Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
75 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 76 Iára koszorút helyeztünk ; nevét egy 200 koronás alapítvány őrzi; érdemeit bejegyeztük jegyzőkönyvünkbe. Mindnyájan tudjuk ugyan, mégis megemlitem itt, hogy örökébe, a pápai ev. ref egyház papi hivatalába, az egyház tagjainak kitüntető bizalma folytán Kis József theologiai tanár lépett. A személyes barátság, mely engem hozzáfűz, fölment attól, hogy érdemeit ez alkalommal méltányoljam; de mint közönséges egyháztag, mint ennek az egyletnek a titkára, örömömet, igaz, benső örömömet fejezem ki e szerencsés választás fölött. Az első, a mi bennünket egyletünk életében érdekel, a tagok létszáma. Volt az egyletnek a mult esztendőben 226 tagja, kik közül 30 alapitó, 175 rendes, 21 pártoló tag. Meghaltak hárman, ki akarnak lépni nyolcán; de ezekre nézve érvényben marad az alapszabályok 6-ik §-ának azon intézkedése, hogy a tagsági kötelezettség öt esztendőre szól. Mivel egyletünk anyagi eszközök hiányában nem töltheti be hivatását, mindnyájan legyünk rajta, hogy az indokolatlan kilépéseknek elejét vegyük ; ellenkezőleg, iparkodjunk uj tagokat szerezni, ismerőseink körében terjeszteni az egylet magasztos hivatását. Senki sincs köztünk, a ki ne érezné a ránk nehezedő társadalmi adózás terhét, de vannak kötelezettségek, a mik alól magunkat ki nem vonhatjuk. Ilyen a mi egyletünk tagsága is! . . . Érdekeink pártolosát és ápolását másoktól nem várhatjuk. A pénztárt január 7-én megvizsgáltuk és úgy találtuk, hogy az 1899-ik évben volt az egyletnek : A) Készpénzben: 1. Bevétele : 638 frt 08 kr. 2. Kiadása : 591 ., 47 „ Marad készpénzben: 46 frt 61 kr. B) Kötvényben: 1. Bevétele: 1444 frt 40 kr. 2. Kiadása: 200 „ — „ Marad kötvényben: 1244 frt 40 kr. Részletezve az egyes tételeket, a mult esztendőben a következő bevételei voltak az egyletnek : 1. Az 1889. évről készpénzben maradt 42 frt 31 kr. 2. Tagsági dijakból bejött 167 „ 90 „ 3. Kamatokból 47 „ 17 „ 4. Hegedűs Sándorné O Nm. adománya 50 „ — „ 5. Ihász Lajosné O M. adománya 5 „ — „ 6. Kis Ödön tanár ur „ 5 „ — „ 7. Kis Gábor ur koszorújára bejött 122 „ 70 „ az összes bevétel: 638 frt 8 kr. Kiadás tételenként: 1. Iskolás gyermekek ruházatára 166 frt 86 kr. 2. Szegények segélyezésére 69 „ 90 „ 3. Szolga fizetése 36 „ — ., 4. Kis Gábor ur koszorújára 22 „ 70 „ 5. Alapszabályok nyomtatása 22 „ 84 „ 6. Petőfi-Jókai szoborra 1 „ — „ 7. Tőkésítés a takarékpénztárban 272 „ 14 „ az összes kiadás : 591 frt 47 kr. így az 1899-ik év végén van az egyletnek készpénzben 46 írt 61 krja, takarékpénztárban 1244 frt 40 krja, tehát összes vagyona 1291 frt 1 kr. Tagsági dijakból még akkor be nem fizettek 38 frt 90 krt, a melyből azonban tudomásom szerint azóta is tekintélyes összeg befolyt, úgy hogy e címen alig tiz forint a hátralék. A pénzkezelést a legnagyobb rendben találtuk. A választmány nevében inditványozom, hogy Csiszár A>ulráisné pénztárnoknőnek az 1899-ik évi számadásokért a fölmentvényt megadni s azok buzgó, pontos és lelkiismeretes vezetéséért jegyzőkönyvi köszönetét mondani méltóztassék. Kevés, nagyon kevés jutalom ez az ő sok fáradságáért, aggódó gondosságáért, de találja jutalmát abban a boldogító öntudatban, hogy munkájával anyaszentegyházunk épületének falait erősité ! Ha számadásunkat nézegetjük, a többi közt egy tételen akad meg szemünk: a Hegedűs Sándorné O Nagyméltósága adományán. Az összeg is tekintélyes, a mit adott; de sokszorosan emelkedik annak az értéke, ha tudjuk, hogy minő körülmények közt adta. Ismeretes az a mozgalom, melyet () Nagyméltósága egy hírlapi cikkével a magyar ipar pártolása ügyében indított. Ez alkalomból egy magát megnevezni nem akaró ur 10UO frtot küldött O Nagy méltóságának, hogy ússza ki az általa pártfogolt jótékony egyletek között. Az 1000 forint mind protestáus jótékony egyleteké, intézményeké lett s mi vo’tunk az elsők, a kikre O Nagyméltósága gondolt. Ez az, a mi különösen jól eshetik nekünk az ő adományában, a másik meg, a mi különös dicséretére szolgál, a miről minden kálvinista asszony példát, vehet, hogy O Nagyméltósága, mikor alkalma van jót tenni, elsősorban is felekezetére, hitének cselédeire gongol! Az ő példája buzdítson mindnyájunkat, hogy egyházunkért, vallásunkért ne sajnáljuk föláldozni otthoni kényelmünket, hanem tegyünk, dolgozzunk érte, áldozzunk, ha erre módunk és alkalmunk van. Az élet boldogsága különben is nem a nyugalomban, a kényelemben van, hanem a jól végzett kötelesség érzetében ! Ha még megemlitem, hogy a mult 1899-ik esztendőben tartottunk három választmányi gyűlést s egy közgyűlést, hogy Ihász Lajos ur O Méltóságát, midőn a dunántúli ág. ev. egyházkerület felügyelői hivatalába beigtatták, a testvér pápai ág. ev. nőegylettel közösen üdvözöltük, elmondtam mindent egyletünk mult évi életéről, a mit egy ily jelentés keretébe fölvenni szokás. Oda állitottam a közgyűlés elé egyletünk külső életét. A kik e képet látják, sokan talán színtelennek fogják találni; a kik figyelemmel kisérik egyletünk életét, talán túlságosan csendesnek tartják ? . . . Nem baj : a rikító szin csak azokat gyönyörködteti, kik föltűnni vágynak; a csend csak azokat bántja, kik megszokták, hogy síppal és dobbal járjanak a világ hivságos vásárjában. Anyaszentegyházunk természetével mi sem elkezik annyira, mint a zaj és lárma, a kik ezt kívánják tőlünk, jele, hogy nem ismerik a kálvinista egyház természetét, a kálvinista ember jellemét ! ... Ne a felszínen poroszkáljunk: eresszük mélyebb) e az ekevasat, vessünk a földbe termő magvakat! Mikor ez az egylet három esztendővel ezelőtt
