Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
Tizenkettedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1901. március 31. Beköszöntő beszéd. F. é. már czius hó 17-én elmondta Kis József pápai ev. ref. lelkész. Alapige: Jeremiás 1: 7, 9, 10, 17. Monda az Ur nékem ■ valamire küldelek téged, elmenj, és valamiket parancsolok néked, megmondjad. Imé adom az én igémet a te szádba. Én ma téged prófétává tészlek, hogy gyomlálj, ronts, veszess, törj, építs és plántálj. Övezd fel azért magadat és felkelvén, mondd meg nékik azokat, melyeket én parancsolok néked : ne félj tőlük, hogy téged előttük el ne veszesselek. Kedves Hallgatók ! Szeretett Atyámfiái az Urban! Életem e nevezetes pillanatában úgy érzem magamat, mintha csak az Isten hegyén, a Hóreben állnék és égó' csipkebokorból hallanám ezt az isteni szót: oldd le a te saruidat lábaidról, mert a föld, melyen állasz, szent föld. Es megremeg a szivem nagy és szent hivatásomra gondolva. De szerencsémre nyomban megcsendül fülemben eme másik szózat: valamire küldtek téged, elmenj. És ez megbátorit, mert azt a meggyőződést kelti bennem, hogy a bölcs és jó, az erős és hatalmas Isten küld engem e helyre s ha O küld : bizonyára velem is lesz mindenekre elégséges erejével. Fülem hallja az ő szavát és érzi a szivem : prófétává teszlek téged! Igen, O tesz engem prófétává e szent gyülekezetben, igéjét adván az én számba. Ebben van az én bátorságom. Isten hírnöke leszek az Ő népéhez. Teendőm világos : átadni izenetét, úgy a hogy kapom; hirdetni, valamiket 0 parancsol. Hirdetni a saját üdvösségem elvesztésének terhe alatt. . . . Engedjétek meg. szeretett Testvéreim az Urban, hogy e mindnyájunkra nézve ünnepélyes és komoly órában, a felvett alapige értelme szerint kifejtsem előttetek a lelkipásztor nemes hivatását és a vele járó veszélyeket és felelősséget. I. A saját szavai szerint még csak gyermek volt Jeremiás, mikor az Ur elhívta prófétául. Szabadkozott is az igen nehéz és nagy felelősséggel járó tisztnek elvállalásától. De hiába, nem szabadulhatott meg tőle, bármint szerette volna is. Magára kellett vállalnia, mert az Ur úgy akarta . . . Nagynevű és áldott emlékű elődeim mellett, a kiknek egész díszes sora gazdag tapasztalattal, tapintattal és mély bölcsességgel munkálkodott itt előttem, valamint e gyülekezet különös helyzetére való tekintetből, csak erőtelen és tapasztalatlan gyermeknek érzem magamat én is; és ha csupán egyéni képességeimre, eddig elfoglalt állásom rangjára, nyugodalmas voltára és a velejáró anyagi jólétre néztem volna: akkor ma nem állnék itt, hogy megkezdjem lelkipásztori működésemet. Ámde bármennyire világiasan fogják is föl manapság a lelkipásztori hivatalt, mégis igaz és igaz is marad általában, hogy ennek elvállalásánál kiválóan nagy szerepet játszik a belső hivatás, „a mi Istentől van a Szentlélek által, a ki az illetőnek szivét és akaratját a szent szolgádat elvállalására hatályosan hajtja.“ Az a belső hivatás „a mikor nem hiúságból, haszonvágyból, vagy egyéb nemtelen indokból, hanem őszinte isteni félelemből és az egyház építésének óhajtásából vállaljuk el e hivatalt.1-1 En erősen éreztem magamban a Szentiéleknek ezt a hajtó erejét. Ez a magyarázata sokak előtt érthetetlen lépésemnek. A világ Ítélete szerint ugyan nem lett volna-e könnyebb Saulusnak is megmaradni azon a pályán, a melyre készült, megmaradni rabbinak s e csendes és méltóságos állásban tölteni el életét ? De lám nehéz, utoljára pedig lehetetlen volt neki az ösztön ellen rugódozni s kész szívvel magára vállalta a sok testi és lelki töredelemmel, ottan-ottan életveszéllyel járó apostoli szolgálatot. . . . Vajha miként ő az volt, lehetnék én is e mezőn, melyre most lépek, hasznos eszköz az én Istenem kezében s munkálkodásom által nyerhetne látható növekedést a vallásosság és tiszta erkölcs s gyarapodhatnék bennünk és általunk az Isten országa ! Mert ezek előhaladását munkálni : lesz az én hivatásom. Nehéz időben küldötte el az Úr Jeremiást prófétául ; olyan időben, a mikor úgy szólva az egész nép elfordult az Istentől, fejedelmestül, papostól, — és idegen istenek oltárainál buzgólkodott s tulajdon kezeinek műn-13 * —r-; : 7 Az egyház és iskola köréből. *— ----------------#-A. lap szellemi részét ö« előfizetési dijait illető közlemények a l /Ír]' P 11' J (egész évre 8 kor., fél"TTT“ A dontntn i ev. rét. mim et hivatalos közlönye. Kis József OtJ U Faragó János felelős szerkesztő őseig— jfc -g « fomunkatárs ozimére mére küldendők. kíilcleri elolt. * ---------------------------* megjelenik minden vasárnap. $------------------------------
