkedéstől áem vár nagyobb eredményt, ha továbbra is megmarad a főok, mely a jövedelem jelenlegi folytonos csökkenését eredményezi, tudniillik a törvény végrehajtása feletti enyhe felügyelet. Jónak véli tehát mindenek előtt a közalapi járulékok megállapítására nézve a törvény amaz intézkedését, hogy a kirovás az egyháztagokra jövedelmök és állami egyenes adójuk arányában történjék s ezen változtatni jövőre sem kíván. De kívánja a legnagyobb fokú lelkiismeretességet és minden személyes tekintetek félretételét a presbitérium részéről. Kívánja az egyházmegyék, illetőleg a bevallásokat felülvizsgáló bizottságok részéről az eddiginél sokkal szigorúbb ellenőrzést és ilyen módon a teljesen érdektelenek menjenek segítségére az egyháztanácsnak. E két intézkedés, tudniillik a lelkiismeretes osztályba sorozás és szigorú ellenőrzés, a kerület véleménye szerint, ha a jövedelmet nem fokozza is, de legalább a további apadásnak elejét veszi. De hogy a buzgóságnak is táplálék nyujtassék és a közalaptól való elhidegülés okai csökkentessenek, ajánlja a kerület: lehetőleg meg kell szüntetni vagy teljesen vagy legalább a legelkerülhetetlenebb esetekre kell szorítani az egyházi célokra való házankinti kéregetést. Meg kell változtatni a jelenlegi segélyezési eljárást s a minimumra aprózott összegecskék helyett el kezdeni az igazi egyházépités munkáját oly módon, hogy legégetőbb szükségben levő egyházak közül minden évben csak néhánynak adassék nagyobb összegű s azt az egyházat egészen talpra állító segély. Az erőtelen tagoknak ily módon való megerősítése, midőn jótékonyan éreztetné az anyaszentegyház egész testére való egészséges visszahatást, egyúttal hatalmasan oszlatná a közalap iránti közönyösséget, hidegséget. Kívánatos volna továbbá, hogy a „Magy. Prot. Irodalmi Társaság“ a Koszorú füzetek mintájára egy népies kiadásban ismertetné a közalap célját. Végül a legnyomatékosabban ajánlja az összehívandó zsinat figyelmébe, hogy a közalapi befizetésekből egy bizonyos rész hagyassék meg az egyházmegyék birtokában. Az erdélyi kerület ide vonatkozó határozatában ama nézetnek ad kifejezést, hogy a közalapi kiírás, kezelés és a járulékok behajtása körül teendő bármely törvényhozási intézkedéstől, mely a zsinatnak volna ajánlandó, nem vár különösebb eredményt. A közalapra vonatkozó zsinati törvények maguk, jelen alakjukba is, talán az egész törvénykönyvben a legszerencsésebben megalkotott törvények közé tartoznak és igy azokon egy közelebbi zsinatnak sem kellenne semmit változtatni. Legfeljebb annyit kellene kimondani, hogy a kerületek a közalap megváltását csak abban az esetben engedélyezhetik, ha az átalány-összeg megfelel az illető egyház által tiz éven át befizetett közalapi adónak.
