Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
227 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 228 Velünk lesz Ó bizonyára, vezérelni és segíteni fog. Erősen hiszem, hogy e felszólalás is, mely egy, az Urnák kegyelme által új életre ébredt szívnek mélyéből fakadt, nem fog eredménytelenül elhangozni. Lesznek, a kik hozzánk csatlakoznak, a kik fölkarolják az eszmét és egyengetni fogják a megindítandó lapnak útját, igyekezve annak már előre is megnyerni a sziveket, hogy e kis lap, a maga határozott evangéliumi hangjával, hatalmas eszközzé válhassék az Urnák kezében, hogy megnyerje majdan a sziveket — a Krisztusnak. Vargha Gyuláké. Az egyházlátogatás. Ivegyeletes régi intézménye nemcsak felekezetűnknek, de az egész keresztyénségnek. Egy idős, csaknem egyszerre született vele, visszaszállnak történelmi emlékei egész az apostoli korig, már a Cselekedetekről Írott könyv, Pál és Péter apostolok levelei is emlékeznek, beszélnek róla. Maga Pál apostol is sorra járta nem egyszer az általa alapított gyülekezeteket. Barnabással megy Antiochiába, hol csaknem egy évig rendezi, igazgatja, szervezi a gyülekezetét, majd ismét a jeruzsálemi apostoli tanácskozás után velük küldik ugyancsak oda Silást, Judást mint apostoli kiküldötteket. Majd Timotheust, később Titust küldi Korinthusba, s lelke örömét fejezi ki, hogy azok jót jelentenek a gyülekezet hitbeli állapota felől. Üzenettel, utasításokkal küldi ki Timutheust és Eprafroditust a Filippibeliekhez; Thikhikust a Kolossebeliekhez, hogy azok hitét megerősítsék, a szenvedők nyomorúságát enyhítsék ! Péter apostol is Silvánust küldi a gyülekezetekhez, utasitással látván el, hogy mint forgólódjanak az Urnák szolgái szeretettel a rájok bízott nyáj legeltetésének nagy és nemes munkájában. Leveleik s ezen látogatások mily kiapadhatatlan erőforrásai voltak s lehettek ébredő hitünknek , a pogányvilág, a régi összeköttetés ellenhatásai között, mily lelkesítői lehettek az ingadozók, a csüggedezők kishitűségének ! Ugyanez voll ránk protestánsokra nézve a reformatió hajnalán az üldözések, a sanyargatások küzdelemteljes nehéz és sötét idejében. Összetartásnak, erőnek, a hithez, valláshoz egész a vértanúi halálig ragaszkodó lelkesedésnek elfogyhatatlan forrása, megbecsülhetlen eszköze volt őseinknél is az egyházlátogatás, melyet végeztek az ősök hittel, lélekkel, mindenek felett kálvini hajthatatlan szigorral, kiterjeszkedve nem csak a gyülekezetek hitéletének általános jelenségeire, hanem az egyesek hibáira, bűneire, panaszaira, sőt erős vizsgálat alá vetették s az akkori idők nehéz viszonyai között igen helyesen magoknak az egyházi szolgáknak nyilvános és magán életét, családi és társadalmi viszonyait. Bűnösöket dorgáltak, javítottak, egyenetlenkedő viszályokat csendesítettek, lelkesítették a csüggedezőket, erősítették a gyengéket, a bátrakat rettenthetlelenekké, hősökké, vértanukká avatták. Kiváló gondot fordítottak az iskolák ellenőrzésére, s hogy oly sokáig, még ellenfeleink beismerése szerint is messze felülhaladtuk hazánk többi más vallásu lakosait, az legnagyobb részben az egyházlátogatás, öntudatos egy célra vezérlő, buzdító szavainak volt köszönhető ! Ily jótékony, üdvös eredményű volt ez felekezetűnknél mindenkor, minden időben. Várták, készülgettek a visitatióhoz gyülekezeteink, napokon, heteken át takarítottak, tisztogattak, épületeket javítottak, azok környékét rendezni, jókarban tartani igyekeztek, érezték, hogy ünnep, kivételes nap az gyülekezet életében, várták miként a család ünnepiesen díszbe öltözve, a kedves vendéget, örömmel szeretettel, mert tudták, hogy dicséretet, örömöt hoz az arra érdemeseknek, szerető dorgálást, megjobbulást a rossz utón tévelygőknek, fellendülést, nagyobb tevékenységet az egyházi élet minden részének ! Még most is előttem van gyermekkorom édes emlékeiből, onnan arról a helyről, a hol a múltakban bizony az egyházi élet fejlesztésével, gyülekezetük, egyházuk érdekeivel nem igen törődtek az emberek, mint jöttek-mentek a gondnokok, az elöljárók, a kiket máskor látni, összegyűjteni ritkán vagy sohasem lehetett, egymásután vagy egyszerre a kopottas parochiára, igazítani, javítani egyetmást, s mindenek felett nézegetni, vizsgálgatni annak az avult ládának bensejét, tartalmát mely ha pénzt nem látott is soha ; de ilyenkor lenni kellett benne mert hát jön a visitatió, az előtt pedig rendben kell lenni mindennek ! Hát még mi nemes tanuló ifjúság ! Félve, aggodalmak között vártuk a nagy napot, a mikor számot kell adnunk ; az ünneplő ruha alatt nem egynek keblében dobogott az ártatlan gyermeki szív ! Némileg megnyugodott azonban a lélek, s visszatért a bátorság, midőn láttuk, hogy a régi pedagógia csodatevő, varázserejű eszköze, a jó, suhogó vessző nem foglal helyet a kétlábú asztal taneszközei között. Mily jól esett aztán mikor hatalmas, dörgő hangjával megdicsért bennünket a szigorú tekintetű, mégis mindig jóakaratu, hajthatatlan erélyű ősz öreg esperes^ a kit még ma is emleget s talán elfeledni sem fog a még élő akkori nemzedék ! Nálunknál boldogabbak csak szüléink valának, a kik talán nálunknál is éberebben, nagyobb figyelemmel hallgatták a szigorú, de általánosan tisztelt esperes minden beszédét, minden szavát I Bizony serkentője volt a hanyagoknak, buzditója, elismerője az érdemesnek, a rendetlen egyházak megmozdultak, lábra kéltek, a jobbak a derekabbak még inkább kiemelkedni, érdemeket szerezni vágyakoztak S ma mintha lankadt volna e kegyeletes intézmény iránt az érdeklődés, mintha hidegen, közönyösen érintené a gyülekezeteket, mintha nem volna meg az a tekintélye, az a hatása, mely a múltakban volt. Úgy tetszik, mintha érdektelenül fogadná a nép, mintha az egyházak, gyülekezetek életében semmi jelentősége, nyomatéka nem volna a napnak. Mi lehet e kétségkívül mélyen elszomorító jelenség oka, miben leli ez általában mindenütt észlelhető
