Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-24 / 12. szám

193 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP-194 nek a papszékben látni a beiktató esperesen és a be­iktatandó lelkészen kívül főtiszt. Gyurátz Ferenc ág. ev. lelkész urat, a nagynevű püspököt, a protestáns unió­nak mindenkor hű bajnokát, ki lelkészi minőségben együtt ünnepelt velünk. Az „lm bejöttünk nagy örömmel“ kezdetű és a 235. dicséret 2 első versének eléneklése után a gyüle­kezet kebelében fennálló énekkar zengette el a XC. zsoltár első versét, a mire Szekeres Mihály esperes és Kis József lelkész kiállottak az ur asztala mellé, hogy a beiktatás ünnepélyesen megtörténjék. A beiktató es­peres rövid előfoliász után megemlékezett beszédében a pápai egyháznak kiváltságos helyzetéről, fontosságá­ról, szerepéről, majd áttért a lelkészben kívánatos jel­lemvonások rajzolására, a mely jellemvonások feltétle­nül szükségesek arra, hogy megnyittassék az illető előtt az Ur szolgálatának ajtaja és abban a meggyőződésben^ hogy a theol. tanszéken éveken át fényes sikerrel mű­ködött lelkész bővölködik a jó pásztornak mindennemű kellékével, bizalommal s nagy reménykedések között nyitja fel előtte a lelkészi szolgálat ajtaját és örömtől gerjedezve iktatja be hivatalába. Végül áldást kért Is­tentől az uj lelkészre, a gyülekezetre és a közöttük kö_ tött szent frigyre. Az istenes férfiúnak lélekreható és felemelő szavai mindenkire mély benyomást gyakoroltak. A beiktatás tényére az énnekkar mondta rá az Áment a „Dicsőit téged nagy égi teremtő“ kezdetű mü­­darabnak szabatos és hatásos előadásával, mely úgy a vezető Jilek Ferenc tanító, mint az énekkar részére a hallgatók elismerését vívta ki. Ekkor következett az ünnepély fénypontja, Kis József lelkész székfoglaló beszéde a szokásos imák ke­retében. Mindenki érdeklődéssel irányozta a szószékre tekintetét és a szónoknak sikerült foglyul ejteni a sze­meket, füleket és sziveket úgy alkalomszerű és időszerű programmbeszédével, mint szónoki erejével, előadási mű­vészetével. Az egyházi beszéd Jer. I. 4, 6—10, 17 v.-en épült fel s elejétől végig úgy lebilincselte ideális felfo­gásával a hallgatóság figyelmét, hogy senki sem érezte, hogy majdnem egy órát vett igénybe a beszéd. Eszméi­nek fejtegetésébe nem bocsátkozunk, csak visszaélnénk ez által az olvasó kíváncsiságával, hanem felkérjük itt a nyilvánosság előtt Kis József urat, hogy szívesked­jék közrebocsátani e Lapban egyházi beszédét s igy részesítsen másokat is a gyönyörködésben. Egy hívei­ért élő, munkálni akaró, Isten tetszését kereső lelkész nyilatkozik meg abban a művészi beszédben, ezért kér­jük, példányképül is, annak közlését.*) Mindenki még erősen hatása alatt állott a nem közönséges várakozásokat is magasan fölülmúló egyházi szónoklatnak, mikor a szószékből lejött lelkész üdvöz­lésére kiállt a diszes egyháztanács Saáry Lajos főgond­nok vezetése alatt, kinek üdvözlő beszéde, az uj lel­kész által vázolt közös munkakörben segitséget ígérő szavai valóban a gyülekezet szivéből fakadtak. Szinte hangosan összedobbant a gyülekezet és új lelkésze szive a fögondnok üdvözlő beszéde s az üdvözölt viszonvá­lasza közben. Ezután annak a kedves jelenetnek voltunk tanúi, hogy a ref. nöegylet tagjai sorakoztak a templom piacára s annak titkára Faragó János üdvözölte lelkes szavakkal a beiktatottat, szerencsésen megragadva a prédikációnak a belmissiót hangsúlyozó részletét, mint a mely ép a nőegylet zászlóján is jelszóként van felírva. Es most egy könnyekig megindító, valóban krisztusi jelenet következett, a midőn a testvér ág. ev. gyüle­kezet előkelő képviselői állottak elő az új lelkész üd­vözlésére, kiknek nevében az igazi pap, Gyurátz Fe­renc püspök ur emelte fel szavát. A múltban velünk küzdött, ma is örömünkben, bánatunkban velünk osz­tozó édes testvérnek érzelmei nyilatkoztak a lélek sze­rint is igazi püspök fenn költ beszédében s midőn a kö­zös harctéren szerencsét kivánt lelkésztestvérének, va­lóban gerjedezett a szív, könnyezett a szem. A testvéri ölelkezés s az új lelkésznek méltó válasza után még az egyházi énekkar nevében üdvözölte Kis Józsefet Gáthy Zoltán elnök s ezzel az üdvözlések véget érvén, a 235. dicséret utolsó versének éneklése alatt véget ért a mi magasztos ünnepélyünk. Ezután az új lelkészt családi otthonában üdvö­zölte a városi tanács, Mészáros Károly polgármester vezetése alai t s úgyszintén az egyház tanító testületé. A távolból nagyméltóságu dr. Darányi Ignác v. b. t. t. m. kir. földmivaléstigyi minister ur és méltóságos dr. Fenyvessy Ferenc Veszprém vármegyei főispán ur sür­­gönyileg üdvözölték. Hiányos lenne tudósításunk, ha elhallgatnók azt a családinak nevezhető szükebbkörü társas összejövetelt, melyet az egyház főgondnoka ebéd címén rendezett. Ott voltak Gyurátz püspök, Szekeres Mihály esperes, dr. Hegedűs Lóránt Pápa város képviselője, Kriszt Jenő plébános, Sült József közjegyző a helybeli róm. kath. egyház képviseletében , a polgármester , dr. Kluge Endre az ág. ev. egyház felügyelője, Németh István volt h. lelkész Baranyay Zsigmond presbyter és természetesen az új lelkész. E családi jellegű összejöve­tel emelkedett hangulatban folyt le, bő árja folydogált a felköszöntőknek s messze benyúlt a délutáni órákba. Isten áldása legyen az új lelkészen, Isten óvja a gondjaira bízott gyülekezetét! Legyen szent és áldásos a frigy, melynek már megkötése is oly lélekemelő s s szép reményekre jogosító volt! Lie. Rácz Kálmán. A barsi evang. reform, egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk folyó évi február 21-én tartotta Léván rendkívüli közgyűlését. A kiemelkedő mozzanat : újonnan választott gondnokunk beigtatása, igen népessé, ünnepélyessé tette az egész gyűlés lefolyását. Hitfeleke­­zetünk templomában végzett istenitisztelet után a lelkész­­lak nagytermében nyitotta meg elnöklő esperes a gyűlést, melegen üdvözölvén a nagy számban megjelent tagokat; majd egy küldöttség kíséretében megjelenvén körünkben uj gondnokunk, nagyságos Kovács Sebestyén Endre ur, *) Legközelebbi számunkban közöljük. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom