Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
849 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 850 gadott; és mivel már úgy is estve volt, csakhamar a 3 osztalon terített vecsorához vezetett, melyen számos polgár is részt vett, és a hol vidámok voltak s Istennek magasztos tetteiről beszéltek. Ily vendégeskedés és lakmározás ezutáu egy egész hétig tartott. Megérkezésem u'án harmadnapra, pénteken megtartottam a beköszöntő beszédet, a reá következő 10/ trin. vasárnapi evangyéomrél : az én házam imádságnak háza ; de mivel a templom a pápások kezén volt — mint a hogy még ma is birtokukban van, ezen szónoklatot magánházban kellett tartanom ; az éhező lelkeket Isten igéjével táplálni oly nagyon óhajtottam, hogy nem győztem megvárni a vasárnapot, mi a lakosoknak is nagy örömükre szolgált. Ezen házban teljesítettem azután is hivatásomat, mígnem a következő évben, mivel a városban volt az, elvették tőlünk, s helyébe a kir. biztosok az elővárosban egy másikat adlak. Mi evvel is megelégedtünk, Pál ama szavaira gondolva: „engedjetek bennünket kimenni és Krisztus gvalázatát viselni,“ valamint magának Krisztusnak szavaira „engem üldöztek, titeket is üldözni foguak“ (és a városból kikergetni). (Folyt, köv.) Thúky Etele. jegyes l^nzlEményEl^. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Felilivás előfizetésre. Közeledvén az év vége, tisztelettel kérjük lapunk mélyen tisztelt barátait, legyenek szivesek előfizetéseiket megujitani. Hosszas bemutatkozásra, azt hisszük, nincs szükségünk. Az eddigi irányban szándékozunk haladni jövőre is. Igen kérjük a szives támogatást szellemi és anyagi téren és boldog ünnepeket kivánunk. — Oyászllir. Marosi Máday Izidorné szül. böröllei Nagy Szabó Linda mind a maga, mind pedig dr. Máday Andor és dr. Máday István, úgyszintén férje : Máday Izidor miniszteri tanácsos és a rokonság nevében legmélyebb fájdalomtól lesújtva jelenti páratlan jóságu, felejthetien édes anyjának, nagyanyjoknak, napának és rokonuknak böröllei Nagy Szabó Ignácné szül. szalmavári Kovács Jusztina asszonynak áldást terjesztő életének 71-ik évében, december hó 21-én reggeli 53/4 órakor, végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A drága halottnak hült tetemei december hó 22-én délutáni 3 órakor fognak az elhunyt lakásán (Felső erdősor 17. sz. alatt) az ev. ref. egyház szertartása szerint megáldatni és december hó 23-áu Pápán, az elhunyt Corvin-utcai házában délelőtt 11 órakor mondandó ima után a szalmavári családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Budapest 1900 dec. hó 21-én. Szeretete, övéinek áldásául, túléli őt s áldottá teszi emlékezetét! — A gyászszertartást Pápán Antal Gábor püspök fogja végezni, Szalmavárott pedig a búcsúztató imát Németh István thel. tanár mondja. — Iskola-szentelés Tárkányon* fi évi szept. 16-án gyönyörűen mosolygott reánk a nap, mintha az is részt akart volna venni a tárkáuyi kis gyülekezet örömében. Igazán gyönyörű látványt mutatott az elsülyedt, régi épület helyén büszkélkedő diszes épület, melyet u hatalmas nemzetizászlók még inkább emeltek. Kilenc óra tájban gyülekeztek a szomszéd lelkészek, Konkoly Thege Lajos főszolgabíró, ez az igazi kálvinista ur, aki igazi örömmel vett részt minden egyházi ünnepélyünkön ; végre megérkezett főt. és Nagyságos Czike Lajos kir. tan. esperes urunk, nagyszámú kíséretében. Ezután a harangok hivó szavára hamarosan megtelt a tempUm híveinkkel, a római kath. egyház és polgári község elöljáróival, kikkel mi oly szép békességben élünk, hogy párját ritkítja. A gyülekezeti és karének elhangzása után Felvinczi Lajos kisigmándi lelkész lépett a szószékre, ki az ünnepély céljához illő gyönyörű beszédet mondott, nagy lelki örömére mindeneknek. Ezután a lelkész vezetése alatti énekkar mondott ismét igen szépen előadott karéneket. A templomból egyenesen az iskola tágas udvarára vouult az egész közönség, hol az egyházi énekkar éneke után Nagyságos Czike Lajos ur tartotta meg iskolafelavató hazafias szellemű beszédét, a tőle megszokott ókesszólással, magával ragadva a hallgató közönséget, melynek szemében örömkönyek ragyogtak. A hatalmas beszéd után lelkes éljenzésben tört ki a közönség s a szózat lelkesítő hangjaival, két csinos leányka talpra esett köszöntése közben, általuk Czike L. esperes és Felvinczi Lajosnak emlékkoszoru átadásával az ünnepély hivatalos része véget ért. Egy kis barátságos ebéd volt a vendégek számára a lelkószlakon ; a vendégsereg „java része“ a késő esti órákig együtt volt, gyönyörködve a dalárda által előadott népdalokban. — Megfeledkezés. Más czimet nem adhatunk annak az Írásnak, melyet Récsey Viktor dr. az Alkotmány decz. 21-iki számának tárczájában elkövet. Eötvös Károly műveit akarja bemutatni a derék újság elfogulatlan olvasóinak, miközben azt mondja róla: „A mi református intézmény, a mi zsidó vállalkozás elbeszélései fonalán tolla alá kerül, az mind nemes, szép és dicséretes; a mi katholikus, a mi papi és pápista, az mind gyűlöletes, utálatos, vagy legalább is nevetséges előtte.“ Ám e hitében nem akarjuk zavarni a főtiszteleudő urat, hadd legyen egy kis karácsonyi öröme neki, hogy ezt kisütötte; nem szólunk másnemű kifakadásairól sem, feleljen rá Eötvös Károly, ha akar, s Ítélkezzék maga a közönség. Vau azonban egy passusa, mit szó nélkül hagyni önérzetünk tiltja s ez az: „A pannonhalmi, tihauyi stb. „barát uraságok“ által fentartott középiskolák nem kapnak ám az államtól 30—40 ezreket évenként, mint a mi jeles írónktól felmagasztalt pápai és sárospataki iskolák, melyek a legújabb időkig egészen más színben állottak a nagy közönség általános véleményében, mint a milyenben fel akarná tüntetni ez az újonnan felfedezett szépirónk.u Nos, főtisztelendő ur, ön is téved, vagy igen sötét pápaszemen nézi a dolgokat. A pápai ev. ref. főgvmnásium 1895-től igenis kap 16 000 forint évi segélyt, de 1531-től egész odáig a hívek áldozatkészsége tartotta föl csupán, melyre most is rászorul még. A sárospataki főiskola ma sem kap egy árva krajczárt sem az államtól, sőt ép mostanában határozta el az azt fentartó tiszáuinneni ev. ref. egyházkerület, hogy jövőre is meg fog élni a maga emberségéből. Csodálnánk, ha erről mii sem méltóztatnék tudni. S hogy milyen színben *) Ezt a tudósítást későn kaptuk; későn adjuk. Szerk.
