Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
807 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 808 az életerő, mint egykoron őseinkben; ha azt látjuk, hogy sokan, még olyanok is, a kik állni látszanak, elestek közöttünk: az ige tiszta, hamisítatlan forrásához kell mennünk, hogy felüdüljünk, megerősödjünk és erős lábra állítsuk azokat is, a kik elestek. Hogy mindenütt és egészen rosszul állnánk, hála Isten, nem mondhatjuk. Egyes egyházközségekben és egész vidékeken is gyönyörű kalászokat hoz az egyházi élet mezeje. Jó karban van s egészen megfelel a kor követelményeinek templom és iskola, pap- és tanitólakás ; a minden vasárnap és ünnepnapon délelőtt és délután, teli templom ékes bizonysága annak, hogy a hívők serege gyönyörűségét leli az Ur beszédében. Az Isten dicsőségére, az anyaszentegyház szükségeire hozott ajándékok beszélő bizonysága százak és ezrek odaadó hűségének. A gyülekezetből való kitérésnek, vagy a gyermekek eligérésének hire sincs ezekben. Ha mindenütt igy volna: akkor a mennyek országa már itt volna. De nincs ám igy! Kivált városi gyülekezeteinkben tapasztalhatunk sok fogyatkozást. Tehát olyan helyeken, a hol a mi — úgy nevezett — oszlopos világi férfiaink élnek s a hol rendszerint magasabb tanintézetek is hintik a világosságot. Es mégis alig van olyan közöttük, a melyik egyházi és iskolai épületeivel dicsekedhetnék; nincs egy se a melyikben a lelkészi és tanítói fizetések megütnék a hasonló nagyságú falusi gyülekezetek által biztosított fizetéseket. Az istenitiszteleteket pedig épp ezeken a helyeken hanyagolják el leginkább. Ez a legnagyobb fogyatkozásuk. A többi már csak folyománya ennek. Mert a hol nem szeretik, nem keresik buzgósággal az Isten házát; ott az egyház intézményei iránt mutatott érdeklődés is csak magamutogatás, csak divat, csak eszköz valami cél érdekében; vagy a tagságdij fejében az egyeseket megillető jogokhoz való ragaszkodás. Úgy hirlik, hogy egy több ezer lelkes gyülekezetben átlag 150—200 lélek jár csak templomba; egy 11/2 ezer lelkesben körülbelől szintén csak ennyi! Ezért a mulasztásért nagy felelősség terheli az intelligens osztályt, mert a nép jó formán csak ezt utánozza. Ennek mulasztását használja föl fügefalevélnek a saját hibája eltakarására. így ver gyökeret fönt és alant az a megyőződés, hogy a mai fölvilágosult embernek nincs szüksége se templomra, se papra. így tűnik föl fölöslegesnek a lelkészi hivatal és kidobott pénznek a lelkész fizetése. Bizony elszomorodik az ember, mikor hallja, hogy van olyan egyházmegyei gondnok, a ki a saját templomába éveken át nem teszi be a lábát; mikor hallja, hogy van egyházkerületi tanácsbiró, a ki szintén igy él s mikor egyházi adót kell fizetnie, zúgolódva, zsörtölődve teszi, bár nem csak közelben, de távolban is nagyon jól tudják, hogy igen jó módú ember s hogy mulatságok, vármegyei vagy más gyűlések alkalmával, baráti körben igen bőkezűen költekezik. Elszomorodunk, mikor arról értesülünk, hogy a városi gyülekezetekben a presbyterek nagyobb része az istenitisztelet végeztére összehívott presbyteri vagy egyházközségi közgyűlésre többnyire úgy jelenik meg, hogy az előzőleg tartott istenitiszteletet elmulasztotta. Bizony furcsa, bizony helytelen elöljáróság az ilyen elöl járás ! Azt hiszem, arról se tudnánk valami vigasztaló statisztikát összeállítani, hogy egyházi lapjaink, vallásos irataink, a Magyar. Prot. Irodalmi Társaság s a helybeli ének- és ifjúsági egyesületeink támogatásában mily mértékben vesznek részt jobbmódu, inteligens, gyülekezeti, egyházmegyei és egyházkelületi presby tjeink, elöljáróink !! (Folyt, köv.) A congruáról. A ki olvasta a pénziigyminister urnák az 1901. évi költségvetésről és azzal kapcsolatban a mult évi számadásokról tartott beszédét, nagy számokat látott abban bizonyos megtakarításokról „a mi a magyar pénzügyek történetében valóban a ritka esetek közé t ar tozik.“ Annál feltűnőbbé válik ez, ha figyelembe veszszük, hogy a mult év gazdasági tekintetben nem tartozott a jobb évek közé. A jó eredményt a minister szerint a költségvetés összeállítása körül kifejtett óvatosság és a törvény szigorú végrehajtását hozta létre. De hadd beszéljenek maguk a számok. Az 1899. évi költségvetési előirányzat szerint az előirányzott kiadási többlet 12,258.000 forint; vagy más szóval: ezen öszszegre nem volt fedezet a bevételekben és mégis a zárszámadás tényleges eredménye szerint a bevételek nem csak elégségesek voltak az összes kiadások fedezésére, hanem ezen felül még 11,171.000 frt bevételi többlet mutatkozott. így a zárszámadás tényleges eredménye 23,428.000 forint volt. Nem tartozik ugyan ránk, hogy kutassuk miből származtak e megtakarítások, de a congrua-levonásokra gondolva, nem hallgathatjuk el, hogy ott is megvonták a kiadásokat, a hol nem lett volna szabad. Nekünk azt mondták, hogy a Congruát azért nem lehetett 1600
