Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
811 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 81 2 És mi ennek a következése ? Az, hogy a jeles tehetségű növendékeket kivéve, a többség ismerete, tudása közepes, hézagos, hiányos fölületes lesz ! Pedig vagy végezzünk valamit alaposan, vagy semmit felületesen, mert a felületes és hézagos tudás iogataggá és tudálékossá teszi az embert. Eme bizonytalan, egységet nélkülöző alapban keresendő ama panasz oka is, a mely a tanítóképző intézetekhez kiküldött ministeri biztosok ajkáról oly gyakran elhangzik, hogy a tanitástan és lélektan ismerete a képzőkben mindenütt fogyatékos, gyenge. És csodálkozunk-e ama panasz fölött ? Hiszen gyenge, ingatag alapra szilárd alkotást létesíteni nem lehet! Tehát tekintettel az elmondottakra s tekintettel arra, hogy ezentúl még a falusi jegyzőknek is nyolc középiskolai osztályt kell végezni és e mellett közigazgatási tanfolyamot hallgatni: a néptanítók képzése sem maradhat hátra, nem állhat meg azon az alapon, a melyen manapság áll, haladnia kell a haladó korral. Ezt kívánja a napról-napra tökéletesbiilő tudomány, tökéletesbülő paedagogia és ezt kívánja a tanító társadalmi tekintélye ! Szilárd, egységes alap kell a tanítóképzőknek, a mire a kor követelményeihez képest biztosan építhessenek ! Ezt az egységes alapot némelyek nem a szakképzés terén, hanem a különféle középiskoláknál vélik feltalálhatni, a miért azt sürgetik, hogy a képzőkbe a növendékek a középiskola 6-ik osztályú bizonyítványával vétessenek föl! Ez látszatnak igen szép, hanem kivitelében a legnagyobb tanitóhiányt szülné és az alap még sem lenne egységes és szilárd ! Itt megjegyzem, hogy a kit már anyagi ereje a középiskola Vl-ik osztályáig eljutni engedett, az inkább elvégez még 2 évet, hogy érettségi bizonyitványra tehessen szert, mint sem még a képző négy évfolyamát, hogy tanitói oklevélhez jusson, mert az előbbivel számtalan életpálya, az utóbbival pedig csak egy : a nehéz és töveses tanitói pálya áll előtte nyitva ! Másutt kell hát megteremteni a szilárd egységes alapot! Legyen maga a tanítóképző az alapvető és előkészítő intézet önmaga számára ! Rakja le ez az egyöntetű, biztos, szilárd alapot, a mire majd biztos sikerrel építhet! Legyen a tanítóképző egy önálló szakintézet, hol a tanító kezdi és be is végzi tanulmányát! Vagyis a tanítóképző álljon 4 alapvető és 4 képző évfolyamból. Eme 8 évfolyamú intézetbe csakis a Vl-ik elemi osztályú bizonyitványnyal lehetne bejutni s a fölvétel kizárólag a 12-ik életévet betöltött egyéneknél volna eszközölhető ! így aztán mind testileg, mind szellemileg kifejlett, erőteljes tanulók lennének az alapvető évfolyam növendékei, a kikből aztán 8 év múlva, épen 20 éves korukban úgy szellemileg, mint testileg edzett, munkabíró tanítók kerülnének ki, kik időnap előtt nem támaszkodnának nyugdíjra. Mert nézzük a mai kort! A legtöbb növendék satnya testtel már 9—10 éves korában elhagyja az elemi iskolát, privát előkészítés alatt nyomorog, hogy mielőbb megkezdhesse középiskolai tanulmányait; gyenge lévén a test, satnyul az értelem is s az ilyen, ha valamikép fölviszi a IV-ik osztályig, be áll a tanítóképzőbe, hol államsegélyen még ki is tanul s midőn kezében a tanitói oklevél: elhagyja a tanitói pályát s más megélhetési módot keres, mert a nehéz tanitói pálya nem az ő gyenge szervezetéhez való ; vagy pedig tanít egy darabig, mig egy kis nyugdíjhoz juthat, mert akkor majd már könnyebb lesz valamit keresni! így vesz kárba a legtöbbször a tanítóképzésre fordított sok szép államsegély s igy apad az országos nyugdjalap ! Hogy ez be ne következhessék: a nyolc évfolyamú tanítóképzői oklevél csakis a tanitói pályára minősitene; értéke, mint szakokmányé semmiféle iskola osztályaival azonosítható nem lenne, hogy más pálya ne nyíljon a végzett tanitó előtt! Az ilyen nyolc évfolyamú tanítóképzőket a magas kormány tartaná fenn államköltségen, szigorúan ügyelvén arra, hogy mindegyik felekezeti tanuló a vallási dolgokban úgy az alapvető 4 osztályban, mint a 4 képzőben alapos oktatást és módszertani vezetést nyerjenek ! Tanácsos volna az ilyen 2 évfolyamú tanítóképzőket internátussal egybekötni, hogy a tanélók folytonos felügyeletben részesüljenek. A 8 évfolyamú képző alsóbb 4 alapvető osztály is épen úgy, mint a képző 4 évfolyama ingyenes hely lenne, hova első sorban a tanitói vagy a tanári pályán működő hivatalnokok gyermekei vetetnének föl s csak azután a többi jelentkezők! Ily módon sok szegénysorsú, de szellemileg jeles tehetségű egyén lenne a népnevelés és oktatás magasztos ügyének megnyerve és megmentve, mig az anyagilag tehetséges, a szellemileg selejtesek pedig leszorittatnának a tanitói pályáról! Ezen kivül pedig sok szegénysorsu tanitó helyzete könnyebbülne, mert népes családjától nem lenne kénytelen elvonni a betevő falatot, hogy gyermekeit 4 középiskolai osztályig tanitassa azért, hogy őket tanítóképzőbe adhassa ! A mi az ilyen 8 évfolyamú tanítóképző anyagát illeti, a tanitói szakmába vágó tananyagok közül egyiket-másikat már az alapvető osztályban meglehetne kezdeni, sőt el is végezni ! így pl. a zene olyan tárgy, a mire minden tanítónak szüksége van : már az alapvető osztályban megkezdhető volna s 8 év lefolyása alatt tanitói karunk úgy elméletileg, mint gyakorlatilag csakugyan szakképzett zeneerőkből állana, mig manapság a zene-oktatás —- úgy szólván — csak a képző 4 évfolyamára van utalva és a legtöbb esetben alap sincs, mire a képző építsen! A testtant, egészségtant és életmentéstant főbb vonásaiban a tanulók érettségéhez mérten már az alapvető 4 évfolyamban átlehetne tanultatni, úgy hogy a 4 felső képző évfolyamon át neve zett tantárgyak csak kibővítést nyernének ! Ily módon a képző felső 4 évfolyamában elegendő idő és részletesebb tárgyalás kerülne mindenféle tan
