Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-02 / 48. szám
Tizenegyedik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1900. december 2. Az országos ev. ref. lelkészi nyugdíj-intézet szabály tervezete. (Vége.) Jelentékenyen kisebb évi összegre lenne szükség, lia a nyugdíjazást 10 évi tagsághoz kötnénk. De még igy is sokkal nagyobb lenne az évi szükséglet, semhogy annak fedezéséről a közönséges értelemben vett munkaképtelenség esetére a magunk erejéből gondoskodhatnánk, így ha a belépő tagok korát 27-nek veszszük, 10 karén ez év mellett évi 242,434 koronára volna szükség, amely összeg kiszámításánál az általánosan használt eljárást, vagyis a valószínüsegi kalkulust alkalmaztam. Ez esetben azonban a nyugdíjintézet csak 10 év múlva kezdhetné meg működését s az uj tagokat is állandóan 10 karencz év kikötése mellett vehetné fel, úgy, hogy egyházunk ez égető szükségének kielégítéséről, s az attól várható előnyökről egyelőre le kell mondanunk. Igaz ugyan, hogy a fentebbi számok minden valószínűség szerint túl magasak, mert ezek a Behm-féle rokkantsági táblázatok adatai alapján vannak levezetve, amelyek pedig a vasúti alkalmazottak munkaképtelenségére vonatkoznak. S kétségtelen, hogy a lelkészi állásban levők munkaképtelenségének valószínűsége sokkal kisebb, mint a vasúti hivatalnokoké és alkalmazottaké. Azonban még e különbséget figyelembe véve is túl magas összegekhez jutunk, különösen — ami pedig felette kívánatos — ha karencz évek nélkül akarjuk a nyugdíj-intézetet szervezni. Éppen ezért a szabályzatban, amint ezt már 1894-ben javasoltam, a teljes lelkészi munkaképtelenségre korlátoztam a nyugdíjazási eseteket, amikor t. i. a lelkésznek hivatalában s illetve állásában megmaradása az egyház érdeke szempontjából még segéd vagy helyettes lelkész alkalmazása mellett is határozottan káros. A pénzügyi érdekeket továbbá teljesen megóvja s az intézet kritikus helyzetbe jutását lehetetlenné teszi az a korlátozás, hogy nyugdíjazás semmi körülmény között nem eszközölhető, s illetve az alapszabályok nyomán megállapított nyugdij nem folyósítható, ha az évi jövedelmeknek 3/4 része már igénybe van véve. A nyugdij-intézet vagyoni helyzetét az l/i rész jövedelem folytonos tőkésítése mindig kedvezőbbé teszi s ötven év alatt, vagy már előbb, az intézet tekintélyes tőkéhez jutand, amely a nyugdijösszegnek a fizetésekkel arányba hozatalát lehetővé teszi. Ha a nyugdijintézet jövedelmeit a szabályzatban megjelölt források szolgáltatják, az első évi jövedelem 160.000 kor. lenne, melyből legalább 40.000 kor. tőkésittetnék. A második évben 121.120, a tizedikben 131.230, a huszadikban 144.960, a harminczadikban 160.768 kor. állana nyugdíjazási ezélokra rendelkezésre, mig tőkésítésre maradna megfelőleg 40.804, 43.744, 48.320, 53.590 kor., s a tőkésített x/4 rész jövedelmek tiz év alatt 418.110 kor.-ra, húsz év alatt 880.336, harmincz év alatt 1,412.532 koronára szaporodnának s a nyugdijtőke 56 év múlva elérné a 3 millió kor. Összeget, amely a munkaképtelenség folytán nyugdíjazottak igényeit teljes mértékben kielégítené. Sőt miután valószínű, hogy a tőkésítések nagyobb mérvben is történhetnének, a nyugdijtőke még gyorsabban növekednék s az igy gyűlt vagyon az özvegy-árva gyámintézet támogatására lenne fordítható. 48 TI-------„ * Az egyház és iskola köréből. * —----—-----—-------• •A. lap szellemi részét 0,7 Az előfizetési dijait illető közlemények a I J . i ^ • rt 11 j'jl 11 (egész évre 8 kor., fél— A dunántúli ev. rel. eipkerilet lnvata os közlöiwe. Kis József . U ü Faragó János felelős szerkesztő ozí— —f— főmunkatárs czimére mére küldendők. küldendők. «--------------------------------$ Megjelenik minden vasarnap. «_____________________#
