Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-14 / 15. szám
241 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 242 gyülekezeti érdek csak ürügy, csak előrántott köpönyeg, melybe a rokoni connexusok, a családi politika s ezzel kapcsolatban a törvény kijátszása burkolódzik és hogy Patay K nr mistifikáló tudósítása a maga értékére leszállitassék, szükségesnek tartom, ki az ügy minden fázisát jól ismerem — a mennyiben az ügy még úgy sincs befejezve, mivel, mint tudom a kerületi határozat illetékességi kifogás alá esvén, lényeges formahiba miatt meg van felebbezve — az érem másik oldalát is felmutatni, a megtévesztésre alkalmas argumentumokat rectifikálni az ügy ismertetése kapcsán. A mint az állomás megüresedett az esperes kötelességéhez képest felhívta a lelkész urat, hogy a dijlevelet azonnal állítsák ki és nyilatkozzanak arra nézve, vájjon meghívás vagy pályázat utján akarják-e az állomást betölteni ? Patay ur a meghívás mellett nyilatkozott. Meg is hívták erre a tatai egyhézmegyébő Székely Gézát, Patay ur rokonát, kiről pedig jól tudták, hogy már Étére van megválasztva; a választást el is fogadta; kit e szerint a törvény értelmében megkivni sem lett volna szabad. Ekkor Patay ur az egyenes, puritán jellemű s a törvényhez ragaszkodó tatai esperes úrhoz levelet intézett, kérve Őt, hogy engedje Székélyt Szecsére jönni, ha ellenkezik is ez a törvénynyél, e kis törvénysértésen tegye túl magát, hiszen egy egyház érdeke forog kockán. De a tatai esperes ur nem teljesítette ezen kívánságot és ragaszkodott a törvényhez. Tervük így hajótörést szenvedvén, többé nem is gondoltak a meghívásra, hanem pályázatot hirdettek. Pályáztak 7-en, az esperes határozott állítása szerint mindnyian megfelelő minősítéssel; a mi hihető is, mert ez ellen mind addig nem is emeltek kifogást, a mig ezen ügyre is, mint kapaszkodóra s látszólagos érvre nem volt szükségük és ezzel is már csak akkor állottak elő, midőn a pályázók közül többen nem győzvén az ügy kimenetelét kivárni, okmányaikat visszavették, minélfogva az okmányokból nem volt konstatálható ezen állítás valódisága. A pályázók közül négyet próbaorgonálásra és éneklésre is meghívtak, a mihez sok szó férne. 8 meg is jelent. Mindenki azt hitte volna, hogy a dolog most már szépen, simán meg lesz oldva, mert hiszen ezen 3 egyén közül egynek Patay ur határozott ígéretet tett és agitált is eleinte mellette. — Azonban nem úgy történt a dolog, hirtelen megfordult a szél. Ugyanis, Patay ur azt szerette volna, ha a nagyszeesei Székely ment volna át Kisszecsére. Igen ám, csakhogy a régi fizetésre nem megy, emeljük hát fel a fizetést 800 frtra, arra elmegy. Ezután kezdték rebesgetni, hogy a pályázók közül egyik sem alkalmas a jelzett állomásra, nem felel meg a követelményeknek, közülük nem választanak, hanem új dijlapra új pályázatot hirdetnek. Hoztak hát egy presbyteri határozatot, a melyben kimondották, hogy felemelik a fizetést 84 írttal, de csak az esetben, ha tetszésük szerinti egyént választhatnak meg. Ily körülmények között akartak új pályázatot hirdetni, a mibe természetesen az esperes nem mehetet bele, hanem ragaszkodván a törvényhez, felszólította őket, hogy válasszanak a pályázók közül. Miután pedig kétszeri felszólításra nem választottak, hanem renitenskedtek azon hitben, hogy majd sikerül a törvény megkerülésével is céljuk, nem maradt más hátra mint a törvénynek érvényt szerezni s a választási szabályrendelet 30. §-át az egyházmegyének alkalmazni, a mint alkalmazta, minthogy kötelessége is volt. Természetes, hogy ez nem vágott az ő számításukba és felzudultak az egyházmegye egyhangú és törvényes határozata ellen. Hangoztatni kezdte Patay ur a gyülekezet érdekét, áldozatkészségét, rendezett állapotát, melyet méltányolni kell! Szép és hangzatos szavak ezek. Gyülekezeti érdek. Llát melyikünk előtt nem szent ez, hiszen minden körülmények között salus ecclesiae suprema lex esto ! De mikor ez csak úgy van előrántva az önző célok takargatására, mert hiszen talán csak volt a pályázók között is olyan egyén, a kinek a megválasztása nem veszélyeztette volna a gyülekezet érdekét. De hát nekik szükségük volt ennek erőszakos előtérbe tolására. Hát az a sokat hánytorgatott áldozatkészsége a gyülekezetnek ugyan mily lábon áll ? Úgy, hogy az egyház minden kiadását a politikai község teljesiti, ez létesít alapítványokat, eszközli az építkezéseket úgy, hogy pl. az .építkezéseknél nem hogy áldozatot hoznának az egyház hívei, hanem még hasznuk is van belőle, mert a fuvarozással pénzt keresnek. A dijlap emelésére szolgáló 84 frtot is a községi képviselőtestület adja, de az is mind addig illuzorius, mig a törvényhatóság jóvá nem hagyja. Addig javított, dijlapról nem is lehet szó, a minthogy nem is láttuk az egyházmegyei gyűlés asztalán a dijlapot. Erre vonatkozólag ugyan azt állítja Patay ur, hogy a dejlevél kellő időben be lett terjesztve az esperesi hivatalhoz és az még sem lett az okmányokhoz csatolva. Ebben én határozott gyanúsítást látok, a mit az esperesnek nem szabad magán száradni hagyni s hiszem is hogy nem hagyja, mert itt ügyiratnak formális elsikkasztásáról van szó, amely súlyos vád alól tisztáznia kell magát. Én ugyan saját szájából hallottam, hogy hozzá uj dijlapot nem adtak be és annak az iratjegyzékben sincs nyoma és feltételezem egy esperesről, ki előtt a törvény, jog és igazságnak s nem mellékes tekintetnek kell irányadónak lenni, hogy a dolog úgy is van, mint állítja, de ez a vád a nyilvánosság előtt lett reá vetve, a nyilvánosság előtt kell magát tisztázni s ha denunciális történt, repressaliákkal élnie. A mi Patay urnák azt az állítását illeti, hogy a dijlapra vonatkozó presbyteri határozat sem volt az iratokhoz csatolva, az nem felel meg a valóságnak, mert az igen is ott volt. Mocsy tanácsbiró ur fel is olvasta s éppen ebből látszott legjobban, hogy nem a közérdek vezérli Patay urékat, hanem rejtett célok, privát érdekek. Ép igy nem való és csak megtévesztésre irányulhat az az állítás is, hogy 53 közül 36 szavazattal történt a berendelés. A valóság az, hogy beadatott öszszesen 38 szavazat s abból 36 a berendelt egyénre esett, tehát a választás csaknem egyhangú volt.
