Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

213 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP-214 terjedésben művelhesse és népszerűsítse. Szükséges volna, hogy lelkészeinket a szükséges tudományos theologiai munkákkal, müveit világi urainkat, müveit női közön­ségünket, ifjúságunkat, népünket és gyermekeinket hit­védő és hitszilárditó olyan jó prot. olvasmányokkal s áhitatossági művekkel lássa el, a minőket az angol, német és francia vallásos irod. társaságok nyújtanak a maguk közönségének. E végből a mi Társaságunknak még sokat kel­lene nőnie és erősödnie. S egyesült erővel, vállvetett munkával ez az erősödés el is érhető. Ebből a célból bizalommal fordulunk t. Tagtárs Úrhoz is. Hitrokoni tisztelettel és bizalommal kérjük arra, hogy M. Pr. ír. Társaságunkat akár az esperes­­ségi gyűlésen, akár canonica visitatio alkalmával, akár külön körlevél kíséretében úgy egyes hitfeleinknek, mint az egyházközségeknek munkás szeretetébe hatha­tósan ajánlani szíveskedjék. Buzdító ajánlatukkal és jó példájukkal a lelkész urak is sokat tehetnek társula­tunk erősbitésére és népies kiadványaink terjesztésére. Tisztelt Tagtárs Ur ! Ne vonja meg becses köz­reműködését és támogatását szent ügyünktől. Az idők gonoszak. Minden erőnket össze kell szednünk, minden tehetségünket ki kell fejtenünk, hogy Krisztus magyar egyházát irodalmilag is erősítsük. A mi fegyvereink nem testiek, hanem lelkiek, s a hol ezeket célszerűen forgatják ott a protestantismus mindenütt diadalmasan nyomul előre. Mi most háttérbe vagyunk szorítva ; de ha megemberüljtik magunkat, ha evangéliumi hittel, magyar egyetértéssel és protestáns szívóssággal karol­juk föl a szent ügyet, akkor az Igazság Istene ismét visszahozza azt a dicső időt, a mikor a protestantis­mus szellemileg első, irodalmilag irányadó volt a ma­gyar hazában. Mi hiszünk, mi bízunk e jobb jövőben, s kérve­­kérjük hitfeleinket: csatlakozzanak hozzánk imájukban és munkájokban a magyar protestantismus felvirágoz­tatására. Hitrokoni és hazafias üdvözlettel Budapest, 1901. márc. havában. Hegedűs Sándor, Gyurátz Ferenc, Szots Farkas, k. minister, püspök, a M. P. I. titkára a M. P. I. T. v. elnöke, a M. P. I. T. 1. elnök. (Kálvin-tér 7.) Jsfefpmlog. Özv. Hübschl Antalné Bencze Zsuzsanna. 1819—1901. Ki e nevet nem ismeri, tán megütközéssel olvassa egy nő nekrológját egy egyházi lapban, de engedje meg a tisztelt olvasó, ha egy igazi kegyes Máriáról akarok pár sorban megemlékezni, s helyet kérek az O emlé­kének, mely méltó a megőrzésre. Hogy ki volt O? Megmondja esztergomi kis egy­házunk történetének minden lapja, elmondja az egyház minden tagja s tudjuk mi, kik szerencsések valánk a magyar Rómában, az alakulással küzdő, sok viszontag­ságon keresztül ment kis egyházban szolgálni az Urnák. Esztergomi kis egyházunknak tehát gyásza van, legbuzgóbb tagjainak egyike hunyt el a boldogult sze­mélyében. Egyike volt ő azoknak a ritka kegyességü lelkeknek, a kik nemcsak szóval, de tettel is megbizo­­nyitották, hogy igazán szeretik egyházukat. Nincs esztergomi kis egyházunknak oly birtoka, melyhez O filléreivel nem járult volna, keresztelő kannára s tál­cára O indult el Takácsné- Faragó Erzsébet úrnővel házról-házra gyűjteni, természetesen előlment az ada­kozásban jó példával, meg is lett csakhamar a kivánt siker. A harangokra boldogult férjével — ki róm. kath., városi alorvos volt — saját, majd gyűjtött adományai­val az egyharmad árt hozták össze, szóval mindig s mindenütt áldozott. S midőn a kezdet igazi nehézsé­geivel küzdött az egyház, s lelkészét egyes úri csalá­dok élelmezték, O két éven keresztül reggelivel látta el, s ha az Ur szolgái meglátogatták, azok voltak leg­kedvesebben látott vendégei. O volt az a kegyes nő, ki, mikor hírül vitték neki, hogy az egyház megala­kult, nem birva érzelmeivel, azonnal térdreesett s úgy adott hálát a jó Istennek, hogy megengedte azt érnie, hogy Esztergomban saját vallása szerint imádhatja Istenét. Buzgó is volt az Istenháza látogatásában, rendkívüli körülménynek kellett lenni, mikor O alá­zatos leikével jelen nem volt. A békességet szerette, s ha az egyháztagok közt bajt, egyenetlenséget látott, teljes erejével azon volt, hogy a béke visszaállittassék. El is nyerte a legszebb nevet az „Egyház Anyja ki híven gondoskodott nemcsak az egyházról, hanem azoknak szolgáiról is, hogy soha semmibe szükséget ne lássanak. Áldott volt élete családjára, áldott az egyházra, legyen áldott emléke is! Az ő áldozatkészsége, egy­házához való ragaszkodása legyen ragyogó példánykép az utódok előtt, s ha példáját követik, akkor eszter­gomi kis egyházunkon a pokolnak kapu isem ^vehetnek diadalmat. Nyugodj csendesen áldott lélek! ott az eszter­gomi temető csendhonolta földében, hová te is oly sokakat elkísértél, nyugodj pár évvel elébb elköltözött kedves jó férjed mellett! Az Ur, ki látta jó cseleke­deteidet, hívségedet, bizonyára megadja neked azt a pálmát, azt a jutalmat, melyet az igazán hívőknek és jót cselekvőknek megígért az egekben ! Áldott lélek Isten veled ! Béke lengjen sírod felett! Élj örökké boldogul ! Széky Aladár. jegyes l^üziEményEf;. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Gyászhir. Szomorodott szívvel és mély meg­döbbenéssel közöljük, hogy alsó-csernátoni Molnár Albert, a kolozsvári ev. ref. theol. fakultás ny. r. tanára, az ev.

Next

/
Oldalképek
Tartalom