Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-04 / 9. szám
145 DUNÁNTÚLT protestáns lap. 146 utrechti, félévet a genfi egyetemen töltött, elsajátítva eza’att a holland és francia nyelvet. Úgy a pápai kollégiumban nyert bizonyítványai, mint az utrechti egyetemen folytatott tanulmányai alapján 1856 október 20 — 23. napjain tartott egyházkerületi közgyűlésen gymnasiumi rendes tanárnak választatott s megengedtetett neki, hogy még egv félévet a genfi egyetemen töltsön. Gymnasiumi tanári állását az 1857/8 tanévben foglalta el és pedig az I. osztályban mint osztálytanár tanította a latin, magyar nyelvet és a vallástant, a II—IV. osztályokban a német nyelvet, a III. osztályban a görögöt. A következő tanévben a theol. akadémiára választatott tanárnak, de azért kisegítőképpen hosszabb ideig működött a főgymnasiionban is, tanítván a VII. és VIII. osztályokban a vallástant és a német nyelvet és irodalmat. Sokoldalú képzettsége folytán a theol. akadémián is a legkülönbözőbb tárgyakat adta elő, igy tárgyai voltak : kér. erkölcstan, egyháztörténet, symbolika, isagogika, theol. encyklopaedia, homiletika, liturgika, cura pastoralis, katechetika, újszövetségi nyelvészet. Széles nyelvismeretei kiválóan képesítették arra a fontos missiora, melyet 61-ben vállalt magára, midőn a szorult tanügyi helyzetben levő főiskolára anyagi segély gyűjtése végett beutazta Angolországot, Hollandiát és Franciaországot s a főiskolának 1865 irtot, magának pedig rendkívüli tapasztalatokat gyűjtött. A főiskolának 1876-tól kezdve 20 éven át volt könyvtárnoka s ez alatt az idő alatt a könyvtárt rendezte, a címlapokat legnagyobb részben összeállította, a mely munkájában nagy segítségére volt nyelvismerete, melylyel nemcsak a modern nyelveket, de a classicus nyelveket is uralta. Egészségi állapota az utóbbi években nagyon megrendült. Feleségének Muck Máriának elhunyta, kit 1886- ban ragadott el a halál, igen megrendítette, évek óta álmatlanságban szenvedett, mely testszervezetét annyira megtámadta, hogy midőn a mult év december havában a tüdejét vizenyő támadta meg, ez a betegség halált hozó lett, mert a meggyöngült szervezet nem volt képes az újabb támadásnak ellent állani s 1899. február 24-ikén éjfél előtt néhány perccel elhunyt. Halálát a tanítványok egész seregén, a rokonok és jóbarátok nagy számán kívül agg nővére, özv. Péntek Mihályné s két gyermeke, Elemér és Gizella gyászolják. Haláláról családja és a főiskolai tanári kar a következő gyászjelentéseket adták ki : Alulírottak a súlyos veszteség fájdalmas érzésével jelentik, hogy a forrón szeretett legjobb édes apa, nagyapa, testvér és ipa Tóth Dániel a pápai ref. főiskola hittanára, városi képviselő és volt 48-as honvéd folyó évi február hó 24-én éjjeli 11 és 3/4 órakor, életének 68-ik, tanárságának 42-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A drága halott hült teteme folyó hó 27-én d. u. 3 és l/2 órakor fog az ev. ref. vallás szertartása szerint az alsó-városi sirkertben lévő családi sírboltban Örök nyugalomra helyeztetni. Pápa, 1900. február hó 25-én. Legyen áldás emlékére, béke poraira! Gyermekei: Tóth Elemér, Tóth Gizella férj. Csiszár Andorné. Testvérje: Ozv. Péntek Mihályné szül. Tóth Klára. Menye: Tóth Elemérné szül. Davida Klárika. Veje: Csiszár Andor. Unokái: Tóth Miklós, Tóth Elemér, Tóth Mariette, Csiszár Béla. A pápai ev. ref. főiskola tanári kara mély bánattal jelenti súlyos veszteségét. Tóth Dániel, a theologiai akadémia ny. r. tanára, élete 68-ik, tanári működése 42-ik évében f. hó 24-én éjjel, hosszas szenvedés után elszenderült az Úrban. A szelídség, szerénység és kötelességteljesítés mintaképe, apostoli lelkesedésü tauférfiu, nagy tudós s a legjobb kartárs húnyt el benne. Nemes lelke megtért Istenéhez, porlandó tetemét f. hó 27-én d. u. 'j2 4 órakor helyezzük örök nyugalomra. Pápán, 1900. február hó 25-én. Az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában! (Máté ev. XIII. 43.) Temetése kedden délután volt. A szomorú alkalomra nemcsak Pápa városának egész intelligentiája, melynek körében az elhunyt tanár osztatlan becsülésnek örvendett, valamint óriási résztvevő közönség, hanem a közelből és távolból nagyszámban jöttek össee rokonai, tisztelői, barátai és volt tanítványai. Ott voltak : Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök, Őzike Lajos főiskolai gondnok, Szekeres Mihály esperes, Somogyi Gyula esperes, Szabó Zsigmond győri lelkész, Mészáros Károly polgármester, Sült József, a róm. kath. hitközség elnöke stb. stb A főiskola és a tanitóképezde egész tanuló-ifjusága a tanárok vezetése alatt megjelent a gyászszertartáson. A gyászszertartást Antal Gábor ev. ref. püspök, az elhunytnak volt tanítványa, majd éveken át tiszttársa végezte. Remek gyászbeszédben méltatta az elhunytnak élete pályáját és költői szárnyalásu gyönyörű fohászszal végezte beszédét. A koporsót — rajta a gyászoló család babérkoszorújával — theológus ifjak emelték ezeután vállukra s vitték felváltva az egyház hat tisztes presbiterével, ki a temetőbe. Koszorúkat küldtek : a dunántúli ev. ref* egyházkerület, a főiskola tanári kara, az ev. ref. theol’ akad. hallgatói, volt tanítványai, Somogyi család (Egyházas-Rádóc), Antal Olica (keresztfia), özv. Szilágyi Józsefné Denk Irma, Benes Erzsébet, Muck család (Budapest), Péntek-Horváth család (Bpest), Barthalos- Körmendy család, Koller Ilona és Kálmán, Horváth Károly családja. Beláthatlan nagy tömegben vonult ki a gyászmenet a temetőbe, a hol a főiskolai tanári kar nevében Kiss József közigazgató erőteljesen jellemző és megható szép beszéddel búcsúzott el az elhúnyttól • Csomasz Dezső főiskolai senior pedig költői szavakban az ifjúság háláját tolmácsolta s aztán a koporsót leeresztették az édes anyaföldbe.
